„Az út szélén hagytak minket – ez sokak érzése, generációktól függetlenül is” – merre tovább szlovákiai magyarság?

Megszólalt a héten a pozsonyi Új szóban Mózes Szabolcs és Magyar alternatíva címmel valamint a beszédes, Miközben a Híd vezetősége kiszenvedte magából a koalíciós nemet, a Progresszív Szlovákia magyar műhelyt nyitott alcímmel közreadott cikkében arra mutatott rá, hogy a saját pártjaikban mélységesen csalódott felvidéki magyar választópolgárok számára egyre vonzóbb lehet az üstökösként feltűnt Zuzana Čaputovát az államfői székbe juttató szociálliberális szlovák párt, a Progresszív Szlovákia (PS).  A voksokban is majd minden bizonnyal megmutatkozó szimpátiaátrendeződéshez döntő módon hozzájárulhat az, hogy „a PS hosszú idő után az első szlovák párt, mely szervezetileg próbál a magyar választók felé nyúlni.” Emellett hozzáteszi: „A PS – generációs okokból és ideológiai agendája miatt is – elsősorban a fiatalabb magyar választókat tudja megszólítani, köztük is elsősorban azért lehet sikeres, mert ez a generáció az, amely úgy érzi, magyar alternatíva nélkül maradt.”

Ezelőtt majd’ három és fél évvel, amikor a 2016. március 5-i szlovákiai választások után az ottani magyar párt, az MKP sorozatban immár harmadszorra se jutott be a pozsonyi törvényhozásba, Bugár Béla vegyespártja, a Most-Híd vegyespárt pedig a nem túl dicső, alig 6 és fél százalékával mindenki meglepetésére, pillanatok alatt „királycsinálóvá” lépett elő (neki köszönhetően alakulhatott meg az akkori, Robert Fico vezette bizarr pozsonyi kormánykoalíció) – Mózes Szabolcs az Új Szóban Hogyan lesz ebből magyar kiegyezés? címmel gyorselemzést tett közzé, melyet mi akkor e rovatban, részletekre terjedően ismertettünk.

A pozsonyi újságíró kolléga, akinek remekbeszabott és tűpontos elemzései közül az elmúlt években többet is szemléztünk, akkor alaposan szemügyre vette az új helyzetbe került felvidéki kis magyar világot és főleg annak jövőbeni kilátásait. Nem titkolta, hogy szeretne derülátó lenni, de be kellett ismernie, sok oka erre nem lehet, mert „jó esély van arra, hogy a Híd mélyrepülésével párhuzamosan az MKP-ban pont fordítva csináljanak mindent, mint ahogyan végre kellene.”

Úgy ítélte meg, hogy a Bugár Béla-féle Híd „a vállalhatatlan koalíció miatt az összeomlás szélére sodródott, ez pedig a megújulással ellentétes reakciókat válthat ki az MKP-ban.” Ehhez hozzátette: „Emellett az MKP-ban megerősödhet azok pozíciója, akik korábban is az árulózós diskurzus hangadói voltak, és azoké is, akik a párt jobb szélén helyezkednek el.”

Konklúziója a következő volt: „a következő években mélyülhet a magyar választók kiábrándultsága, még többen szavazhatnak át a szlovák pártokra. A 2016-os parlamenti választás mélypont volt magyar szempontból, ám ha az érintettek nem kapják össze magukat – és ha a társadalom nem gyakorol rájuk kellő nyomást –, 2020 még tragikusabb lehet. Közben már az elmúlt 10 év is bűnösen elherdáltnak tűnik. Az utóbbi három választás pedig megmutatta: összefogás és újszerű program kell, és még úgyis nehéz lesz újra elnyerni a választók bizalmát.”

Hétfő délután óta tudjuk, hogy a hajdani cikk címében megfogalmazódott kérdésre, a Hogyan lesz ebből magyar kiegyezés?-re, azok részéről, akiket vajmi keveset érdekelt, hogy miként alakul majd a felvidéki magyar közösség sorsa és csak arról egyezkedtek hetek óta, „hogy közülük hányan és kik akarnak bejutni a parlamentbe”, megszületett a szánalmas és önsorsrontó válasz: SEHOGY!

Hétfő délután óta tudjuk, hogy a Mózes Szabolcs egykori vészharangkongatásának megjelenése óta eltelt 1256 nap éppoly bűnösen elherdáltnak bizonyult, mint a 2016-ot megelőző 10 esztendő minden egyes elfecsérelt napja.

