Bíróság mondta ki: választási csalással szerezhetett mandátumot Jankovics Róbert, a HMDK képviselője a zágrábi parlamentben.

Megszólalt a héten az Azonnaliban Techet Péter, a portál főmunkatársa és arról számolt be, hogy nemrég letöltendő szabadságvesztésre ítélte az eszéki bíróság azokat a vádlottakat, akik szavazatvásárlással segítették elő, hogy a legutóbbi horvátországi választásokon ne a korábbi parlamenti képviselő, a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ) élén álló Juhász Sándor jusson be a zágrábi törvényhozásba, hanem a másik magyar szervezet, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) az elnöke, Jankovics Róbert. A Horvátországban hatalmas visszhangot kiváltó és a határon túli magyar közösségek történetében példátlan választási visszaélés bírósági elmarasztalásáról szóló tudósítás egyúttal arról is hírt adott, ami szintén feltűnt a horvát sajtónak: a Budapest, illetve jelenlegi horvát kormány által favorizált HMDK a szavazatvásárlások után rögtön szintet lépett és nagyszabású ingatlanvásárlásokba, illetve ingatlanfejlesztésekbe kezdett. 

Közel három éves, megannyi kínos közjátékkal, így többek között gyakran szabotált tárgyalási fordulókkal és befolyásolt tanúvallomásokkal fűszerezett botrányos ügyben született meg minap egy ítélet az eszéki bíróságon. Ebben a Mirna Grgić bíró elnökletével meghozott elsőfokú verdiktben az ítélőszék két horvátországi magyar vádlottat egy évi, illetve tíz hónapi börtönbüntetéssel sújtott. A vád ellenük többrendbeli, folytatólagosan, szavazatvásárlással elkövetett választási csalás volt.

Ezzel az ítéletével az eszéki bíróság egy olyan ügyre tett pontot, mely a végletekig megosztott, mindössze 14 ezres horvátországi magyarság közbeszédének központi témája volt azóta, hogy a 2016. szeptember 11-én megtartott előrehozott horvátországi választásokon a HMDK jelöltjének, Jankovics Róbertnek sikerült 311 szavazattal többet begyűjteni, mint ellenfelének, az addigi képviselő MESZ elnök Juhász Sándornak. Így, egyedüli magyar törvényhozóként akkor Jankovics jutott be a zágrábi parlamentbe.

Olvasóink számára minden bizonnyal ismerősnek tűnhetnek a mostani bírósági végzés előzményei. Viszont, úgy véljük, talán nem fölösleges most, legalább vázlatosan feleleveníteni a 2016 őszén történteket, melyek, minden jel szerint, kibékíthetetlenné tették a korábban is meglévő ellenséges viszonyt a két legfontosabb horvátországi magyar szervezet között.

Annak idején részletekre kiterjedően beszámoltunk az ottani, azóta már ellehetetlenített, majd megszűnt Magyar Napló A magyarok döntése? című cikke alapján arról, hogy az akkori parlamenti választásoknak felettébb furcsa magyar vonatkozásai voltak. Így például az alig egy évvel korábban, 2015 novemberében megrendezett megmérettetéshez képest országosan mintegy tíz százalékkal megnőtt a választásra jogosult magyarok létszáma. Megírtuk azt is, hogy ennek a példátlan gyarapodásnak a hátterében távolról sem az ottani magyarság demográfiai mutatóinak ugrásszerű javulását érdemes keresni. Az imponáló „demográfiai boom” oka végtelenül prózai volt: több százan, közvetlenül a választások előtt, pénzért magyarnak vallották magukat.

A tömegméretű, HMDK-hoz köthető választási csalásról nem csak a MESZ-hez köthető Magyar Napló tudósított. A példátlan eset felkeltette a horvát sajtó figyelmét is és hamar az országos érdeklődés középpontjába került „a magyarok botránya”. Így a népszerű zágrábi portál a Telegram is „rárepült az ügyre” és a Politika és bűnözés rovatában megjelentetett, Ez az úr elismerte nekünk, hogy nemzetiségét 200 kunáért megváltoztatta, hogy magyarként szavazzon (Ovaj gospodin nam je priznao da je za 200 kuna promijenio nacionalnost kako bi glasao kao Mađar) című cikkében megannyi részletét is feltárta a szégyenteljes akciónak, mely függetlenül attól, hogy ki is volt érte a felelős, az egész horvátországi magyar közösség számára presztízsveszteséget okozott.

