Francia impresszionistákról vagy olasz reneszánsz művészekről sok történet égett be a köztudatba, a magyar festőkről viszont keveset tudunk. Ez változni fog, megjelent ugyanis Nyáry Krisztián új könyve, 19-20. századi magyar festők párkapcsolatairól. A Festői szerelmek első erdélyi bemutatója a 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron volt.

„Van egy fiatal nő, ott van mindenhol. Évek óta figyelem. Hol a Néprajzi Múzeumban, hol a könyváruházzá lett egykori Divatcsarnokban futok össze vele, de láttam már a Parlamentben, a budapesti Városháza közgyűlési termében, sőt az Akadémián és a Bazilikában is” – kezdi könyve előszavát Nyáry Krisztián, arra a Jakobey Kornéliára utalva, aki Lotz Károly nevelt lánya, több mint száz festményének modellje és vélhetően szeretője volt.

A marosvásárhelyi vetítéssel egybekötött könyvbemutatón kettejük története volt az egyik, amit a szerző felolvasott. A jelenlévők tudomást szerezhettek a Nyolcak festőcsoport két tagjáról is, kiderült például, hogy Berény Róbert útjai egy adott ponton Marlene Dietrich útjait keresztezték, mielőtt még híres némafilmsztár lett volna, ahogy az is, hogy a festő sosem hallotta játszani imádott feleségét, a csellóművész Breuer Etát, valamint, hogy Czigány Dezső a jelek szerint többszörös gyilkos volt.

Nyáry Krisztián szórakoztató ismeretterjesztésnek hívja a műfajt, amelyben alkot, korábban magyar írók és költők szerelmi történeteit írta meg, majd Igazi hősök és Merész magyarok címmel olyan emberekről írt, akiknek döntései ma is példaértékűek. Festőkről, akik képekben fejezik ki magukat és talán kevésbé írnak naplót, nehezebb személyes információkat összegyűjteni, gondolhatnánk, de a szerző szerint ezt pótolják a jó művészettörténeti monográfiák, a kortársak visszaemlékezései. Több fejezetben felbukkannak például Füst Milán feljegyzései, aki Lotz Károly és Jakobey Kornélia viszonyáról így ír: „örökké, beteges kielégíthetetlenséggel festette a leánya Kornélia aktját,  – s érdekes: Lédaként is – a koitusz mámorában.”

Nyáry Krisztián elmondta, új történetei felépítésükben különböznek az előzőektől, mert korábbi könyveinek szereplőihez képest a festőkről jóval kevesebbet tud az olvasóközönség: „Nem része úgy a kultúrának a festők életének az ismerete, ennek sok oka van, de a legfontosabb mégis az, hogy nem tanulunk ilyet. Irodalomórán van irodalomtörténet, ahol tanulunk életrajzokat, a rajzórának valami kicsi része művészettörténet, de életrajzok nem nagyon vannak és ráadásul könyvek meg filmek sem nagyon születnek magyar festőkről.

Például francia impresszionistákról sokféle információja van az embernek – Van Gogh füle, meg Gauguin Tahitin vagy Touluse-Lautrec a mulatóban, erről vannak képzetei az embernek, mert láttuk filmeken, meg olvastunk róla, ugyanez az olasz reneszánsszal kapcsolatban, Leonardóról, Michelangelóról, Raffaellóról vannak információink vagy akár Rubensről, de pont a saját festőinkről nagyon keveset szoktunk tudni.”

A szerző hozzátette, hogy a Festői szerelmek történeteiben szereplő információk nem ismeretlenek a művészettörténészek körében, de ilyen formában tálalva a szakembereknek is újszerű. „Több művészettörténésszel beszéltem a könyv írása közben, volt, aki utána elolvasta és mondta, hogy ebben a vonatkozásban, külön a magánéletére egy festőnek nem koncentrált. Sok megerősítést kaptam művészettörténészektől” – mondta a Maszol kérdésére Nyáry Krisztián, aki azt is elmesélte, hogy a könyv minden szereplőjéről 70-80 oldalnyi jegyzet készült, amiből aztán 4-5 oldalnyi szöveg maradt a végén.

A kötetet a Corvina Kiadó gondozta, a közös munkával kapcsolatban a szerző megjegyezte: „abból a szempontból mindenképpen egy kollektív munka volt, hogy ahhoz, hogy szép képeskönyv legyen, össze kell szedni a képeket, ami nagyon nehéz, mert mindenféle jogdíjak vannak, és meg kell vásárolni, össze kell szedni, meg kell találni a tulajdonosokat. S ráadásul ehhez a könyvhöz Budapesten társult egy kiállítás, ezt részben a Kieselbach Galéria szervezte, de azért az alapötlet a könyvem szerkesztőjétől, Hevesi Judittól jön.”

Azt is megkérdeztük a szerzőtől, hogy a Corvina Kiadót is birtokló Líra Kiadó kreatív igazgatójaként foglalkozik-e a saját könyve utóéletével, mire Nyáry Krisztián azt mondta: „Sok könyv utóéletével foglalkozom, a sajátommal szerencsére nem. Azt a szerző nem tudja feltétlenül jól csinálni. De tulajdonképpen foglalkozom is vele, végül is itt vagyok. De sok mindent kell azért egy könyvvel csinálni, hogy tudjanak róla az olvasók és jó kezekben van a Corvina Kiadónál.”

Azt egyelőre nem árulta el, hogy miről szól majd a következő könyve, ez csak decemberben dől majd el. „Hasonló történeteket várhatnak tőlem ezután is” – üzente olvasóinak.