Április 19-én, kedden 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház Galériájában rendhagyó könyvbemutatóra, beszélgetésre kerül sor, melynek címe Udvariatlan szerelem.

„Ha a középkori szerelmesekről csak a kardját csörtető Lancelot jut eszébe, ne átalljon csodálkozni egy kiadósat. Jöjjön el a Vigadó Galériába és hallgasson olyan merész, vaskos, pajzán, obszcén, fülledt, az érzékiségtől a túlcsordulásig elcsöppenő verseket, amelyek hallatán a hölgyek vére az arcukba tódul, az uraké meg merőben másfelé. A középkori vágyakról a leplet lerántó versezetek az ibériai erotikus költészet mellett a középkori Itália obszcén lírai remekeiből is szemezgetnek. Ha tartana attól, hogy megbotránkozik, tegyen egy próbát ezzel. Ha nem, akkor mindenképp ott a helye” – írják a rendezvény ötletgazdái.

Az Udvariatlan szerelem című, Gyulai Líviusz érzékletes illusztrációival, Bánki Éva és Szigeti Csaba főszerkesztésével megjelent antológia (Prae.hu, Budapest, 2006) szakértők szerint a legteljesebb ilyen jellegű európai gyűjtemény. A lovagok által is előszeretettel művelt, a fejedelmi udvarokból mégis kiebrudalt verselés reprezentatív darabjaival együtt a könyv egy színes, kultúrtörténetileg is sok szempontból meglepő világot hoz az olvasó elé, cáfolataként az általánosító és pontatlan „sötét középkor” címkézésnek.

„Előszavában Szigeti Csaba a kifinomult szerelmi lírát nevezi igennek, vagyis jelen gyűjteménynek a nemet kell bemutatnia – ám erre a nemre is igent mondhatunk: mint az belátható a teljes kötetet elolvasva, ez a nem udvari(as) líra is éppoly fontos része volt a korszak kulturális életének, mint a «magasabb» költészet (még ha olykor inkább csipesszel ajánlott is csak hozzányúlni); egy eddig alig vagy nem is ismert regiszterrel bővíti irodalmi tapasztalatunkat. Sem a szerkesztők, sem pedig a fordítók nem finomkodtak, majd’ mindig néven vannak nevezve a dolgok, de soha nem tévesztve arányt a szükséges és a lehetséges között; bár azt hiszem, egyes sorok hallatán talán még Ganxsta Zolee is elpirulna (…)” – írja K. Kabai Lóránt az antológiáról a Magyar Narancsban.

Bánki Éva így fogalmaz a könyvről, egy interjúban, a Litera portálon: „Az obszcén az «udvari szerelem», a fin’ amor megjelenésével egyidőben kezdődik, az első trubadúr, Aquitániai Vilmos költészetében. Vilmos herceg egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A szent és a profán tehát együtt jár, a trubadúrok másolói még csak el sem különítették külön gyűjteményekben a különféle felfogású verseket.”

Válogatás a kötetből annak honlapján, illetve itt olvasható.

A rendezvény társszervezői és támogatói: Vigadó Művelődési Ház (Kézdivásárhely), Szépírók Társasága (Budapest) Szent György Napok szervezőirodája.

Házigazdák: Fekete Vince költő, Szonda Szabolcs műfordító. A rendezvény magyarországi meghívottai, az azonos című antológia fordítói közül: Győrei Zsolt, Havasi Attila, Jeney Zoltán írók, költők.