Az oknyomozó újságíró, Drago Hedl, aki minap az eszéki ítélethozatalról is többször cikkezett, akkor azonosította is a halmozottan hátrányos szociális helyzetű, nemzetiségváltásra pénzzel késztetett szerb, roma és horvát választópolgárok közül többeket meg az őket lefizetőket is. Ezek az „új magyarok”, a Vrbanićok, a Čančarok, Ačimovićok, Kukićok, Đorđevićek, Hranićok és hasonló családnevű, HMDK-nak frissen elkötelezett „magyar nemzetiségű” választópolgárok bevallották a Telegraf riporterének: az esetenként 200 kunát (kb. 128 lej) Jankovics stábjának tagjaitól kapták. A keskendi Dalibor Vrbanić például elmondta neki: feleségével és három gyermekével együtt szociális segélyből tengődnek, s mivel ő meg az asszony is kaphatott 200-200 kunát, ennyiért megérte nekik horvátból magyarrá válni.

Tegyük hozzá, mert fontos: Horvátországban a magyarságnak törvényesen garantált egy képviselői hely a törvényhozásban. Ennek elnyerése érdekében kizárólag csak azok szavazhatnak a versenybe szálló magyar jelöltekre, akik előzetesen magyarként regisztrálnak az illetékes közigazgatási hivataloknál.

Most, amikor megszületett végre Eszéken az elmarasztaló ítélet az Azonnali portálon Techet Péter számolt be a bírósági döntésről. Az Először szavazatokat, most ingatlanokat vásárolnak a fideszes magyar szervezetnek Horvátországban címmel közreadott cikkében, melynek ismertetésére ezúttal vállalkoztunk, így idézi fel ezt a szégyenteljes históriát, annak néhány fontos előzményére is kitérve.

„Már akkor feltűnt sokaknak, hogy a 2016-os választások előtt hirtelen megnövekedett a magyar nemzetiségű választók száma. Olyan baranyai és szlavóniai településeken is jelentkeztek emberek a magyar választói névjegyzékbe, ahol a népszámlálás szerint nem is élnek magyarok. Amikor Jankovics győzött, a rivális MESZ, amely főleg a horvát baloldalhoz áll közel, rögtön jelezte: szerintük Jankovics szavazatokat vásárolt.

A horvát sajtó is már akkor felkapta az ügyet. Most júniusban pedig két vádlott esetében ítélet is született: az eszéki bíróság júniusi döntése értelmében két személyt (egy évnyi, ill. tízhónapnyi) letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, mert azok fejenként kétszáz kunáért (kb. nyolcezer forintért) vettek rá szerbeket, horvátokat és romákat, hogy jelentkezzenek át a magyar választói listára.

Gordana Musa-Balašt és Atila Sokát tehát a bíróság a választás tisztasága elleni bűncselekményben találta bűnösnek. Az ítélet értelmében a két személy a 2016-os őszi horvátországi parlamenti választások előtt pénzért vagy akár csak élelmiszercsomagért cserébe duzzasztotta fel a magyar választói névjegyzéket.

A bíróság Atila Soka esetében külön ki is mondta: ’a bűncselekményeket a HMDK-s Jankovics Róbert érdekében követte el.’

A cél az volt, hogy az újonnan „megszerzett“ magyarok már a Fidesz-közeli Jankovicsra szavazzanak, aki így – amint történt is – sikeresen ütheti ki a magyarokat addig képviselő, baloldali Juhász Sándort, a MESZ politikusát.

Gordana Musa-Balaš is elismerte vallomásában: ’a pénzeket csak akkor fizették ki, ha az illető nem csupán átjelentkezett magyarnak, de valamiképp (mondjuk mobilfelvétellel) igazolta is, hogy Jankovics Róbertre szavazott.’

A bíróság azonban összesen csak tizenegy ember nemzetiség-váltásáról tudta megállapítani: választási csalás volt a cél.

Az utóbbi mondatban a bírósági döntésnek a horvátországi kis magyar világban legtöbbet kommentált vonatkozására bukkanhattunk. Nem kell ahhoz különösebb képzelőerővel rendelkezni, főleg az általunk hivatkozott egykori Magyar Napló-beli, illetve a Telegrafban megjelent, neveket és konkrétumokat is felsoroló cikkek ismeretében, hogy megállapítsuk: ez a mozzanat csak a jéghegy csúcsát jelentette.

