Ritka levéltári dokumentumokat láthatnak pénteken a nagyváradiak: a Festum Varadinum keretében egynapos kiállítás nyílt a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség történeti levéltári anyagából.

Schlauch Lőrinc bíborosi kinevezése 1893-ból, a Körösladányi Római Katolikus Plébánia 1794-es leltárjegyzéke, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1764-es könyve, a bihardiószegi plébánia pápai dekrétumokat és püspöki rendeleteket tartalmazó protokolluma – hogy csak néhányat említsünk az Állami Levéltár Bihar Megyei Kirendeltségén kiállított eredeti dokumentumok közül.Sem az egyházmegyei, sem az állami levéltár korábban nem állított ki ilyen jellegű iratokat, illetve nem volt olyan kiállítás, ami kizárólag levéltári anyagot mutatott volna be, tudtuk meg Csorba Sándortól, a püspökség levéltárosától, aki Nagy Mihály Zoltánnal, az állami levéltár munkatársával a látogatókat fogadta.A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és az egyház más intézményeinek levéltárát a kommunista rezsim idején, 1949 és 1968 között államosították, az államosított anyag az akkori levéltári anyag mintegy nyolcvan százalékát tette ki. A rendszerváltás után Emődi András levéltáros munkájának és Jakó Vilmos professzornak köszönhetően sikerült rendezni a megmaradt mintegy húsz százaléknyi anyagot, vázolta a hátteret Csorba Sándor, akitől megtudtuk, hogy a pénteki közös kiállítás óriási lépés mindkét intézménynek, mert ez az együttműködésük első „szárnypróbálgatása”.

A pénteki kiállításon 18–19. századi dokumentumok láthatók. „A legkorábbi anyagok az egyházmegye újjáépítőjének idejéből, Benkovics Ágoston idejéből származnak, ő hivatalosan 1681-ben megkapta a váradi püspöki kinevezését, azonban nem volt lehetősége elfoglalni a püspöki széket, török fennhatóság alatt állt az egyházmegye” – mondta Csorba Sándor. „A törökdúlás idején Nagyváradot porrá rombolták, a püspöknek ugyanakkor kellett egy székesegyház és egy rezidencia. Mindkettőre szükségmegoldást találtak, a székesegyház egy 14 méter hosszú kápolna volt, amit gyakorlatilag a város törmelékeiből építettek fel, még tervezője sem volt, illetve nem ismert, ahogy az építész–kivitelezője sem, de lényegében ez a Szent Brigitta-kápolna a második székesegyháza volt az egyházmegyének. Ugyanilyen szükségmegoldással készült a püspöki rezidencia, ami mai szemmel egy cselédháznak a méreteit és jellegét adja vissza, mondta a levéltáros.A dokumentumokban az egyházmegye építésének fénykorát próbálták tükrözni, a kiállítás struktúrájában pedig azt érzékeltetni a látogatókkal, hogy egy történeti levéltárban milyen sokrétű iratok lelhetők fel. Például pénzügyi kimutatások, gazdasági területek térképei, lecsapolási tervek, építészeti tervek, úgynevezett háztörténetek, historia domusok, amelyekben egy plébánia vagy rendház történetét foglalják össze, illetve az úgynevezett protokollumok, az egyházmegye iktatókönyvei, amelyekbe nemcsak beiktatták a dokumentumokat, hanem szó szerint át is írták, emiatt rendkívüli forrásoknak számítanak.Szintén érdekes források a püspöki körlevelek, amelyeket a nagyváradi egyházmegyében 1859-től nyomtatásban jelentettek meg, viszont Benkovics idejétől 1859-ig ezek kéziratban kerültek a plébániákhoz. A körlevelek gyakorlati rendelkezések, melyekben a miserendtől és a stóladíjaktól kezdve bérmákozások helye és ideje is szerepelt, magyarázta Csorba Sándor, aki Schlauch Lőrincz bíborosi kinevezésére is felhívta a figyelmünket. Ő a 19. századból a 20. századba vezette át az egyházmegyét, a „második fénykor” püspöke volt.