A Gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban hagyománya van még a hagyományőrzésnek is: idén tartották a XIII. Hagyományőrző napot. A legnépszerűbb program kétségkívül az iskola előtti téren zajló körtánc volt, melyen több mint félezer székelyruhás tanár, diák, véndiák ropta a táncot szinte fél órán át. 

13. alkalommal tartottak Hagyományőrző Napot a Salamon Ernő Gimnáziumban, idén Márton Áron püspök, az iskola egykori hittantanárára emlékeztek. Márton Áron püspök 1926-1928 között tanított a Gyergyószentmiklósi Magyar Állami Főgimnáziumban.

Patek Mária Magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő így emlékszik vissza a kezdetekre: „Jó pár évvel ezelőtt, amikor Gyergyóba kerültem, a hetvenes évek idején még székelyruhában tartották a ballagásokat és megtapasztaltam, hogy a székelyruhához, népdalokhoz kötődő vonzódás egy olyan hagyomány ezen  a vidéken, amivel érdemes foglalkozni. 13 évvel ezelőtt indult el ez a kezdeményezés, hogy egy napot az évből a székelyruhának, a hagyományoknak szenteljünk és akkor még csak annyi volt a program, hogy meghirdettük, aki csak teheti, öltösön magára népviseletet, majd felmértük, hány gyerek jött aznap székelyruhában. Szünetben a gyerekeknek mézespogácsát osztogattunk, népdalokat énekeltünk, de a jókedvtől táncra perdültek a fiatalok, kimentünk az iskola elé és az iskola előtti tér egy ilyen közösségi szórakozóhellyé vált. Így indultunk, Aztán ötletek sora következett és végül megkapta a rendezvény a mai arculatát” – emlékezett vissza Patek Mária tanárnő, a Hagyományőrző nap ötletgazdája.

Lakatos Mihály igazgató úr méltán büszke arra, hogy az iskolai programként is helytálló kezdeményezés ily módon mondhatni gyergyóikummá vált, bár bevallása szerint eleinte nem hit benne. „Én meg voltam győződve róla, hogy ebből nem lesz semmi. Emlékszem, egy nap azzal a kérdéssel jöttek a kollégák, hogy megengedném-e, hogy kihirdessék, hogy a diákok székelyruhába jöjjenek s egy napot úgy tartsuk az órákat, népviseletben. Mondtam én nekik, hogy hirdessétek, de ebből nem lesz semmi. Aztán másnap láttam, hogy a diákok székelyruhában mendegélnek az úton, kérdeztem is a feleségemtől, hogy bérmálkozás van, vagy mi van ma, mire látom, hogy mind térnek be az iskolába. Legalább hetvenen székelyruhában jöttek, már első alkalommal. Akkor lepődtem meg, hogy végül is milyen komolyan vették” – emlékezett vissza Lakatos Mihály igazgató az első rendezvényre.

A legszékelyebb osztály vetélkedőt ma is tartják, és ez arról szól, hogy melyik az az osztály, amelyben a legtöbben öltenek népviseletet magukra. Az első években hetvenen, aztán ma már több mint félezren jelennek meg székelyruhában ezen a napon a diákok.

Az osztálymúzeumok kialakítása szintén egy olyan program, amely a teljes diákközösség érdeklődését kiváltja: hagyományos mesterségek, székely értékek, helyi, néprajzi vonatkozású dolgok, tárgyak, életékpek kerülnek kiállításra, tárgyi és életkép megelevenítése kategóriában. Szintén évek óta zajló program a Lánc-lánc népdallánc, amely órákon át tartó staféta-éneklést jelent.

Rendkívüli a hangulat a folyósókon, népzenészek húzzák a talpalávalót és az iskola egykori tervezőjének becsületére váljon, hogy a jókedv alatt nem remeg meg a padló, mert amikor a székely legények odaverik a csizmát, annak azért súlya van.

A térség egykori és leendő diákjai számára ez a nap egy igen jó lehetőség arra, hogy ne csak ötévente találkozzanak,de akár évente visszatérjenek iskolájukba. Idén első alkalommal kialakították a véndiákok osztálymúzeumát, amely igen nagy népszerűségnek örvendett a gyerekek körében is.

80 esztendős padok, 1957–1958-as évből osztálynaplók, 1973–1974-es csoportképek, néhány régi tankönyv, batyuk, egy ellenőrző 1917-ből, fényképezőgépek, diavetítők, lemezjátszók, csoportképek, oklevelek idézték a régi idők iskoláját.

A régi diákévek hangulatát elevenítették fel például a tolltartók – volt egy példány, amellyel a tulajdonosa valamikor elkezdte az első osztályt, majd ezzel fejezte be az egyetemi tanulmányait is. De a kiállított tárgyak között szerepelt régi “puska” is, még az a golyóstollas típus, melynek ötletességén a mai gyerekek csak ámultak-bámultak.

Az ünnepségen emléktáblát állítottak Márton Áron emlékére, de Márton Áronról osztálytermet is neveztek el a tanintézményben. A közeljövőben pedig az iskola híres tanárairól, diákjairól is termeket neveznek el: lesz Tarisznyás Márton terem, Erőss Zsolt terem. “Ezáltal a példaképek szellemisége élővé válik, és ilynformán ha a hagyományokra gondolunk, nem csak a tárgyak megőrzéséről beszélünk, nem csak a ránk hagyományozott népi eszközök, életformák megőrzéséről van szó, hanem nagyon fontos szellemi értékekről is. Márton Áron kapcsán a legértékesebb szellemi értékünk a hit, e köré szerveztük a teljes napot” – avatott be a részletekbe Patek Mária tanárnő.