Minden idők egyik legjobb tornásza előtt tisztelegnek Sepsiszentgyörgyön a magyar kultúra napján. A zágoni születésű, világ- és négyszeres olimpiai bajnok Szabó Katiról Csinta Samu írt „életregényt”, amelyben elsősorban a tornász emlékeit idézik fel, de számos tanú is megszólal.

Az ötödik szer – Szabó Kati életei című magyar és román nyelvű könyvet hétfőn 18 órakor, Szabó Kati 50. születésnapján mutatják be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban a „főszereplő” és a szerző jelenlétében. A székelyföldi sport egyik legjelentősebb képviselője és a könyv szerzője két nap múlva Budapesten is bemutatja a könyvet.

Csinta Samu lapunknak elmondta: Szabó Kati életregényéből kiderül, hogy gyerekkorában „Utcakatinak” becézték, hiszen hiányzott belőle a veszélyérzetet hordozó gén, óvodáskorában energiabombaként állandóan ugrált, kapuláb tetejére épített babaházat. Kovásznai tanárnője hamar felismerte, hogy ő már képtelen rajta fejleszteni, ezért édesanyja már hatéves korában beadta az onyesti „tornakombinátba”, bár egy árva szót nem beszélt románul.

A pokoli edzésektől a világbajnokságig és az olimpiáig

A könyvben szó esik arról, hogy miként vezetett az útja az éhezésekből álló fogyókúráktól és a pokoli edzésekből álló hétköznapokon át az 1983-as budapesti világbajnokságig, ahol csárdásra táncolva/tornászva hódította meg a zsűrit és a közönséget, majd eljut a tornászvilág tetejéig a Los Angeles-i olimpiáig, ahol négy aranyérmet szerez.

Csinta Samu tavaly tavasszal kezdte el a dokumentálódást és a beszélgetéseket Szabó Katival és életpályája tanúival, amely alapján összeállt a könyv. A szerző szerint bár a kötet elsősorban Szabó Kati emlékeit idézi fel, de mivel gyerekkoráról alig vannak emlékei, azokat idősebb nővére, Zita révén elevenítik fel, de megszólalnak a tornászkollégák, az edző, étkezési asszisztens, barátok vagy az a csángó néni is, aki az onești-i „tornászkombinátban” magyarul szólt a románul nem beszélő hatéves kislányhoz, és megpróbált anyja helyett anyja lenni.

A Háromszék Vármegye Kiadó által finanszírozott kitűnő nyomdai minőségben kiadott Az ötödik szer – Szabó Kati életei című könyv arra is rámutat, hogy miként működött anno a háttérben világot meghódító romániai torna, milyen pokoli munkát végeztek a tornászlányok a siker érdekében. Erre jellemző példa, hogy Szabó Katit edzője, Károlyi Béla odatette, hogy több rend tréningbe öltözve egy külön teremben szaladjon, hogy leadjon néhány grammot, ám ott felejtette, és Kati órákon át futott, míg valaki rátalált, és szólt, hogy hagyja már abba.

Mindig a tökéletességre törekedett

Bár átnevezték Ecaterina Szabo-nak, hogy román lehessen, meghamisították születési adatait, lefagyasztották a talpát, hogy lábra tudjon állni, a háromszéki tornászlány mindig csak arra koncentrált, hogy a tornagyakorlatai tökéletesre sikerüljenek.

A szerző szerint a Szabó Kati-könyv túlmutat egy sportpályafutás időrendi felsorakoztatásán, hiszen benne van a tornász élete, személyiségének alakulása és az is, hogy mivel járt, hogy hatéves kora óta nem élt a családjával, és amikor többszörös olimpiai és világbajnokként belépett a civil életbe, rádöbbent, hogy a tornán kívül semmihez sem ért.

Szabó Kati 1987-ben vonult vissza, 1990 óta Franciaországban él, de kupái és érmei egy részéből zágoni szülőházában rendeztek be kiállítást, és neve a legnagyobb tornászoké mellett szerepel az International Gymnastics Hall of Fame dicsőségtábláján. A zágoni iskola és a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok a Szabó Kati nevét viseli.