Hétfő délután óta tudjuk: a felvidéki magyar politikai elit az elmúlt 1256 napban se volt képes összekapni magát és nemkülönben azt is tudjuk, hogy valamiféle mesebeli csodának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg jövő év márciusában a szlovákiai parlamenti választások alkalmával is az idei, május 25-i teljes fiaskó, amikor mind az MKP, mind a Híd is búcsút kellett mondjon az Európai Parlamentnek.

Hétfő délután óta tudjuk, hogy hiába gyakoroltak folyamatosan nyomást az érintettekre az elmúlt 1256 napban a felvidéki magyar közösségből a józanabbak, a felelősségérzettel rendelkezők, – immár valószínűsíthető, hogy beválik Mózes Szabolcs három és fél évvel ezelőtti feltételesen megelőlegezett jóslata: 2020 még tragikusabb lehet a 2016-os mélypontnál. Mert mélyen igaza volt annak a minapi komáromi helyzetértékelőnek is, aki egyformán így marasztalta el a kiegyezésre képtelen szembeálló feleket: „Egyik 19, másik egy híján 20”.

Hétfő óta azt is tudjuk: minden korábbinál nagyobb lett az esélye annak, hogy a szlovákiai magyarok közül tömegesen fognak néhány hónap múlva átszavazni egy szlovák pártra. Mondjuk ezt nemcsak azért, mert – amint azt mi is megírtuk – Pozsonyban, a Most-Híd székházban a vegyespárt Országos Tanácsa elutasította az MKP legfrissebb javaslatát, s így a két legnagyobb magyar párt nem indul közös listán, ami egyet jelent azzal, hogy az amúgy sem túl esélyes jövőbeni szlovákiai magyar parlamenti képviselet még inkább bizonytalanná válik.

Történt valami más is ezen a hétfői napon, közelebbről egy nem várt premier. Nem a fővárosban, Pozsonyban, ahol ekkor fináléjához érkezett egy politikai egyeztetésnek nevezett, kínos betétekkel fűszerezett és elhúzódó iszapbirkózás, hanem a legmagyarabb szlovákiai magyar városban, Komáromban. Itt sor került arra az „ősbemutatóra”, melynek lényegét Mózes Szabolcsnak a szerdán az Új Szóban napvilágot látott cikkének sokatmondó alcíme így fogalmazott meg sommásan: „Miközben a Híd vezetősége kiszenvedte magából a koalíciós nemet, a Progresszív Szlovákia magyar műhelyt nyitott.”

Nézzük, mi is történt a szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központjában.

A hazájában a magyarok által is egyre kedveltebb és Európa-szerte egyre népszerűbb Zuzana Čaputová köztársasági elnök nevével összeforrt párt, a Progresszív Szlovákia, melyet nem véletlenül neveznek a magyarhoni sajtóban "szlovák Momentumnak" (ez a becézés amúgy egyáltalán nincs ellenére a PS-nek, sőt annak főtitkára ezt kifejezetten jónéven is veszi), épp azon az augusztus 26-án, amikor a szlovák fővárosban tort ülhetett a magyar-magyar acsarkodás, Klapka György és Selye János városában, elnöke Michal Truban révén bejelentette: létrehozta Magyar Platformját.

A szlovák politikatörténetben előzménytelen kezdeményezés startjánál jelen volt a ma7 hírportál két munkatársa, Matus Tibor és Langschadl Mátyás is. A nekik köszönhető helyszíni tudósításból nemcsak a pártelnöknek, Michal Trubannak a Magyar Platform Nyilatkozat aláírását követő sajtóértekezleten elhangzottakról értesülhettünk. Beszámolójukat egy villáminterjúval egészítették ki. Ebben megszólaltatták Martin Dubécit, a PS titkárát és elnökségi tagját, aki külön hangsúlyozni kívánta: büszke arra, hogy „ő magyar gyökerekkel bíró szlovák állampolgár, aki magyar iskolákat is végzett.”

Úgy véljük, cseppet sem felesleges, ha bővebben idézünk ebből Az autonómia nem megoldás! sokatmondó címet viselő írásból. Annak ismeretében, hogy a szlovákiai magyar polgárok saját pártjaik háza tájáról az elmúlt hetekben, hónapokban alig hallottak valamit a rájuk vonatkozó szándékokról, cselekvési tervekről, netán konkrét programokról, az alábbiak, mi tagadás, számukra üzenetértékű és vonzó felvetésekként hangzanak.

