A „bocsánatkérős” szlovák miniszterelnök már megint megkövette a felvidéki magyarokat – nemzetpolitikai lapszemle.

Megszólalt a héten a Körképben Berényi József, a szlovákiai MKP alelnöke és Király Zsolt főszerkesztőnek adott, A szlovák pártokhoz fűződő viszony okozhatja az egységesülés vesztét? címmel megjelentetett interjújában első ízben nyilatkozott arról az Igor Matovič szlovák miniszterelnökkel folytatott találkozóról, melyen Forró Krisztián pártelnökkel együtt vett részt nemrég. A pozsonyi kormányfő és az MKP vezető politikusainak konzultációját követő sajtótájékoztatóján Matovič elnézést kért a Szlovákiában élő honfitársainkat sértő korábbi bárdolatlan poénkodásáért és ígéretet tett arra is, hogy végképp száműzi a szótárából a dehonesztáló „magyar kisebbség” kifejezés használatát. Helyette pedig csak és kizárólag a „magyar közösség” szóösszetételt használja.

E találkozó során Matovič arra kérte tárgyalópartnereit, hogy a magyar közösség irányába is segítsék kommunikálni a járványellenes intézkedések fontosságát. Egyúttal kifejezte reményét, hogy a most létrehozandó egységes magyar párt nem a volt baloldali kormányfők, Peter Pellegrini és Robert Fico vezette formációkkal kíván a jövőben koalícióra lépni, hanem a mai kormánypártokkal és az előző kormányzási időszakok demokratikus ellenzékének erőivel. E felvetésre az MKP elnöke pozitívan reagált.

A mindenkit meglepő konzultáció és a sajtótájékoztatón elhangzottak rosszalló kritikát váltottak ki két másik, az egységes szlovákiai magyar párt létrejöttében érdekelt szerveződés, az Összefogás és a Most-Híd részéről. Nehezményezték azt, hogy az MKP és a kormányfő közti találkozó előzetes egyeztetés nélkül jött létre, majd konkrét kifogásokat is megfogalmaztak a sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban.

„Igor Matovič szlovák kormányfő az elmúlt fél esztendő során nem mindennapi teljesítményt produkált. Pártja, az OĽaNO (Egyszerű emberek és független személyiségek) a választások óta eltelt fél év alatt 10 százalékpontot veszített népszerűségéből. Ezzel a bravúros teljesítménnyel Matovič a klinikai halál állapotából hozta vissza ellenlábasát, az azóta két szárnyra szakadt szocialista pártot. Így Robert Fico Smer (Irány) és Robert Pellegrini Hlas (Hang) nevű pártjai szeptemberben már közvetlenül az OĽaNO nyakában lihegtek.

Az OĽaNO vezette négytagú koalíciónak a választások óta alkotmányos többsége van a parlamentben, de mára a választók nagy része elfordult az ellenzéki szerepkörben népszerű Matovičtól.”

Václav Havel egykori tanácsadója, a Dunaszerdahelyen élő neves pszichiáter és a szlovákiai magyarság egyik legismertebb közéleti írójaként és publicistájaként tekintélyt szerzett Hunčik Péter indította ezekkel a szavakkal a rá jellemző, maró iróniát se nélkülöző látleletét a mai szlovákiai helyzetről minap a Népszava Szép Szó mellékletében. A Zenebohóc a szimfonikusok között című „kentaurbeszéd" szerzője a gyors népszerűségvesztés hátterében az objektív okok mellett (a vírusjárvány második hullámának bénító hatása, a Kučiak-gyilkosság értelmi szerzőinek bírósági felmentése, stb.) két fő szubjektív tényezőt vélt felfedezni: „Matovič személyiségét és azt, hogy a kormány gerincét adó OĽaNO párt valóban egyszerű emberekből áll. Nagyon egyszerű, felkészületlen emberekből.” Talán hozzátehetjük: utóbbi értékítélete frappáns ugyan, de némiképp igazságtalanul túlzó.

Hunčiknak a szlovák kormányfő sajátos személyiségét kivesézve szólt a politikus messianisztikus alkatáról, arról, hogy a ragály első hullámának valóban sikeres kezelése révén a nagyszerű eredmények okán ragyoghatott a büszkeségtől. A polgárok szemében ő volt a sárkányölő Szent György XXI. századi megtestesítője, mi több „az Út és a Béke, és úgy is viselkedett, mint egy igazi Megváltó.” Állítása szerint „mindig a tűzvonalban volt, és személyesen ő vezényelte a vírusölő csatákat. Irányította a szakértői bizottságot, és ö adta a tanácsokat a kutatóknak. Emellett ő fogalmazta meg az országos célokat és a stratégiát is ő dolgozta ki.”