Annak tudatában, hogy három évvel ezelőtt csak Eszék-Baranya megyében négyszázzal szaporodott meg a magyar választópolgárok száma, és ehhez hasonló méretű magyar gyarapodás más régiókban is történt, – a Balázs-Musa Gordána és Sóka Attila elítélését indokoló tizenegy rendbeli bűncselekménynél lényegesen nagyobb lehetett az egykori törvénysértések száma. Viszont ténykérdés: rendőrségi nyomozást követően az ügyészség 2016 novemberében csak e két vádlott ellen nyújtott be vádindítványt, s ennek megfelelően, az eszéki bíróság természetesen csak az ő ügyükben hozhatott elmarasztaló határozatot.

Mindezekről természetesen nem feledkezik meg szólni Techet Péter sem, aki maga is megírja: a múlt hónapi elsőfokú ítélet nem tudta megnyugtatni a joggal méltatlankodókat, hisz mindenki tudja, nemcsak a most elítélt kettősnek kellett volna a vádlottak padján feszengeni, hanem sokkal többeknek. Viszont ebből a szentenciából következik – legalábbis a HMDK rivális másik magyar szervezet tagsága és szimpatizáns tábora számára biztosan –, hogy immár jogilag is megkérdőjelezhető Jankovics Róbert képviselői legitimitása. Ugyanakkor ténykérdés: a HMDK elnöknek a következményektől egyáltalán nem kell tartania, hiszen politikailag kitűnően beágyazottként ismerik Horvátország-szerte és nem csak ott. De erről majd később…

„A versenyt pusztán ez a tizenegy voks persze nem dönthette el, de feltételezések szerint több hasonló eset is történt. A 2016-os választáson Jankovics Róbert végül 2.731 vokssal (azaz a magyar szavazatok ötvenhárom százalékával) győzte le az addigi voksolásokat nyerő Juhász Sándort.

Háromszáztizenegy szavazatnyi különbség volt csak köztük. 2015 és 2016 között viszont több mint nyolcszáz személlyel lett hirtelen több a magyar választói névjegyzékben.”

A folytatásból aztán kiderül, hogy a szavazatvásárlás után a felbátorodott HMDK a vételezés terén szintet lépett, és két kormány rokonszenvét élvezve, ingatlanvásárlásba, illetve ingatlanfejlesztésekbe fogott.

Nem vitatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben és főleg a jugoszláv polgárháború idején megrendítő módon megpróbált horvátországi magyarok számára messzemenően indokolt a bármilyen természetű támogatás. Viszont kétségtelen, hogy e téren van valóban néhány furcsaság. Ezek közül néhányat meg is ismerhetünk Techetnek a néhány nappal ezelőtt megjelentetett publikációjából.

Az Azonnali főmunkatársa számára a kútfő ezúttal is a zágrábi Telegraf, közelebbről a portál már jól ismert oknyomozó újságíró, Drago Hedl, akinek friss kutakodásairól ekképp számol be:

„A Telegram horvát internetes portál oknyomozó cikke figyelt fel arra július végén, hogy a baranyai és szlavóniai magyarlakta településeken a HMDK új épületeket vásárol, vagy a meglévő romosakat újítja fel – miközben a MESZ teljesen szorul ki. Ami a HMDK-s épületeket mindenütt jellemzi: a fideszes narancssárga szín használata.

Van ahol az egész ház narancssárga (mint Laskóban), van ahol csak a HMDK-felirat (mint Bellyében).

A Telegram több magyarlakta településre is ellátogatott, ahol megállapította: a HMDK-közeli úgynevezett Magyar Házak – egyesekben közülük ifjúsági otthon van, másikban a helyi újság szerkesztősége vagy a helyi HMDK-iroda van – vagy közösségi jelentős támogatásokat kapnak Budapestről, sőt, számos helyen új házakat vásárolnak.

A 280 fős Sepsében (Kotlinán) a budapesti kormány támogatásával kétmillió kunából (valamivel kevesebb, mint kilenc millió forintból) vesz a HMDK egy új házat. Sepsében (Kotlinában) van amúgy már egy Magyar Ház, de az nem HMDK-s, ezért kapott a fideszes szervezet egy saját házat. Amint a Telegram megjegyzi: azért, ’hogy a magyarok tudják, melyikbe kell menniük, a HMDK-s házon fideszes narancssárga a bejárati tábla.”

A HMDK annak révén is terjeszkedett, hogy a csődbe jutott, rivális MESZ házait vásárolja fel, majd festi át őket narancssárgára, amint az Laskóban (Lugban) történt.