„A Progresszív Szlovákia egy olyan mozgalom, amely Szlovákia összes lakosát képviseli, beleértve a Szlovákiában élő magyar kisebbséget. A Magyar Platform létrehozása egy újabb lépés ebbe az irányba” – emelte ki a nyilatkozat aláírásánál Michal Truban, a Progresszív Szlovákia mozgalom elnöke Komáromban.

A platformalapító nyilatkozatának aláírását követő sajtótájékoztatón a PS elnöke elmondta, ez a platform a magyar nemzetiségű és a dél-szlovákiai PS-tagoknak, illetve szimpatizánsok lesz a gyűjtőhelye. A platform témákat fog nyitni, és aktívan keresni fogja a megoldásokat a régió és a közösség számára.

„Azt szeretnénk, hogy az ország minden polgára otthon érezze magát Szlovákiában, ami a nyelv, a kultúra kölcsönös tiszteletét, és ezek aktív fejlesztését jelenti. Ám ez a gazdasági fejlesztésről is szól. Dél-Szlovákia egy olyan régió, amelyről a múltban gyakran megfeledkeztek” – mondta Truban.

Zora Jaurová, a PS alelnöke újságírói kérdésre a sajtótájékoztatón kijelentette, legitim kérdés a szlovák alkotmány preambulumának és a szlovák állampolgársági törvény megváltoztatásáról, valamint a kétnyelvűség fejlesztéséről és a kisebbségi oktatásügy stabilizálásáról beszélni. A sajtótájékoztatón elhangzott, Dunaszerdahely után már Komáromban is megalakult, Gútán pedig hamarosan megalakul a PS alapszervezete.”

A ma7 munkatársai tudósításukban többek nevét is felsorolják azok közül, akik a frissen alakult vagy alakulóban levő PS alapszervezeteknek – ahogy ők nevezik, a sejteknek – magyar alapító tagjai. Úgy véljük, eltekinthetünk a névsorolvasástól és ehelyett annyit közlünk: többségük a közéletben eddig jobbára ismeretlen fiatal, de van köztük olyan ismert városi képviselő is, aki korábban a Híd-frakció tagja volt a képviselőtestületben, vagy egy helyi civil szervezet jelöltjeként lett települési döntéshozó.

A neveknél talán érdekesebbnek bizonyulhat mindaz, amit a magyar felmenőkkel is rendelkező Martin Dubéci, a PS egyik országos vezetője fontosnak tartott a ma7 révén üzenni a szlovákiai magyaroknak:

„Természetesnek tartom, hogy egy liberális pártnak ne csak magyar tagjai, hanem magyar platformja is legyen, amely magyar témákkal is foglalkozik - mondta el kérdésünkre Dubéci. Hozzátette, számukra nem a választók megszerzéséről szól a platform megalakítása, és nem is egy "díszmagyar" felmutatásáról a politikai életben. Egy liberális pártnak természetes része, hogy át tudjon lépni a nacionalizmuson, újrafogalmazza a szlovák-magyar kérdéseket. A másfajta megközelítés bizonyította, hogy Zuzana Čaputová elnökjelöltként meg tudta szólítani a dél-szlovákiai magyarságot is. Ugyanez érezhető volt a PS dél-szlovákiai eredményességében az EP-választásokon, ami arra készteti a PS-t, hogy a magyar szavazókat is képviselje az EP-ben – mondta.

Dubéci nem kívánta kezdeményezésüket a Most-Híd vegyespárti modelljéhez hasonlítani, inkább egy komplex projektnek minősítette a PS-t. Nem az a céljuk, hogy átfogják a szlovákiai magyar problémákat, inkább polgári szemszögből közelítik meg a kérdéskört, abból, hogy mindenki otthon érezze magát.

Felvetésünkre, hogy az eltelt harminc év tapasztalata alapján – legyenek bármennyire is liberálisok a szlovák képviselők – a magyar kisebbség szempontjából általában nem tudták átlépni a nemzetállami berögződéseket, Dubéci elmondta, hogy a PS a koalíciós partnerével az Együttel szeptemberben mutatják be a programjukat, melyben erős hangsúlyt kapnak a nemzetiségi kérdések. Az állampolgársági törvényt alapvetően rossznak tartják, nem egy modern országhoz illőnek. Az államnyelvet védő törvényeket szintén a 80-90-es évek termékének tartják, amely helyett egy modern nyelvtörvényt kellene létrehozni, és problémásnak tartják a kétnyelvűség gyakorlását is.

