A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) magyar napjának meghívottai, az utóbbi év legsikeresebb magyar produkcióinak fiatal rendezői mutatkoztak be csütörtök délelőtt Kolozsváron. A válogatásban problémáik elől futó emberek, 1936 és 1945 Magyarországa, a holokauszt-túlélő és egykori náciszimpatizáns nagymamát összebarátkoztató unokák is szerepelnek.

A közép-kelet európai fesztiválok közül a TIFF nyújtja a legnagyobb láthatóságot a friss magyar filmeknek Zágoni Bálint, a fesztivál magyar napjának kurátora, a Filmtett Egyesület menedzsere szerint. Főleg 2018-ban, amikor az öt nagyjátékfilmet és két dokumentumfilmet bemutató válogatás mellett két magyar rendező, Mészáros Márta és Szabó István részesül életműdíjban.A magyar nap sajtótájékoztatójának meghívottai, Bogdán Árpád, Gárdos Éva, Révész Bálint, Simonyi Balázs, Török Ferenc rendezők és Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója a kurátor, Zágoni Bálint kérdéseire válaszoltak.

Az 246 km-es ultramaraton-futókról szóló Ultra című dokumentumfilm rendezője, Simonyi Balázs elmondta, hogy szerinte a filmje nem feltétlenül sportfilm, inkább emberi dráma. Úgy gondolja, legtöbb ember azért választja a sportot, mert valami problémát szeretne feldolgozni, menekül valami elől, valamit kompenzál vagy sikerélményt keres, és ezekkel az a néző is tud azonosulni, aki éppen nem fut. Simonyi Balázs maga is a filmben szereplő futók egyike, bár hangsúlyozta, hogy ez semmiképp sem nevezhető „szerepnek”,  ugyanis ha ennyit szaladsz, már minden póz eltűnik. Mint mondta 11 éve kezdett el futni depresszió miatt és az első szaladós élményei éppen Kolozsvárhoz kapcsolódnak: tanított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári filmszakán, és a tömbösített órák szüneteiben sokan futott.Az Ultra forgatása három éven át tartott, 45-ön dolgoztak rajta, öt futót követtek, így több ministáb dolgozott egyszerre. Mivel a dokumentumfilm esetében nincs újrafelvétel, résen kell lenni, rengeteg anyagot vettek fel, ami kihívássá tette az utómunkát. A filmet vetítik még péntek este hatkor a Iulius Mallban.

Török Ferenc 1945 című filmjében egy északkelet-magyarországi falu állomására két idegen érkezik a második világháború utolsó évének nyarán. Apa és fia westernhősként forgatják fel a kis közösség életét, a történetben pillanatra sem hagy alább a feszültség. Annál is inkább, mert a két zsidó férfi nem jön üres kézzel, ládákat hoznak, a szállítólevél szerint illatszerekkel. A faluban pedig már lehet kapni illatszert: egy elhurcolt zsidó család boltjában, amelyet a falu jegyzője épp most adna át házasulandó fiának „hozományul”… A bűntudat mechanizmusai működésbe lendülnek, különböző reakciók egész sorát látjuk a filmben.Török Ferenc rendező az 1945 című film Kolozsvári díszbemutatója óta bejárta a világot, a TIFF-en zárja fesztiválkörútját. A rendező szerint olyan sztorira tapintottak rá, ami sok embert nyomaszt, nem csoda, hogy még mindig teltházzal vetítik és nagy történelmi vitákat indított. „Másfél éve szinten minden hónapban kell menni és kapni a sok díjat” – jegyezte meg mosolyogva Török Ferenc. A film sikeresnek bizonyult berlini bemutatója előtt azonban nem bízott ennyire a sikerben, tette hozzá, a forgalmazók nem érdeklődtek túlságosan egy fekete-fehér film iránt. Azt is elárulta, hogy a magyar, illetve a romániai magyar közönség reakciójától jobban félt, mint a külföldi bemutatóktól, de a vetítések terápiás hatásúnak bizonyultak, személyes élmények jöttek elő, a közösségi oldalakon is vitatkoztak róla. A TIFF-en vetítik még csütörtök este nyolckor a Iulius Mallban.

