Halász Péter néprajzkutató: a moldvai csángók nincsenek tudatában értékeiknek


-A A+

Néprajzi, tudománytörténeti írásokban rögzítette a moldvai magyarságról készült benyomásait és megfigyeléseit Halász Péter. A szakember, akinek a „Cserefának füstje hozta ki a könnyvemet…” címmel megjelent kötetét csütörtökön mutatták be Csíkszeredában, azt mondta: a moldvai csángók közül ma csak nagyon kevesen vannak tudatában a saját értékeiknek.

A moldvai csángók kultúráját feltáró történeti és néprajzi kutatások egyik szakértőjeként mutatták be csütörtök este Halász Pétert, aki a 2015-ben megjelent, Cserefának füstje hozta ki könnyvemet…” címmel megjelent könyve bemutatóján beszélt a csíkszeredaiaknak megfigyeléseiről. A Székelyföld Napok keretében a Kájoni János megyei könyvtár alagsorában szervezett közönségtalálkozón összegyűltek moldvai csángó dalokat is hallgathattak bevezetőként, majd a Kriza János Néprajzi Társaság által kiadott kötetet dr. Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta.Dr. Balázs Lajos szerint a bemutatott kötet a moldvai magyarság „sorstörténet-kompozíciója”, a helykeresés dilemmáival, a demográfiai apályokkal és dagályokkal egyetemben.

Az est érdekes irányt vett, mihelyt a közönség arról faggatta a szerzőt: hogyan viszonyultak az érintettek a megjelent kötethez? Halász Péter azt válaszolta, hogy a moldvai csángók közül csak nagyon keveseket – köztük a bemutatón megjelent énekes ifjakat – inspirálta csak a kötete, és „a látszat néha csal”. Mint kifejtette: sajnos, a csángók között ma csak nagyon kevesen vannak tisztába azzal, hogy milyen kincs birtokosai. Ennek fő oka: nem tudnak magyarul, illetve nem is olvasnak. Magyarázata szerint a moldvai csángó kultúrát mind az 1989 előtti időkben, mind ma, sokan lenézik, „szitok tárgya volt, és ma is az”.A kutató szerint fél kezén meg tudja számolni, hogy a csángók közül hányan látnak megtartó erőt önnön kultúrájukban. Mint jelezte, tapasztalata szerint többnyire abban merül ki az identitástudat a moldvai csángók többségnél, hogy „ezt el lehet adni”, eladható akár a zene és tánc a táncházakban, akár a tárgyi kultúra a vásárokban.

Ám, Halász Péter szerint, az így áruba bocsátott tárgyak csak másodlagos szerepet kapnak: falra kerülnek a ruhanemük, oda, ahol sosem voltak, nem pedig viselésre, ahogyan annak lennie kellene. Ezzel kapcsolatban felhozta Kallós Zoltán néprajzkutató példáját, aki azzal a feltétellel ajándékoz népviseletet, hogy az használatra, viselésre kerül és nem csak rusztikus lakberendezési tárgy szerepét tölti be.







EZT OLVASTA MÁR?

X