Dubéci szerint az autonómia nem megoldás erre a kérdésre, ezt a kilencvenes évek vitájának tartja, amit etnikai politikusok használtak fel a viták szítására. Ő, mint magyar gyökerekkel bíró szlovák állampolgár, aki magyar iskolákat is végzett, inkább a lazább nyugat-európai modellek használatában látná a megoldást, az individuális jogok érvényesítésében, nem pedig a kollektív jogok erősítésében.

Dubéci a regionális egyenlőtlenségek kérdéséről elmondta, ezt ő is Szlovákia egyik rákfenéjének tartja, és reméli, hogy a Magyar Platform munkájában a kulturális kérdések mellett hangsúlyt kapnak a gazdaságiak is. A magyar pártokkal való kapcsolatról csak annyit mondott, hogy az elnökválasztás során már sikeres volt az együttműködés, de jelenleg a Magyar Platformmal kívánnak foglalkozni.”

Mózes Szabolcs a Magyar alternatíva című eheti hírmagyarázatának bevezetőjében értelemszerűen nem lát kivetnivalót a Čaputovát a pozsonyi Grassalkovich-palotába eljuttató mozgalomjellegű szlovák párt hétfői komáromi zászlóbontásában, hiszen részéről az a törekvés, hogy magához csábítsa a saját pártjaiból egyre jobban kiábránduló felvidéki magyarokat, ésszerű és beleillik egy hatalomra törő és egyre sikeresebb formáció pártépítési logikájába. Botor lenne a Progresszív Szlovákia, ha nem így tenne. És még valami, ami idekívánkozik. Róla ugyan nem esett szó a cikkben, de mi úgy látjuk talán nem érdektelen megemlíteni: a párt honlapja három nyelven tájékoztat, a szlovák mellett angolul és magyarul is.

„Az dobja az első követ a progresszívekre, aki nem ezt tenné a helyükben. Feltörekvő, mindenevő szlovák párt, győzelmi ambíciókkal, amely látja, hogy a magyar térfélen nincs sem megegyezés, egyelőre vállalható alternatíva sem, hát lehajol a morzsáért. Ha csak 20–30 ezer szavazatot tud ezzel nyerni, már az is több a semminél. Annyit pedig ebben a marazmusban tudna hozni, mivel adottak az előfeltételek is: Čaputová megválasztásával a szavazók egy része egyszer már megnyomta az ő jelöltjüket, az államfő pedig megtette a kötelező köröket, köszönt magyarul, tárgyalt, tanácsadókat keresett, fesztiválozott. A PS tökéletesen lovagolja meg a „rendszerváltó hangulatot”, szlovák sajtója első osztályú, így megvan az esélye, hogy a „morzsákat” besöpörje.”

Szerzőnk azt se titkolja, valójában ezzel a kezdeményezésével a hivatalosan tavaly év elején megalakult mozgalom-jellegű, magát centristának tekintő baloldali liberális politikai csoportosulás „történelmet írt”, hiszen effajta nyitásra korábban egyetlen szlovák párt se vállalkozott. Ugyanakkor – s tegyük hozzá, teljes joggal – nem hallgatja el a szkepszisét sem, amit a mindenkori kisebbségi lét tapasztalatai messzemenően indokolnak. És azt sem: ahhoz, hogy ez a históriai fordulatnak tűnő kezdeményezés valóban mérföldkövet jelentsen a Szlovákiában élő magyar közösség számára, a szép szavak már rég nem elegek. Haladéktalanul bizalomerősítő tettekre van szükség.

„Bár a forma felvet kérdéseket, mivel a PS hosszú idő után az első szlovák párt, amely szervezetileg próbál a magyar választók felé nyúlni. A 90-es évek elején a szlovák baloldalnak voltak magyar képviselői, ám az évtized végére kikoptak – mivel nem hoztak szavazatokat a pártnak, nem volt rájuk szükség. Azóta a szlovák pártok nem tévedtek a „magyar halastó” környékére. Ám a szervezeti egység nem csak azt jelenti, hogy a magyar platformban gyűlnek a párt magyar aktivistái és potenciális jelöltjei, ennek kínálnia is kell valamit. Ezzel kapcsolatban viszont szkeptikus a kommentár szerzője.

