„Emberekről, emberi sorsokról mesélek, akik lehetnek írók is” – mondta Nyáry Krisztián a nagyváradi Törzsasztal pénteki évadkezdő beszélgetésén. Az Így szerettek ők, a Festői szerelmek, a Merész magyarok – 30 emberi történet, az Igazi hősök – 33 magyar című könyvek szerzője azt is elmondta: az általa leírt történeteket a szakmabeliek, kutatók általában ismerik, a nagyközönség azonban nem.

A meghívott elmondta, nem tartja magát irodalomtörténésznek, „szórakoztató, ismeretterjesztő műfaj” amit művel, az angolszász nyelvterületen middlebrow-nak nevezik ezt. A magyar nyelvterületen az irodalomtörténész a szakmának beszél, az általa használt metanyelvet a nem beavatottak nem is értik, tette hozzá.

A történeteket, melyek egyébként könyvtári, levéltári munkára alapulnak, Facebookon saját barátai szórakoztatására kezdte először közzétenni, először a közösségi oldalon váltak népszerűvé. Nyáry Krisztián azt is elmondta, egyetlen esetben kapott negatív visszajelzést, az Ottlik Géza-hagyaték kezelőjétől. Ottlik ugyanis naponta írt egy levelezőlapot egy Londonban élő szerelmének, aki nem a felesége volt, de ezek szinte naplószerűek, s a felhasználásukkal összeállított írás közzétételét nem hagyta jóvá a hagyaték kezelője, aki szigorúan értelmezte az író végrendeletének ama kitételét, hogy tőle csak az kerüljön nyilvánosságra, amit maga juttatott el a nyomdáig. Az esetek többségében azonban a Facebookos írások nyomán előkerülnek ismerősök, rokonok, akik egy-egy dokumentummal akár ki is egészítik az általa leírtakat.Az est során több történet is elhangzott, például Tersánszky Józsi Jenőről, akinek, mint Nyáry Krisztián elmondta, példaértékű volt a kiállása minden rendszer idején: zsidó felesége miatt például pisztollyal a zsebében várta a nácikat. Később őt is felkérték, hogy írjon Rákosi Mátyás 60. születésnapjára készített ünnepi kötetbe, erre A nadrágtartógyáros című novellát küldte el, ami ironikussága miatt végül nem került be a Rákosit dicsőítő könyvbe.

Hallhattunk Halassy Olivérről, az első magyar paralimpikonról, aki egy balesetben vesztette el fél lábát, ezután pedig úszásban és vízilabdában is olimpiai bajnok lett, de szó esett Kölcsey Ferencnek Szemere Pál iránti, szerelemnek nevezhető rajongásáról is. Amikor ez az írás a megjelent, kialakult egy „okos vita” és egy „buta vita”, fogalmazott Nyáry Krisztián, aki azt is elmesélte, Kölcsey milyen körülmények között írta a Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című versét és hogyan vált az végül nemzeti himnusszá.

Kőrössi P. József is érdekes adalékkal szolgált a beszélgetéshez, amikor Csinszak és Márffy Ödön házasságáról esett szó. Felidézte, hogy miután újra kiadta Csinszka verseit, ajándékba kapott egy példányt az eredeti, 1935-ben megjelent kötetből, melyet Csinszka Tabéry Gézának dedikált, aki szerelme volt. A kötetbe két levelet fűztek: a Csinszkáét, melyet Tabéryhoz írt a neki szánt kötetbe, és a Márffyét, aki már özvegyként elküldte Csinszka szerelmének a neki szánt könyvet.