Ha valaki a kolozsvári épületek 19. századi állapotára kíváncsi, Veress Ferenc 1859-es fényképalbumához fordul először. A kolozsvári fotózás úttörője azonban nagyszámú portrét is készített, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum most főleg ezeket mutatja be a 8. Kolozsvári Magyar Napok keretében nyílt kiállításán. Mitu Melinda muzeológussal jártuk be a tárlatot.

Ispánok, alispánok, polgármesterek, rektorok, főszolgabírók, színészek, Erdély híres arisztokratái, például a Bánffy, a Wesselényi vagy a Tisza család tagjai néznek szembe velünk az igényesen kinyomtatott fotókról. Elvétve, de akadnak egyszerűbb emberek is, és külön szekcióban láthatjuk a 19. század második felének kolozsvári gyermekeit, akik figyelemre méltó türelemmel várták, hogy a fényképész lekapja őket és játékaikat. Ekkoriban ugyanis még hosszú expozíciós időre volt szükség, a szabadtéri felvételek ezért is ábrázolnak főleg mozdulatlan épületeket.

Századfordulós Kolozsvár mai szemmel

Az Erdélyi Történeti Múzeum gyűjteményében egyetlen papírkép és mintegy 1500 üvegnegatív található Veress Ferenc munkái közül, tudtuk meg Mitu Melindától. Török Károly muzeológus ezeket digitalizálta, a pozitív képeket számítógépen retusálta és egy részüket korabeli divatlapok, festmények, viseletek illetve a saját fantáziája alapján színezte is.

Az 1880-as években készült üvegnegatívok sérültek az évek során, helyenként lekopott róluk az emulzió, ahogy Prielle Kornélia színésznő portréján látszik. A pozitívok többségéről Török Károly muzeológus ezeket a nyomokat eltüntette. Amit látunk tehát, az az eredeti üveglemezek mai értelmezése, ami nem azonos azzal, amit a 19. században Veress Ferenc papírképein láthattak a kuncsaftok, de közelít hozzá, annál is inkább, hogy a fotográfus legnagyobb, de csak részben megvalósított szakmai álma a színes fénykép volt.

Internetes adatbázis a cél

A digitalizálással egy 1538 darabot tartalmazó adatbázis készült el, eddig kb. 500 felvételt sikerült beazonosítani, ebből úgy 300 van kiállítva, mondta el Mitu Melinda. „Ez nagyon fontos az állományvédelem szempontjából is, mert akkor az üvegnegatívokat nem kell állandóan előszedni, ha kiállítást szervezünk, becsomagolva lehet őket tartani, és így a zselatin sem sérül” – tette hozzá.Az üvegnegatívok szélére szerencsés esetben fel van vésve az alany neve, az ismeretlen arcokat pedig még ezután próbálják meg azonosítani történészek és a kolozsváriak segítségével. A muzeológus szeretné, ha ennek érdekében az interneten közzétennék a Veress-adatbázist, tudtuk meg.

Parókás Jókai, politikusok díszkerámián és grófkisasszonyok gereblyével

Veress Ferenc Sétatér (mai Emil Isac) utcai műterme egyfajta szalonként is működött: híres személyiségek találkoztak itt. A műtermet felkereste például Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza 1871-es kolozsvári látogatása alkalmával. Így készült el az író első vendéghajas fényképe, amelyről azt írta, „egész nyalka fiatalembernek” mutatkozik rajta.A kor festményekre emlékeztető portréit divatos díszletek, például neoreneszánsz, neobarokk stílusú székek-asztalok előtt készítették. A gróf- és bárókisasszonyok előszeretettel pózoltak különböző tájegységek viseleteiben festett, sziklákkal, farönkökkel kiegészített háttér előtt, akár fagereblyével a kézben. Ezekből külön tablót láthatunk a kiállításon, Török Károly színjavaslataival. A viseleteket pedig a Néprajzi Múzeum jóvoltából eredetiben is megnézhetjük, ahogy a kor más tárgyi emlékeit is.Veress Ferenc újításai közé tartozott a fotókerámia is: Erdélyben ő volt az első, aki névvel jegyzett fotókerámiákat készített, ezeket saját műtermében égette ki. A kiállításon erdélyi arisztokratákat, az aradi vértanúkat és más szabadságharcos politikusokat ábrázoló vázákat, kerámiatárgyakat láthatunk, amelyhez a Herendi porcelángyár szállította a fehérárut. Ezeket a Kolozsváron létesített 1848-49-es országos ereklye-múzeum megrendelésére készítette Veress Ferenc.A fotográfus az 1880-as évekig monopolhelyzetet élvezett Kolozsváron. Amellett, hogy tudatosan dokumentálta a környezetét, pénzért is készített fényképeket. Összegyűjtött vagyonát azonban felemésztették a kísérletek, a Fényképészeti lapok című önköltségen kiadott szaklap, mesélte Mitu Melinda. Karrierjének nem tett jót az sem, hogy 1871 után elkezdődött a fényképezés demokratizálódása, a szárazlemezeket gyárban készítették, így hamar megjelent a konkurencia, például a kolozsvári Dunky-fivérek. Veress Ferenc 1890-től bérbe adta, később eladta a műtermét, bár a kísérletezéssel nem hagyott fel. Utolsó fényképeit 1911-ben készítette.