Csordás Gábor műfordító, a Jelenkor szerkesztője volt a nagyváradi Törzsasztal vendége


-A A+

„Egymás megismerésének a legjobb módja az irodalom” – mondta a fordítások kapcsán Csordás Gábor József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, könyvkiadó, a nagyváradi Törzsasztal beszélgetéssorozat januári meghívottja.

A közelmúlt irodalomtörténetébe is bepillanthatott a Törzsasztal nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban összegyűlt közönsége, hiszen sok szó esett a pécsi Jelenkor folyóiratról, melynek előbb szerkesztője, majd főszerkesztője volt Csordás Gábor és a Jelenkor könyvkiadóról, amelynek 1993-tól 2015-ig az igazgatója volt, jelenleg szerkesztője, szakmai tanácsadója.Az est elején Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte és invitálta a megjelenteket Gittai István Létesszencia című kötetének bemutatójára január 20-ára a könyvesboltba, az est házigazdája, Kőrössi P. József pedig az Élet és Irodalom aznapi, január 13-i számát hozta el, melyben megtalálható Demény Péternek az Erdélyi Riport megszüntetése ellen indított petíciója és az aláírók névsora.

Nagyváradi kapcsolatok

Csordás Gábor nagymamája Nagyváradról települt át Magyarországra, édesapjának nagynénjei azonban ott maradtak, így gyermekként sokszor vendégeskedett a városban, főleg a Nagysándor utca környékét és Velencét ismerte, egy kevéssé románul is megtanult, hangzott el.

Bár 11-12 éves korában írott verseit már elviszik Csorba Győzőnek megmutatni, s első verse 16 éves korában jelenik meg a Jelenkorban, már gimnazistaként jár a „kistudósképzőbe”, majd orvos lesz, hat éven át 1980-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézete Idegélettani Kutatócsoportjának tanársegéde. Nem szeretett orvos lenni, a tanítást azonban szerette és máig szereti.

Szederkényi Ervin főszerkesztő mellett lesz a Jelenkor szerkesztője 1980-ban, ugyanabban az évben jelenik meg első verseskötete is.

A konzervatívabb Tiszatáj mellett a 80-as években a pécsi Jelenkor az ország egyik legjelentősebb irodalmi folyóirata, az „újfajta írásmódnak” adott hangot, megjelenést, melynek például Mészöly Miklós – az ő közlése miatt rúgták ki Tüskés Tibort főszerkesztői tisztségéből –, Nádas Péter vagy Esterházy Péter a képviselői.

Csordás Gábor több nyelvről és több műfajban fordít, többek között angolról, lengyelről, franciáról, szerbről, verset, prózát vagy éppen társadalomtudományi munkákat.

A közép-európai népek alig ismerik egymás irodalmát

„Egymás megismerésének a legjobb módja az irodalom” – vallja, épp ezért tartja gondnak, hogy a közép-európai népek nem, vagy alig ismerik egymás irodalmát, miközben Olaszországban akár a másodvonalbeli francia regények is hamar elérhetővé, olvashatóvá válnak.

Többször járt Lengyelországban, Szerbiában, mint mondta, kétezer szó már elég ahhoz, hogy az ember beszélni kezdjen egy nyelvet, és ha beszél, annál többet megért utána. Mivel sokat fordított 16. századi francia szerzőket, megesik, hogy beszédébe régies fordulatokat kever, ezek hallatán olykor csodálkozva nézik, mesélte a műfordító, aki 16. századi versformát is használ, a fatras-t. A fatras kötött versforma: két sort leírnak, majd ezek közé még kilenc sort írnak, így megváltozik az eredeti két sor értelme is, mondta Csordás Gábor, aki a Pierre de Brach hat új költeménye felolvasásával meg is mutatta a hallgatóságnak ezt a versformát.








EZT OLVASTA MÁR?

X