Márton Áron erdélyi püspök életét és munkásságát követi végig A közösség szolgálatában című kültéri kiállítás, amely a június 18–26. között negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok keretében nyílt meg június 20-án, hétfőn a nagyváradi várban. A nyári színház előtt helyet kapó, kétnyelvű (magyar és román) kiállítás vasárnap estig látogatható.

Mint Gazdag Balázs, a Márton Áron Emlékév 2016 Programbizottság koordinátora rövid köszöntőjében kiemelte, a tárlat anyaga most érkezett Csíkszeredából, ahol pünkösd óta volt megtekinthető az akkor felavatott Márton Áron szobor közelében. A vándorkiállítás második állomása tehát Nagyvárad, innen jövő hét elején Torockóra utaznak tovább a pannók, hogy a 2016-os Márton Áron Emlékév idején majd bejárják Erdélyt és a Kárpát-medencét.

Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője felszólalásában párhuzamot vonva a városalapító lovagkirály és a szentéletű püspök között leszögezte, vallásgyakorló emberek voltak, akik nemzetükért, a kereszténységért cselekedtek. „Márton Áron, ahogy hitvallásában is megfogalmazta, nem futamodott meg a munkától, a kihívástól, a szenvedéstől, egyenes gerince miatt pedig börtönbe, házi őrizetbe került, de ez nem törte meg” – hangsúlyozta Zatykó Gyula.

Gaál Gergely elnök, a Márton Áron Emlékév 2016 Programbizottság elnöke beszédében arra tért ki, hogy a sorsdöntő időszakokban a magyarság mindig kapott utat mutató személyiségeket, így volt ez az Árpád-ház idején, amikor több szent királyunk is volt, és így volt ez a 20. században is. Az irányt mutató személyiségek között pedig ott volt az éppen százhúsz éve, 1896 született Márton Áron is. Mint Gaál kiemelte, elsődleges céljuk az emlékévvel – amelynek egyházi fővédnöke Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, világi fővédnöke Áder János köztársasági elnök – az volt, hogy megismertessék a szentéletű erdélyi püspök életét, munkásságát, de a tárlat arra is alkalom, hogy bemutassa a 20. század viharos történelmét, hiszen Márton Áron megélte az első világégést, a trianoni békediktátumot, a második világháborút, majd a kommunista diktatúrát egyaránt.

Fodor József pápai prelátus, általános helynök a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség részéről volt tanítványként idézte fel a jelenlevőknek Márton Áron alakját. Megtudhattuk többek között, hogy mindenki kegyelmes úrnak szólította, s maguk között is csak így emlegették, annyira tisztelték. Imádkozó szent emberi, bölcs tanítói és határozott vezetői minőségében beszélt a szentéletű püspökről, aki a gyulafehérvári egyházmegye vezetőjeként volt nagyvárad apostoli kormányzója is. Vidám anekdoták révén is behatóbban megismerhettük a püspököt, akinek az állam nem nézte szívesen tevékenységét.

Mile Lajos kolozsvári főkonzul beszédében azt emelte ki, hogy Márton Áront nem a személyi célok vezérelték, hanem a közösség határozta meg az életét, semmitől sem riadt vissza, nem ismert megalkuvást. Mile megtátásában pedig a múltunk most is velünk van, Márton Áron is üzen a múltból, csak legyen fülünk meghallani.

Tőkés László európai parlamenti képviselő hitvallástevőként emlékezett vissza a római katolikus püspökre. „Vannak idők, amikor kötelező megvallani hitünket, akkor is, ha életveszéllyel, vártanúsággal jár” – hangsúlyozta Tőkés László. Felidézte, hogy Márton Áron megszólalt a zsidók, a görög katolikusok védelmében, az üldözött magyarság, a kereszténység érdekében fordult Groza Péter miniszterelnökhöz. „Nem tehette meg, hogy nem szólaljon meg” – fogalmazott. És – mint hangsúlyozta – bár a reformátusok nem tisztelnek boldogokat, szenteket, „imádkozunk azért, hogy megboldoguljon, megszentüljön”.