A Granny Project egy magyarországi holokauszt-túlélő, egy volt brit titkosszolgálati kódfejtő és egy fiatalkorában a Harmadik Birodalommal szimpatizáló német táncosnő története, akik ma már nagymamák és történeteikről filmes unokáik faggatják őket különböző technikákkal. A friss, játékos dokumentumfilm három haver, Révész Bálint, Meredith Colchester és Ruben Woodin Dechamps közös projektjeként indult majd Révész Bálint volt az, aki végigvitte a produkciót, amely a rangos lipcsei DOK Leipzig fesztiválon a Next Masters szekcióban elnyerte a kiemelkedő kelet-európai filmnek járó MDR-díjat. A film szubjektív történelemnek indul, a végére azonban a hangsúly az unokák felé tolódik el, akik maguk is fontos karakterekké válnak a filmben. Az üdítő alkotásnak két kolozsvári származású munkatársa is van, Kántor László producer és Márkos Albert zeneszerző.Révész Bálint szerint minden családban ott van a csontváz a szekrényben, azaz a párbeszéd hiánya országtól függetlenül mindenhol jelen van. A nagymamák teljesen más filmet vártak, a dokumentumfilm műfajáról ugyanis teljesen más elképzelésük volt, de a családi történetet miatt érzelmileg kötődtek a filmhez, és a legfontosabb, hogy a kész filmet látva megértették a másik két nagymama karaktereinek árnyalatnyi poénjait is. A film végső formája Szalai Károly vágónak köszönhető (ő dolgozott Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas Testről és lélekről című filmjén is), aki később került bele a produkcióba, de segítségével egy intenzív hét alatt kiderült, hogy mi az irány. Vetítik még május 31-én, csütörtökön délután 5 órakor a Sapientián.

Bogdán Árpád második nagyjátékfilmje, a Genezis a 2008-2009-ben elkövetett magyarországi romagyilkosságokból indul ki, de a rendezői szándék szerint a konkrét gyilkosságokon túl inkább a gyűlölet jelenlétére és a lehetséges megoldásokra koncentrál. A film három fejezetből áll, amelyben egy áldozat, az egyik elkövető szeretője, és a romagyilkosságok elkövetőinek védőügyvédje a főszereplő. Mindhármuk élete gyökeresen megváltozik: a hat éves Ricsi elveszti az édesanyját, a kamaszlány terhes lesz attól a fiútól, akiről kiderül, hogy köze van a romagyilkosságokhoz, a balesetben elvesztett gyermekét sirató ügyvédnő pedig Ricsi történetének hatására változtat addigi attitűdjén. A háromból két történetben amatőr szereplők játszanak, majdnem két évig tartott a casting, nehéz folyamat volt, mondta el a rendező. A filmet vetítik még csütörtökön este fél tíztől a Iulius Mallban.

A Budapest Noir Kondor Vilmos bűnügyi regényének adaptációja. 1936-ban játszódik a magyar fővárosban, főszereplője Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró, aki egyre mélyebbre ás egy gyilkosság mögé, miközben terjed a náci Németország befolyása Magyarországon. A rendező, Gárdos Éva, aki kétlaki életet él az Egyesült Államok és Magyarország között, angolul olvasta először a regényt. Elbűvölte többek között az is, hogy Budapest igazi karakter benne. Mint mondta, nehéz volt Budapestet korhűvé varázsolni a kis költségvetésből, nem tudták például leállítani a forgalmat, inkább kis kapukban, kis utcákban forgattak, Ragályi Elemér operatőr is sokat segített ilyen helyszínek megtalálásában. Ami a sztori aktualitását illeti, Gárdos Éva szerint manapság az emberek nem akarják látni, hogy mi történik a környezetükben, éppen úgy, ahogy 1936-ban sem látták. A filmet vetítik még a TIFF-en csütörtök este tíztől a Szamos-parton.

A TIFF magyar napján két további játékfilm szerepel. Az egyik Szász János A hentes, a kurva és a félszemű című, 1925-ös budapesti gyilkosságot feldolgozó filmdrámája, amelyet csütörtök este fél nyolctól a Mărăști-moziban, vasárnap este hattól pedig a Dacia moziban vetítenek még.

A másik Politzer Péter vágó üdítő rendezői debütje, a Férfikor. A Hajdu Szabolcs filmjeit vágó és Bogdán Árpád Genezis című filmjén is dolgozó Politzer Péter független játékfilmje három történetet tartalmaz, ezekben a közös az, hogy főszereplőik olyan. különböző életkorban levő férfiak, akiknek az életéből éppen hiányoznak a nők. A fekete fehér alkotás lírai esszéfilm mindenki számára ismerős, mégsem közhelyszerű jelenetekkel. Főszereplői amatőrök, az egyikük a 2016-ban elhunyt híres magyar fotós, Szipál Márton, akinek filmbeli története több önéletrajzi elemet tartalmaz, utolsó filmes megjelenése így egyfajta személyes búcsú is. A filmet el lehet még csípni vasárnap 1 órakor az Uránia-palotában.