Két legendás irodalomtörténész, Kántor Lajos és Láng Gusztáv közös kötete jelent meg Száz év kaland Erdély magyar irodalmáról (1918–2017) címmel a csíkszeredai Bookart Kiadónál. A kötetet csütörtök délután Markó Béla méltatta Kolozsváron, a bemutatón Dávid Gyula szerkesztő és Hajdú Áron kiadóigazgató is felszólalt.

A két szerző 1971-ben kiadott Romániai magyar irodalom 1945–1970 című kézikönyvét az irodalomközeliek csak „Kántor–Lángként" emlegetik. A folytatás „nem az azóta eltelt korszak irodalmának szisztematikus átfogásának igényével készült, helyenként szubjektívebb hangot üt meg, de továbbra is az érték felmutatásának jegyében áll” – olvasható a kiadó ismertetőjében.A kolozsvári könyvbemutatón Láng Gusztáv végül nem lehetett jelen, helyette Dávid Gyula szerkesztő szólalt fel. Mint mondta, az első „Kántor–Láng” óta az erdélyi magyar irodalom fogalma földrajzilag kitágult, az új kötet ennek megfelelően sok olyan szerzővel foglalkozik, aki nem Erdélyben él, munkássága viszont szorosan kapcsolódik az erdélyiséghez. Ilyen például Dragomán György, Bartis Attila, Szabó T. Anna, de a jóval korábbi generációból származó Jékely Zoltán is.

Markó Béla szerint a Száz év kaland megjelenése azt a fontos, aktuális kérdést veti fel, hogy lehet-e egységes irodalomtörténetet írni? Ez azért kérdés, mert manapság a magyar irodalmi élet annyira megosztott, hogy évente két reprezentatívnak tekintett versantológia jelenik meg Magyarországon, és ezek között minimális az átfedés a szerzők tekintetében. Az elv ugyanis az, hogy az ellenkező „táborhoz” tartozókról sem jót, sem rosszat nem írnak.

Markó szerint az új irodalomtörténeti kötetben Kántor Lajos is érinti ezt a kérdést Grendel Lajos, illetve Schein Gábor irodalomtörténeti köteteinek elemzésével. A Száz év kaland pedig azt bizonyítja, hogy lehetséges egységes irodalomtörténetet írni: a kötet nem mellőzi a legkülönbözőbb irodalmi táborokhoz tartozó szerzőket sem, például a munkásmozgalom-közeli Nagy Istvánt, vagy a jobboldal kedvencét, Wass Albertet, illetve olyan köztudatból kihullt írókat hoz vissza, mint Szemlér Ferenc vagy Markovits Rodion.

Kántor Lajos 2017-es halála előtt még kézben tartotta a könyv kéziratát, és nagy öröm volt számára, hogy pontot tehetett a munka végére. A felszólalók nosztalgiával idézték fel az irodalomtörténész munkáját. „Megpróbált rendet tartani az erdélyi irodalmi életben”, és hiánya a kultúraszervezésben erősen érezhető, mondta Markó Béla. Hajdú Áron, a Bookart Kiadó igazgatója elérzékenyülten idézte fel első találkozását „Lajoskával”, akit fiatal könyvkiadóként Mesternek érzékelt, illetve hosszú vitáikat arról, hogy a könyv gerincét kell-e gömbölyíteni vagy sem.

A vitát, mint megtudtuk Hajdú Áron nyerte, a Száz év kaland Erdély magyar irodalmáról (1918–2017) című kötet gondozását Kántor Lajos ugyanis a Bookartra bízta és végül gömbölyített gerinccel jelent meg. A kötet többek között a kiadó honlapjáról rendelhető meg, ahol 41 oldalnyi ízelítő is olvasható belőle.