Szabó T. Anna költő, író, műfordító volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendége kedden, a magyar költészet napján: megtapasztalhattuk, hogy nem csak írni, hanem felolvasni is nagyon hatásosan tud. Visky András kérdéseire válaszolva beszélt arról, hogy hogyan készül feldolgozni kolozsvári éveit, milyen klasszikus magyar költőket érez magához a legközelebb és milyen indulatokból született első prózakötete, a Törésteszt.

Szabó T. Anna Kolozsváron született 1972-ben és 1987-ben, 15 évesen költözött Magyarországra a családjával. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több verseskötete megjelent, rövidprózái különböző heti- és havilapokban olvashatóak. 2002-ben kapott József Attila-díjat. Nemrég férje, Dragomán György drámáját, a ’80-as évek Romániájában játszódó Kalucsnit a kolozsvári színházban mutatták be, éppen Visky András rendezésében és éppen a Stúdióban, ott ahol most a beszélgetés folyt.

Kolozsvár

„A színházat nagyon szerettem gyerekkoromban, jöttünk végig a Sétatéren és nagyon sok jó élményem van. Az, hogy én írtam 12-13 darabot életemben, annak köszönhető, hogy ide jártam színházba” – emelte ki Szabó T. Anna, miután Visky András azzal a kérdéssel indított, hogy mit jelent számára Kolozsvár.

Kiderült, hogy a városhoz kapcsolódó élményeit, az elköltözést ezután készül feldolgozni, és biztosan prózában. „A vers nem fér hozzá ezekhez, főleg azért, mert a vers valamit kijelent, az esszé pedig valamit megpróbál. A vers mindig követelőbb hangon szólal meg belőlem, mint a próza. A prózában megyek előre, egyrészt azért, mert járatlan vagyok még benne, holott a verssel együtt kezdtem prózát írni.”Ennek még neki kell ülni, mondta, születtek ugyan esszék Kolozsvárral kapcsolatban, amelyek interneten el is érhetőek, de a Törésteszt című prózakötetébe például egy sem került be ezek közül.

Már kamaszkorában, éppen akkortájt, amikor Magyarországra került, tudatosan és dacosan készült az írói pályára, derült ki a beszélgetésből. Egy zöld füzetbe írta élete első könyvét, a verseit pedig egy „cifrás” kínai füzetbe, ebből egy vers be is került a Madárlépte hó című első kötetébe, illetve ekkor született a Madárijesztő című képvers, amit ma is büszkén szokott megmutatni iskolásoknak.

Elődök és kortársak

Szabó T. Anna verseskötetei közül az Elhagy című, 2006-ban megjelent kötetről eset több szó, amely fordulópont volt azért is, mert ez volt az első, amelyet eleve könyvként szerkesztett. „Csupasz ez a könyv. És nem úgy csupasz, hogy provokatívan csupasz, mert semmi provokációt nem szántam ebbe, csak magam akartam lecsupaszítani és azért elég zavarba ejtő, ha valaki mindenfajta nyelvi játék, fátyol nélkül, grammatikai szórakoztatás nélkül csupaszítja le magát. Valahogy József Attila szól nekem ebből, egy anya-értelmezésben visszaszólt Mama” – mondta a kötet kapcsán a szerző.A címadó Elhagy és az Ő című verseket olvasta fel a kötetből Visky kérésére, aki felhívta a figyelmet Szabó T. Anna nemrég megtartott akadémiai székfoglaló előadására (Kétely és bizonyosság – Babits, Nemes Nagy, Jékely, Lator), amely éppen arról a költői hagyományról szól, amelyhez költőként is kapcsolódik. Emellett Szabó T. Anna kiemelt még egy sor magyar költőnőt, Balla Zsófiát, Beney Zsuzsát vagy Takács Zsuzsát, akiktől sokat tanult az anyaság kérdéséről, az áldozatról, a gyermek örömének és elvesztésének kettősségéről.

Régi adósságot törlesztett az Elhagy című verssel Weöres Sándor felé is, a „Talpam simogatja, fenekem törüli” sorral: egyrészt a „törüli” szót Weöres környezetében, Vass megyében használhatták, másrészt pedig Weöresnek is van egy verse az alantasnak, nem versbe illőnek ítélt testi funkciókról. „Nagyon erősen a nyelvben élek, ezért nagyon nehéz fordítani, amit csinálok, mert például az Elhagyban – bár nagyon szép fordítások születtek belőle – a felemel-melegít szavakban ott van a mell” – mutatott rá a nyelvi rétegekre a költő.

Törésteszt, a kibírhatatlan könyv

„Nekem is eléggé kibírhatatlan, ez a harag könyve” – reagált a szerző Visky megfogalmazására a Törésteszt című novelláskötetről. Outsider arthoz hasonlította a kegyetlen írásokat, a tudatosság szűrőjével nem finomított indulatok miatt. „A hangok, a történetek, amik megszólalnak benne, azok nem az én történeteim, viszont az én saját indulataim” – fogalmazott Szabó T. Anna.

„Bizonyos figurákra én úgy haragudtam, és attól félek, hogy esetleg átüt a szövegen. Főleg, mikor a nők elrontják az életüket az őszintétlenségükkel vagy a definiálatlan vágyaikkal, vagy, hogy nem tudnak szembenézni önmagukkal, de a férfiak is, sokszor” – tette hozzá.

A Magvető kiadónál megjelent kötetbe összegyűjtött novellák egy része már megjelent különböző lapokban, de egymás mellé kerülve derült ki, hogy „milyen fájdalmas ez így együtt” – mondta el a szerző, aki azt is elárulta, hogy bizonyos írások megálmodott címből születtek: „le kellett ülnöm, kitalálni, hogy mit súg nekem a cím.” Így íródott a Kajafás és az aranycipő vagy a Dákó és Lidércfény is. „Ezeket nagyon gyorsan írom, versszerűen írok novellát, rettenetes intenzitással nekilátok a szövegnek és kikalapálom egy-két nap alatt, vagy egy éjszaka alatt. Ezért nem írtam eddig regényt, mert a rövidtávfutó hamar kimerül” – tudtuk meg.

„Nincs a költőnek neme”

A női költők haragjáról is szó esett: a beszélgetés háromnegyedénél előkerült Szabó T. Anna táskájából egy Tihanyban vásárolt „Magyar Költészet” című póló, amelyen 28 nagy magyar költő arcképe sorakozik, de közöttük egyetlenegy nő sincs. Bármennyire abszurd, az is előfordult már, hogy egy nőknek szóló lap „Legszebb magyar szerelmes versek” összeállításába egyetlen költőnő verse sem került be, pedig a Magyar Erato című szerelmesvers-antológiában lehetett volna találni ilyeneket, mondta Szabó T. Anna.Azt is elmesélte, hogy dacból és játékból írt egyszer egy verseskötetet Vadász Géza álnéven, A legfőbb tudomány címen, majd a Holmi folyóiratban közölt a könyvről negatív kritikát. „Nincs a költőnek neme, hanem egy bizonyos fajta érzékisége van, ami nem csak erotikát jelent, hanem az élet örömét” – összegzett.