Az elmúlt harminc év tapasztalata ugyanis az, hogy az összes kisebbségi intézkedést, ami a magyar közösség javát szolgálja, magyar politikusok ötlötték ki, valósították meg és védték meg. Nem a szlovákok – legyenek liberálisok vagy konzervatívok. Itt-ott epizódszerepben feltűnt egy-egy Ondrej Dostál, minden tiszteletünk az övék, de ezzel véget is ér a sor.

A harminc év tapasztalatai alapján pedig elsősorban a magyar választók szavazataira ácsingózó szlovák politikusoknak kell bizonyítaniuk – nemcsak ígérniük, de bizonyítaniuk –, hogy a szándékot komolyan vehessék a magyarok. A PS – generációs okokból és ideológiai agendája miatt is – elsősorban a fiatalabb magyar választókat tudja megszólítani, köztük is elsősorban azért lehet sikeres, mert ez a generáció az, amely úgy érzi, magyar alternatíva nélkül maradt.” 

Mielőtt még bárki tévesen az általunk is kárhoztatott, az idén nyáron zajló, s minap kudarccal záruló magyar-magyar megegyezési kísérlethez kötné a félmilliós szlovákiai magyar közösség általános csüggedtségét, Mózes Szabolcs pontosít: a friss negatív élmény csak ráerősített a korábbi évek csalódottság-spiráljára. A fiatalok és az idősebbek közül is egyre többen úgy érzik: akiket kitüntettek bizalmukkal évtizedeken át, cserbenhagyták őket.

„Nemcsak a Híd és az MKP koalíciós szerencsétlenkedése miatt, hanem elsősorban azért, mert ezek a pártok nem tudnak válaszokat adni a kérdéseikre. Semmilyen kérdésre. Az pedig már kevés, hogy a félelem vezesse őket az urnákhoz. Az út szélén hagytak minket – ez sokak érzése, generációktól függetlenül is.” 

Hogy azok, akik most hétfőn Komáromban színre léptek és vitatható formában ugyan, meg nyilvánvalóan érdekeik mentén ésszerű megfontolásból megtették azt a gesztust, ami a Progresszív Szlovákiai magyar platformjának létrehozásában öltött testet, mire jutnak ezzel a próbálkozással, azt viszonylag hamar eldönti majd az idő. Viszont e komáromi nyitástól függetlenül is példa és ihletforrás lehet ez a tudatosan építkező szlovák párt munkamódszere a felvidéki honfitársaink számára. Az, ami Mózes Szabolcs eheti megszólalásának kulcsmondata, s egyben hívó szava is: „ha nincs kínálat, meg kell teremteni!”  Igen, így, felkiáltójellel.

Jut eszünkbe most cikkünk végéhez közeledve egy szlovákiai sikertörténet néhány állomása:

2016 szeptember: létrejön a Progresszív Szlovákia Polgári Egyesület; 2018 január: Zsolnában hivatalosan is megalakul a Progresszív Szlovákia Mozgalom; 2018 november: a Progresszív Szlovákia és a szintén azév januárjában alakult Együtt/SPOLU/jelöltjét, Matús Vallot választják meg Pozsony főpolgármesterének; 2019 március: a Progresszív Szlovákia és az Együtt által támogatott Zuzana Čaputová lesz Szlovákia elnöke; 2019 május: a szlovákiai európai parlamenti választásokon az első helyen a  Progresszív Szlovákia és az Együtt koalíciója végez.

Álljon itt zárásképpen Mózes Szabolcs jegyzetének konklúziója:

„A válasz csak egyféle lehet, és ebben a kommentár apropóját adó PS mutatja a példát: ha nincs kínálat, meg kell teremteni! A liberális és balos szlovák fiatal és középgeneráció úgy érezte, nincs számára választható párt, így megfogta a munka végét és létrehozta a saját alternatíváját. Egy pártot, amire nem muszájból, hanem szívesen szavaznak. Ez a munka vár a magyar társadalomra, elsősorban annak fiatalabb részére. Az elmúlt tíz év zárójelbe tette magát, a jelenlegi politikai alakulatok szavatossága lejárt. A maguk mögött hagyott, művileg ásott árkokat be kell temetni, és őszinte válaszokat adni a társadalmunkat érintő kérdésekre. Ha a magyarság alternatívát, összefogást, választható mozgalmat akar, akkor meg kell teremtenie. A munkát senki sem végzi el helyettünk.”