Az elsősorban kortárs magyar irodalom népszerűsítésével foglalkozó Magvető kiadó először van jelen saját standdal a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A Magvető egyik fontos identitáseleme, hogy szerkesztők és szerzők sokat vannak együtt, mondta el Szegő János szerkesztő a vásár első napján. Ennek szellemében a kiadó szerkesztői és szerzői közösen beszéltek munkájukról, a Magvető történetéről és terveikről.

Hagyomány és frissesség

A 61 éves Magvető az egyik leghosszabb ideje folyamatosan működő kiadó Magyarországon. A legjelentősebb kortárs szerzők mellett hangsúlyt fektet a friss tehetségek munkáinak kiadására, számos XX. századi magyar író klasszikus életművét vagy fontosabb munkáit jelenteti meg. A kortárs világirodalom népszerűsítése is célja, bár ennek pontos irányát, karakterét most keresi a kiadó, fogalmazott Dávid Anna igazgató.A kiadó igazgatását 2016-ban vette át Dávid Anna, aki a csütörtöki bemutatkozó beszélgetésen elmondta, a kiadó szemléletét meghatározza, hogy az ott dolgozók életkora 32 és 75 év között mozog, így a hagyomány és a frissesség kiegészítik egymást. A Magvető egyik legrégebbi munkatársa Bezúr Györgyi, aki 1961 óta műszaki szerkesztője a kiadónak, és 2016-tól tanácsadóként működik tovább. Ezt az évet ugyanis új műszaki vezetővel és új arculattal kezdték, amit először az idén hetvenéves Bereményi Géza verseinek gyűjteményén, Centauri Jákob botja című új regényén és a Golden Globe-díjjal jutalmazott film, a Saul fia főszereplőjének, Röhrig Gézának a verseskötetén ismerhet meg az olvasóközönség.

A beszélgetésen elhangzott, hogy a Magvető egyik régi, patinás sorozata, a Tények és tanúk újraéledt, a régi tipográfiát idéző új arculattal. Az új sorozatban semmit nem húznak meg, a cél az, hogy adott esetben mutatókkal, jegyzetekkel ellátott forráskiadványok legyenek ezek a könyvek, fogalmazott Dávid Anna. A sorozatban megjelent például Zimándi Piusz István szerzetes-irodalomtörténész 1944-1945-ös naplója, egy csillagos házban lakó fényképész munkaszolgálatos hónapok alatt írt naplója, illetve Szálasi Ferenc naplója is.

„Önéletrajzi boom” is jellemzi a Magvetőt Szegő János szerkesztő szerint: 2017-re várható Bereményi Géza önéletírása, amely élete első húsz évét dokumentálja és Vida Gábor új, szintén önéletrajzi ihletésű regénye.

Ki hogyan (nem) kezdett el prózát írni

A 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár első napján a Magvetős szerzők – írók és költők – arról beszélgettek, hogy ki hogyan viszonyul a prózaíráshoz. Závada Pál a ‘80-as években a tényirodalom műfaja és az ‘50-es évek parasztgazdasága iránt érdeklődött, családi dokumentumok alapján dolgozott, aztán rájött, hogy fiktíven is meg lehet teremteni, utánozni meg nem talált dokumentumokat, naplókat, így kezdte el írni a Jadviga párnája naplóregényt, mondta el az író. A mindent rögzítő kamerák rendszerváltás körüli elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy lemondjon a szociográfiáról, tette hozzá.Parti Nagy Lajos kalandvágyból kezdett el prózát írni 26 évvel ezelőtt, egyszercsak megkívánta, hogy faltól falig kitöltsön egy oldalt – mesélte. „A prózában is ugyanazt a kezemet használom” – tette hozzá. Felidézte, hogy amikor kéthetente 5000 karakteres tárcát kellett szállítania egy lapnak és mindig előző nap fogott hozzá, akkor a költői rutinját használta, ezért születtek sűrű szövegei. „A legnagyobb múzsa a határidő” – mondta.

Vida Gábor „prózaiskolája” egy Vörös lobogó című lap volt, ahová társaival tizenévesen újságcikkeket írtak, kivesézték egymás írásait. Ott érezte először, egy jól sikerült cikk megírása után, amit végül nem engedett megjelenni a cenzor, hogy milyen, mikor mindent kiírt magából az ember és ürességet érez.

Kovács András Ferenc úgy fogalmazott, hogy megmaradna jó prózaolvasónak, az est folyamán pedig – példaként arra, hogy lírai alkatán nem tud túllépni - felolvasta a Litera kérésére írt „próbanapló” részletét, jambusokban.

Bognár Péter verseiben ott húzódik egy narratív szál, mutatott rá Szegő János szerkesztő. Ezt az érintett is elismerte, de hozátette: verset és prózát írni teljesen más, számára a prózaírásban egy-egy mondat összerakása tűnik a legnagyobb kihívásnak.

A felolvasásokkal tarkított beszélgetés során felmerült az is, hogy a számítógép és az interneten elérhető információk változtatnak-e a prózán, de a jelenlévők többnyire egyetértettek abban, hogy ezek csak eszközök, amelyek felgyorsítják az írást, de a szerző változatlanul egyedül marad a mondataival. Bognár Péter szerint a nagy váltás az írás mikéntjében a papír elérhetővé válása volt, addig ugyanis fejben fogalmaztak az emberek.