Visszatérő vendég Háy János József Attila-, Füst Milán- és Szép Ernő díjas író, költő drámaíró a nagyváradi Törzsasztalnál. A péntek esti fantasztikus hangulatú beszélgetésen, melynek házigazdája Kőrössi P. József volt, az érdeklődők megtöltötték az Illyés Gyula Könyvesboltot.

Az est elején Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője ajánlotta a közönség figyelmébe a március 27-i színházi világnap, illetve az április 6–9. között megtartandó HolnapUtán Fesztivál programjait, illetve a folyóirat második számát.

„Mindenki abból az anyagból dolgozik, amije van” – mondta Háy János azt est kezdetén, ő pedig a vidéki és városi életből is gyűjtött tapasztalatokat. Szerinte „egy író bármihez nyúl, az önéletrajz és fikció” – mégpedig idő szerinti fikció, hiszen a múlt ahhoz igazodik, hogyan látjuk a jelenből saját múltunkat.

„Az irodalmi mű teremtett világ, aminek vannak szabályai (...) érdekes hogyan alakul a valóság és a mű viszonya” – mondta az író, aki elmesélte: van olyan régi barátja, aki meg van győződve arról, hogy egyik könyvének szereplőjét róla mintázta, holott fel sem tűnik benne, abban a könyvben, amelyben ellenben tényleg szerepel, nem ismer magára. A Géza gyerek című dráma autista főszereplőjét például egy budapesti fiúról mintázta, de mára szülőfalujában, Vámosmikolán mindenki tudni véli, ki volt a Géza gyerek, tehát „megképződik a valóságban az a legenda, ami nem létezett.”

Megtudtuk továbbá, hogy polgári nevét, a Horváthot, bár nem használja, sosem változtatta meg, és átszoktatott balkezes. Az utóbbi időben könyvborítóit is maga festi, bár nagyobb képeket fest bankoknak és műgyűjtőknek, csak azok még nem keltek el – mondta hatalamas derültséget kiváltva.

Egyik fontos esszéjének Az asszimilánst tartja, fontosnak vélte saját tapasztalatai megírását, bár voltak, akik antiszemitizmust láttak bele az írásba. Budapest a közhiedelemmel ellentétben nem befogadó város, lakói egy sajátos, belterjes nyelven beszélnek, a felzárkózás, asszimiláció során pedig kap az ember pofonokat is. Úgy véli, a jelenlegi kormány épp ezekért áll bosszút az értelmiségen, a közeget bünteti. Nem mindegy ugyanakkor, hogy ezek a pofonok: „Indulatokat gerjesztenek, vagy olyan erőket, amelyek cselekésre, teremtésre serkentenek.”

A magyar irodalomban elkülönül a dráma és a próza, a drámát nem sokra becsülik, hangzott el, mikkor áttértek Háy János drámáira. Ő általában a novelláit dramatizálja, csak két olyan drámája van, aminek nem novella az alapja. „Én fülre írok” – mondta Háy, aki azt tanácsolja az íróknak is, olvassák fel hangosan a szövegeket, mert „amelyik szövegnek nincs meg az akusztikai építménye, az forgács.”

Nem szeret beülni darabjai próbáira sem, mert szerinte a szerző kompetenciája a szöveg, de nem tartja magát színházi írónak. Bár nyert már drámapályázatot, nem bírja a versenyt, de gyorsan ír. A Rák Jóska dán királyfi című, rendszerváltás idejében játszódó darabjának egyik dunaújvárosi előadásán többször is bekiabált a közönség, hogy „Igen! Úgy volt!”, mesélte a szerző sokadszor is megnevettetve a közönséget, majd előszedett egy részletet a darabból, majd megkérdezte: felolvasná-e azt vele valamelyik színművész.

A Szigligeti Társulat közönség között helyet foglaló tagjai közül Tóth Tünde vállalta a rögtönzött felolvasást a tragikomédiából. A Mélygarázs a szabadság kérdését boncolgatja, egy férfi és két nő – a feleség és a szerető – monológjainkból állt össze. Elsőként a főszereplő férfi – a fizikus, aki elhagyja a pályát és egy mélygarázsban állal munkát, mert a szabadságról akart gondolkodni – szövegét írta meg Háy János, majd a két nő szövegét. Egy ideje irodalomtörténetet ír, 30 szerző életművét és az őt érdekelő problémákat boncolgatja, olvasmányos formában.

Hatalmas derültséget váltott ki, mikor a Corvin-ösztöndíj odaítéléséről – erre Szabó Magda javasolta Háy Jánost – mikor Kőrössi P. József elmesélte, mekkora meglepetést okozott a javaslat, mivel mindenki azt várta, hogy Szabó Magda jelöltje vagy református nő lesz, vagy nő, vagy református, ehhez képest egy katolikus férfit javasolt. Vele meg sem akart Szabó Magda személyesen ismerkedni, mondván: „Nem érdekel maga kicsoda, az érdekel mit ír.” – válaszolta az író, de Szabó Magda később több nyilvános szerpelést is vállalt Háy Jánossal. Neki köszönheti ugyanakkor, hogy szabadúszó író lehetett.

Az est versfelolvasással és dedikálással zárult, és a házigazda elmondta: idén még Csuha Istvánt, Molnár Krisztinát és Kertész Editet, Káli Kingát, Vass Tibort, Boka Lászlót várják a  Törzsasztalnál, szeptemberben pedig Nyáry Krisztián lesz a meghívott.