A HMDK a fideszes színhez akkor is hűséges, ha a pénz Zágrábból jön: Bellyében a szervezet egy nagy konferenciaközpontot kapott a horvát költségvetésből az Új Magyar Képes Újság számára, a házon azonban itt is narancsos a felirat, sőt – amint a Telegram rosszallóan jegyzi meg – csak magyarul van minden kiírva.”

Persze ehhez érdemes hozzátenni, azt, amit a Telegraf cikke már bevezetőjében rögzített: a magyar nemzeti közösség két legnagyobb szervezete, a HMDK és a MESZ „ma Horvátország politikai és pénzügyi skáláján teljesen eltérő pólusokon helyezkedik el. Míg a HMDK, melynek elnökét, Jankovics Róbertet megválasztották a horvát parlamentbe és az uralkodó párt koalíciós, továbbá élvezi mind Horvátország, mind pedig Magyarország pénzügyi támogatását, addig a teljesen marginalizált MESZ ellen csődeljárást indítottak az eszéki Kereskedelmi Bíróságon, és vagyonukat dobra verték.

2017-ig a magyar nemzeti kisebbség mindkét szervezetét egyenlő mértékben finanszírozták a Horvát Köztársaság költségvetéséből. 2017-ben fordulópont történt, ugyanis a Horvát Köztársaság Kormányának Nemzetiségi Tanácsa úgy döntött, hogy a HMDK-nak 2 886 000 kunát, a MESZ-nek pedig 678 000 kuna összegű támogatást kell kapnia.”

Szót ejtettünk korában Jankovics Róbert kitűnő beágyazottságáról zágrábi körökben. Míg elődje, a szlovéniai magyarok szintén alanyi jogon törvényileg garantált egyetlen parlamenti képviselőjéhez, Horváth Ferenchez hasonlóan úgy ítélte meg, hogy „egy nemzetiségi képviselőnek függetlennek kell maradnia”, s ezért nem csatlakozott egyetlen horvát párthoz sem, Jankovics e téren is újított. Íme, miként történt ez Techet Péter olvasatában:

„Jankovics amúgy a horvát politikában is könnyen megszerezhető. A zágrábi parlamentben a magyar képviselő nem maradt meg függetlenként, mint elődje, Juhász Sándor, hanem beült a korrupt zágrábi polgármester, Milan Bandić Munka és Szolidaritás pártjának frakciójába.

Bandić hírhedt arról, hogy alig pár százalékos pártjának más frakciókból átcsábított képviselőkből tudott egy mára tizenkét fős frakciót összekalapozni. Jankovics egyben frakcióvezető is, noha nem tagja a pártnak.

A Munka és Szolidaritás kívülről támogatja Andrej Plenković konzervatív-liberális koalícióját. Azonban a HDZ (Hrvatska demokratska zajednica, azaz Horvát Demokratikus Közösség – n. n.) és a Fidesz közötti viszony nem felhőtlen, ugyanis Plenković Orbánnal ellentétben mérsékelt politikus, aki nem a visegrádiak, hanem a német CDU/CSU társaságát keresi.”

A nyíltan vállalt politikai elkötelezettség egy horvát párt mellett olykor furcsa helyzeteket is teremthet a HMDK-s politikus számára. Ilyen példával szolgáltak nemrég a május-végi uniós választások is:

„Ezzel magyarázható talán a Telegram azon megfigyelése, hogy Jankovics egyik parlamenti munkatársa, Hordósi Dániel egy Facebook-csoportban a HDZ elleni voksolásra szólított fel az EP-választások előtt.

A Telegram kérdésére a 27 éves Jankovics-tanácsadó azt mondta: nem Jankovics, a HMDK vagy a Fidesz megbízásából szólított fel a HDZ ellen, hanem főleg a baranyai HDZ-vel van neki sok baja, és azért kampányolt ellenük. A Telegram azonban megjegyzi: Hordósi a LinkedInre feltöltött életrajza szerint nem csak Jankovicsnak, de a magyar kormánynak is tanácsadója, bár ez utóbbit Hordósi maga mégis cáfolta.

Hordósi a baranyai Csúzából (Suzából) való: a kis, nagyrészt magyarok lakta baranyai településen a HDZ tényleg leszerepelt az EP-választáson. A konzervatív kormánypárt csak tizenöt százalékot kapott, megelőzte őket a balpopulista Élő Fal párt is.”