Első alkalommal járt a nagyváradi Törzsasztalnál Bartis Attila író, fotográfus, drámaíró. A marosvásárhelyi születésű József Attila- és Márai Sándor-díjas alkotó a Ceauşescu-korról és indonéz-budapesti kettős életéről is mesélt.

Az Illyés Gyula Könyvesboltot megtöltő közönséget Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte, az olvasók figyelmébe ajánlva a lap legfrissebb számát, majd Kőrössi P. József kérdezte Bartis Attilát, akiről elmondta: ő az első magyar író, akinek A vége című regénye hónapokig vezette az egyik legjelentősebb németországi sikerlistát.

Az elsők között tért vissza Marosvásárhelyre Ceauşescu bukása után

Bartis Attila elmondta: 16 évesen nem saját jószántából hagyta el Marosvásárhelyet, szülővárosát. 1984-ben két papírt tettek eléje és édesapja elé: egyikkel lemondatták a román állampolgárságról, a másik a hontalan útlevelük volt, amellyel elhagyhatták az országot.

„Pimasz dolog a történelem” – fogalmazott, hiszen édesapját az 1956-os események erdélyi retorziójaként ítélték börtönbüntetése egyetemista korában. Szamosújváron hét évig raboskodott, 14-en voltak egy cellában, ebből hárman élték túl. Nicolae Ceauşescu hatalomra jutásakor szabadult amnesztiával, és ahhoz képest, hogy akkor az egy felszabadító rendszer volt, ugyanaz a rendszer torzult odáig, hogy értésükre adták: mindenkinek jobb lenne, ha elhagynák az országot.

A beszélgetés során később is szó esett Marosvásárhelyről. Bartis Attila elmondta: Berlinben volt és ugyanazon a napon tudta meg, hogy lelőtték a Ceauşescu-házaspárt, és hogy apa lett. Azonnal indult Budapesten át Marosvásárhelyre, ahová sokáig visszajárt, de ugyanazokhoz a barátokhoz, egyfajta„zárt léte” volt ott.

Ez tavalyelőtt változott meg, miután miután Radu Afrim színpadra vitte a Nyugalom című regényét. Bartis akkor második otthonában, Jáva szigetén volt, később Sepsiszentgyörgyön látta az előadást, ahol egy beszélgetésen megjegyezte, szívesen résztvenne a „színházcsinlásában.” Meg is érkezett a meghívás, végül az eredetileg a Vígszínháznak írt Rendezés című darabját vitte el Eszenyi Enikő beleegyezésével Marosvásárhelyre.Könyvének román fordítását is bemutatta szülővárosában a Petru Maior Egyetemen, éppen szemben az Alexandru Papiu-Ilarian Gimnáziummal, amelyből annak idején úgy jött el, hogy az igazgató a szó szoros értelmében seggbe rúgta, mesélte az író. A könyvbemutató nem volt számára jóvátétel. „Az van, hogy a jó nem tudja feloldani a rosszat, ahogy a rossz sem tudja teljesen megölni a jót – ezek együtt léteznek” – fogalmazott Bartis Attila.

Személyesség és hitelesség

„Az önéletrajziság és a személyesség között nagy különbség van” – mondta az író, bár nem lehet elválasztani feltétlenül a kettőt, már az egyes szám első személy miatt sem. Bartis Attila az önéletrajziságnál sokkal fontosabbnak tartja a személyességet, szerinte az érzelmi azonosulásnak kell teljesnek lennie írás közben, különben amit ír, elveszítené a hitelét.

A Nyugalomban megjelenő anyakép semmilyen kapcsolatban nem volt a saját anyaképével, míg A vége – amelyet a Nyugalom megjelenése után kezdett írni – anyaképe sokkal közelebb áll a valósághoz. Az írás során ugyanakkor az „objektív valóság megszűnt, autonóm irodalmi valóság vette át ennek helyét.

Dszogdzsakarta, amit nem lehet szavakba önteni

Március 1-jén nyitják meg a Mai Manó házban Bartis Attila A szigeteken című fotókiállítását, s ekkor mutatják be az azonos című albumot is. Bár az anyag 90 százaléka Jáva szigetén készült, az alkotó szerint csak a képeket nézve ezt senki nem tudná megmondani, ő ugyanis nem dokumentarista fotózást művel. Az album megjelenése annak köszönhető, hogy betöltötte 50 évét, mondta finom iróniával, ezt sem 49, sem 51 éves korában nem adták volna ki.A Nyugalom kínai fordításának megjelenésekor előbb két, majd még egy hónapot töltött Kínában, ott szembesült először az európaitól olyan mértékben eltérő társadalommal, életmóddal, amit egyszerűen el sem tudott mesélni, idézte fel Bartis Attila. Akkor tudta meg például, hogy Kínában többpártrendszer van, mindegyik párt elismeri azonban a kommunista párt felsőbbségét. Hazatérte után többen is mondták, hogy megváltozott, ő is érzékelte a szavakba nem önthető változást, de eldöntötte: időt akar tölteni olyan világban, ami teljesen eltér a nyugati, fehér, zsidókeresztény, demokratikus liberális világtól, úgy, hogy a hétköznapokat is ott élje meg.

Bár eredetileg buddhista országba szeretett volna menni, a buddhista országokban uralkodó polgárháborús hangulat miatt végül a muszlim Jáva mellett döntött, annál is inkább, mert volt egy barátja, aki segített eligazodni abban a világban. Most Dzsogdzsakartában és Magyarországon él felváltva. Soha nem hitte volna, hogy motorozni fog, ott azonban nincs tömegközlekedés, és 125 köbcentiig nem kell jogosítvány motorkerékpárra, ezért mára ott ez a fő közlekedési eszköze, mesélte az író.