Kukorelly Endre irodalmi estjén többek közt a tömeg- és magaskultúra viszonyáról, a gyereknevelésről és a magyarországi és erdélyi irodalom viszonyáról is szó esett.

A József Attila-díjas író, költő, újságíró, a Lehet Más a Politika színeiben volt parlamenti képviselő karizmája, nem mellesleg pedig komoly tudása és tájékozottsága vitathatatlanul magával ragadta a hallgatóságot kedd délután Kolozsváron a főkonzulátus rendezvénytermében.

„Mit gondolsz Arany Jánosról?” – hangzott el Mile Lajos főkonzul első kérdése, aminek idén minden irodalmi beszélgetésen helye van, ám erre számos izgalmas kitérő után csak a beszélgetés végén kaptunk teljes választ. Elmondta, szinte semmivel nem ért egyet, amit a kétszáz évvel ezelőtt született költő írt, viszont ahogyan írt, az hibátlan. Ha az irodalom foci lenne, akkor a magyarok közül csak Arany János kapna helyet a világválogatott csapatban – mondta Kukorelly.

A költő kultuszával teljesen egyetért, indokoltnak tartja, hogy majdnem minden településen van egy Arany János utca. Ennek kapcsán beszélt arról, hogy a művészetben vannak olyan területek, amelyeket kultiválni kell. A tömeg- és a magaskultúra problematikájáról a meghívott összegezve a következőt gondolja: a tömegkultúra azokat az álarcokat szolgálja ki, amelyeket az emberek nap mint nap magukra öltenek azért, hogy másokat lenyűgözzenek, a magaskultúra viszont nyers, őszinte, de csak akkor hat, ha az ember megengedi neki, hogy hasson.

Kukorelly Endre szerint nagyon sok minden gyerekkorban dől el, ezért az iskolának rendkívül fontos szerepe van a kultúrára való nevelésben. Úgy látja, olyan dolgokat nyomnak le a gyerekek torkán, amelyekre még nincsenek felkészülve. Példaként említette az Antigonét, aminek egy 35 évesnél fiatalabb olvasó kezében szerinte nem lenne keresnivalója.

Míg az athéni demokráciában az írástudatlanok is jártak színházba, sőt fizettek is nekik azért, hogy hozzáférjenek a magaskultúrához, addig ma az emberek fejében az él, hogy a művészet valami elrettentő, komoly, unalmas műfaj. Ez pedig közös felelősség, véli Kukorelly Endre, hiszen szerinte valami el rett rontva, ha a szélesebb közönség nem látja vonzónak a magaskultúrát.

Társadalmi szintű hiba az is a meghívott szerint, hogy a gyereket körülbelül három éves kor után a szocializáció zászlaja alatt megfosztják a szabad kreativitástól, és korlátok közé szorítják. Ha hagynák, hogy olyan felnőttek nevelődjenek ki, akik őszintén önmagukat adják, rögtön kevesebb baj lenne, véli az író.

Zárásként felolvasott a Porcelánbolt című, a kortárs irodalomról szóló kötetéből, amelynek apropóján az erdélyi és a magyar irodalom viszonyáról beszélt. Leszögezte, nem szereti, hogy az erdélyi irodalomról külön beszélnek, mert szerinte van egy magyar irodalom, amin belül persze vannak regionális különbségek.

„Jó lenne, ha ezt a sokféleséget egységben látnánk” – jelentette ki, hiszen azt tapasztalja, hogy a két közeg szeparálódni próbál egymástól. „Mintha túlzottan mindenki a saját pecsenyéjét sütné” – hangzott el az igenlő hozzászólás a közönség soraiból.