Európa egyik legfontosabb színházi rendezője Kolozsváron: „egyre inkább buborékokban élünk”


-A A+

Kedden este 7 órakor a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszínpadán orosz színészek adják elő Shakespeare Szeget szeggel című drámáját. Az előadás rendezője Európa egyik legjelentősebb színházi alkotója, Declan Donnellan, aki szombaton közönségtalálkozón vett részt Kolozsváron az Interferenciák fesztivál keretében.

Declan Donnellan 1953-ban született, angol irodalmat és jogot tanult, mielőtt színházzal kezdett volna foglalkozni. 1981-ben Nick Ormerod díszlettervezővel alapította meg a Cheek by Jowl társulatot, amellyel azóta több mint 30 produkciót állítottak színpadra, és világszerte vendégszerepeltek. Donnellan 1989-től a Londoni Nemzeti Színház rendezője, 2000-ben Moszkvában alapított társulatot a Csehov Nemzetközi Színházi Fesztivál támogatásával.2012-ben Bel Ami (A szépfiú) címmel filmet is rendezett, partnerével, Nick Ormeroddal közösen, Uma Thurman, Christina Ricci és Robert Pattinson főszereplésével.

Európa egyik legnagyobb hatású rendezője, 2016-ban életműdíjat kapott a Velencei Biennálén. A Cheek by Jowl társulat és Declan Donnellan a 2014-es Interferenciák vendégeként az Übü király című előadással jött Kolozsvárra. 2016-ban pedig a Cheek by Jowl és a moszkvai Puskin Színház közös produkcióját, a Szeget szeggel című előadást láthatja a kolozsvári közönség.

Az előadás ajánlója: A Szeget szeggel témája a modern városi élet, ahol az ember teljesen elvesztődhet, de meg is kerülhet, ahol a romlottság is jelen van – a társadalom és a jellem szintjén egyaránt. A középpontban a Herceg áll, Vicentio, akit nyomaszt és nem enged szabadon élni a nyakas város, melyet sikertelenül próbál kormányozni. Nem ismeri önmagát, fél attól, ami a sötét, ismeretlen sarkokon túl rejtőzhet. A Herceg csodálja a tökéletes erkölcsű Angelót, kinevezi helyettesévé, míg ő úgy tesz, mintha külföldre menne. Amikor a herceg szerzetesi álruhában visszatér, hogy a várost a nagyító túloldaláról is megnézze, mintha önmagát is felfedezné. A hatalom ráébreszti Angelót, hogy egyáltalán nem ismeri magát. Amikor egy szép ifjú szűz térden állva könyörög, Angelo rájön, hogy ő se jobb más férfiaknál, és alkut akar kötni vele: megkíméli fivére életét, ha a lány neki adja magát. Ezután feszült thriller következik drámai fordulatokkal, mely ma még megbotránkoztatóbb, mint első színrevitelekor.

A rendező, aki az Interferenciák keretében workshopot is tartott fiatal színészeknek, a szombati közönségtalálkozón többek között arról beszélt, hogy miért foglalkoztatja inkább Shakespeare és kortárs szerzők kevésbé.

Visky András dramaturg kérdésére, hogy mi a véleménye arról a színházról, amelyik a közvetlen valóságot, a politikai helyzetet tükrözi, Donnellan a következőket válaszolta: „Rendben van, de nem nekem való. Jobban szeretek hátralépni, hogy előreléphessek (I prefere to back to go forward)” – mondta.

„Úgy gondolom, hogy a színháznak nyitva kell tartania a politikát, azaz olyan tereket kell alkotnia, amelyekben empatikusan felfedezhetjük egymást. De gyűlölöm azt a fajta színházat, vagy bármilyen más művészeti formát, amelyik egyik vagy másik politikai oldal mellett kötelezi el magát, mert propagandává és nagyon unalmassá válik. A művész-pozíciónak lényegi velejárója, hogy transzgresszív és szubverzív. Ha egy adott politikai nézőpontot sajátítasz el, az rendben van, akkor lehetsz politikus vagy pap, de többé nem leszel művész” – fogalmazott az angol rendező.zerinte az adott nézőponttal rendelkező előadások nem igazi politikai darabok, mert azokat egy válogatott közönség nézi, elmarad a párbeszéd, senki nem érzi magát kényelmetlenül. „Szörnyű rémálom, hogy manapság az amerikai oktatásban résztvevő embereknek joguk van arra, hogy ne érezzék magukat kényelmetlenül” – utalt Donnellan a tengertúli egyetemeken kialakított „safe space” – ekre.

„Valójában, ha teljes mértékben kényelemben érzed magad, akkor a tapasztalat, amiben részed van, nem művészi” – véli Declan Donnellan. „Egyre inkább lehetőségünk van arra, hogy buborékokban éljünk” – tette hozzá.

Arról, hogy a fiatal erdélyi magyar alkotók hogyan gondolkodnak politika és művészet viszonyáról, korábban itt írtunk.








EZT OLVASTA MÁR?

X