Hubay Miklós drámaíró, műfordító és kultúraszervező 1918. április 3-án látta meg a napvilágot Nagyváradon. Szülővárosában 2018-ban több alkalommal és módon is emlékeznek rá.

Hubay Miklós születésének századik évfordulóján, április 3-án a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában megtartott beszélgetés varázsa abban állt, hogy annak résztvevői, Hajdu Géza, a Szigligeti Társulat színművésze, Szilágyi Aladár író, újságíró, illetve Szűcs László a Várad Kulturális Folyóirat főszerkesztője személyes emlékeket is felidézett.A kivetítőn fényképek váltották egymást, és belehallgathattunk a Törzsasztal különkiadásának hangfelvételébe is, melyet 2008-ban, az akkor 90 éves Hubay Miklóssal folytatott beszélgetésről készült. Tíz évvel ezelőtt szintén Szűcs László és Szilágyi Aladár kérdezték Hubay Miklóst, akit abban az évben Nagyvárad díszpolgárává is avattak.

A Várad folyóirat tematikus számmal készül, májusban ismét bemutatja a Szigligeti Társulat az első magyar musicalként számon tartott Egy szerelem három éjszakája című Hubay-darabot és lehetőség szerint a szülőházra is emléktábla kerül. Mint később kiderült, abban a házban éltek a Palotai-nővérek, Boris és Erzsébet is, Hubay Miklós később egyik leírásból ismert rá a házra...

El tudna képzelni egy közös, Hubay Miklóst és Horváth Imrét ábrázoló szobrot is, mondta Szűcs László, aki felidézte: a váradi költő emléktáblájának avatásakor, 1996. október 30-án találkozott először Hubay Miklóssal, aki kívülről tudta, s gyakran idézete is Horváth Imre verseit.

„Hubay volt az egyetlen, aki sosem tagadta meg váradiságát” – mondta Hajdu Géza színművész. Reneszánsz műveltségű ember volt, tanult Pesten és Svájcban, Firenzében pedig egyetemi előadótanár volt. Nagyváradon a magyar társulat az évek során három Hubay-darabot játszott, 1963-ban az Egy szerelem három éjszakáját Borbáth Magda rendezésében – ezt 1987-ben Szombati-Gille Ottó rendezésében a váradi Iosif Vulcan Társulat is játszotta –, 2003-ban a Freud avagy az álomfejtő álma című darabot Pinczés István rendezésében, 2004-ben pedig az Elnémulást Vadas László rendezésében, ez utóbbival azonban a szerző elégedetlen volt a húzások miatt.

Szilágyi Aladár, aki díszpolgárrá avatásakor Hubay Miklós laudációját is olvasta, felidézte többek között, hogy aznap egy görögkeleti apácát és Florin Piersicet avatták Nagyvárad díszpolgárává, utóbbi közel másfél órán át beszélt, így mire Hubay Miklós került a sor meglehetősen fáradt volt már a közönség. A drámaíró akkor Georg Hoefnagel Nagyváradot ábrázoló metszetének egy korabeli másolatát hozta ajándékba.

A beszélgetés végén Szűcs László idézte Hubay Miklóst. „Párhuzamosan olvastam a Múzeum utcában Acsádytól A magyar birodalom történetét, Hegedüséknél meg Jászi Oszkárt. Ez a polarizálás izgalmas szellemi kaland volt. Utólag jöttem rá, milyen gyönyörű volt, hogy egyszerre készülhettem föl a Váradi Regestrum történetéből, Bunyitay kötetei alapján, az utca másik végén pedig Shaw legfrissebb könyveit olvashattam, Hevesi Sándor előszavával, jegyzeteivel. Ez a két pólus határozta meg és határozza meg azóta is az életemet. Úgy érzem: nem szégyenemre, hanem becsületemre válik, hogy ez a két látszólag külön világ az én szívemben egy, és mindezt annak köszönhetem, hogy Váradon nevelkedtem. Nemrég valaki a darabjaimról faggatózva, újból és újból az Egy szerelem három éjszakája című drámámra tért vissza. Elmondtam: ennek a darabnak a nézőterén a közönség nem érzi azt, hogy megosztott, mint ahogy a színházon kívül oly sok helyütt. Valamiféle megosztottság Szent István korában is létezett, a kuruc korban is, aztán a múlt században felszínre jött a népi-urbánus ellentét, mint ahogy korunkban is legalább két tábor feszül egymásnak. Talán néhány drámámmal sikerül két-három órányi időre egyben tartanom a közönséget a nézőtéren. Magamat egyáltalán nem érzem „kettébe osztva”, hiszen a szabadelvűektől a szélsőségesnek tartott jobboldali lapokig mindenki szeretettel köszöntött a 90. születésnapomon… Azt mondom, hogy az az egyetemesség, amelyre minden ember teremtve van, a darabjaimban is érvényesül. És biztos, hogy ezt az egyetemességet innen, a kétpólusú Nagyváradról hoztam magammal.”