Aztán jött szeptember a maga két letaglózó pofonjával. Előbb még a hónap elején a Ján Kuciak újságíró és élettársa meggyilkolásának megrendelésével gyanúsított maffiózó kiskirálynak és famulusának, Marián Kočnernek és Alena Zsuzsovának a bírósági felmentése, amihez Igor Matovičnak az égvilágon semmi köze nem volt, de az egész országot megdöbbentő ítélet nyomán kialakult haragnak a kormányfő lett a legfőbb kárvallottja, mivel a polgárok hangulata a felmentő ítélet után egy csapásra megváltozott.

Egyre többen kérdik tőle, hogy félév elteltével mivé lettek az ellenzékiként hirdetett egykori tetszetős ígéretek, miért nem lett még semmi abból, hogy majd elkobozza Fico oligarcháitól az ebül szerezett vagyont, a korruptak egytől egyik börtönlakók lesznek, a síparadicsomokban ékeskedő szállodák, a lefoglalt aranyrudak, a horvát tengerparton és Cannes-ban díszelgő luxuspaloták pedig mind-mind majd az állam birtokába kerülnek. A politikus – mint olvashatjuk Hunčik politikai esszéjében – „a választások előtt 30 milliárd euró eltulajdonításával vádolta meg az oligarchákat, ám a rendőrség mindössze csak egyetlen igazi „nagyvadat“ tudott őrizetbe venni szeptember végéig.”

Erre az elégedetlenségérzetre nem sokkal később rátevődött a pandémia második hulláma, és elszabadult a pokol. „Matovič azóta magyarázkodik és mutogat. Egyszer dühöng, másszor szenved. Twitter-üzenetekben osztja meg fájdalmait híveivel. Nem-híveit pedig naponta leszidja önzésükért.” – írja az elemező.

Nem kétséges, hogy már a Hunčik Péter által elmondottak miatt Igor Matovič joggal kiérdemelheti a „magyarázkodó miniszterelnök” elnevezést. Ugyanúgy – és ezt már mi tesszük hozzá – rászolgált, nem is érdemtelenül a „bocsánatkérő kormányfő” megnevezésre is.

Lássuk, miért gondoljuk így?

Olvasónk bizonyára emlékeznek arra, hogy a trianoni centenáriumi évforduló előestéjén a pozsonyi miniszterelnök a felvidéki magyarság képviselői számára szervezett találkozón Igor Matovič példa nélküli történelmi gesztust tett a szlovákiai magyar nemzeti közösség irányába. E rovatban beszámoltunk annakidején arról, hogy a szlovák kormányfő június 2-án a pozsonyi várban trianoni megemlékezést szervezett, amelyre mintegy 100 felvidéki magyart invitált meg, köztük politikusokat, művészeket, tanárokat, tudósokat, az egyházak képviselőit, polgármestereket, vállalkozókat és a szlovákiai magyar sajtó képviselőit. Ott,  „A múltat nem mi írtuk, de a jövő a mi kezünkben van” címet viselő rendezvényen, amely tulajdonképpen egy fogadással egybekötött baráti találkozó volt, Matovič miniszterei jelenlétében felvállalva a magyar-szlovák közös történelmet és Trianont, bocsánatot is kért a magyarokat ért múltbeli sérelmek miatt.

A mögöttünk hagyott napokban Matovič két újabb bocsánatkéréssel is a lapok címoldalaira került. Előbb, október 13-án, a felvidéki magyarokat követte meg egy egész nemzeti közösséget sértőnek rossz poénja miatt. Nem telt el egy hét és e hét elején következett az újabb megkövetés egy akár könnyen belpolitikai krízishelyzetet előidézhető, csak amatőrökre jellemző kínos baklövése miatt.

Kezdjük az utóbbival.

Hatalmas visszhangot váltott ki országon belül, de mondhatni világszerte is, hogy Szlovákiában az ország egész lakosságát koronavírus-tesztnek vetik alá. A nagyméretű akció, amelynek előkészületei a nyilvánosság kizárásával már régóta folytak, ezen a hétvégén kezdődött el néhány járásban próbatesztelésekkel. A tesztelés többségét, melynek során az ország minden lakosát, azaz több mint 5 millió embert antigén-tesztnek vetnek alá, a jövő hétvégén, október 30 és november 1 között kívánják teljeskörűen elvégezni. Az antigén-tesztekből az állam mintegy 13 millió darabot rendelt. A tesztelés eredménye negyed óra elteltével már kiértékelhető. Az egész országban mintegy 6000 tesztelési helyet alakítanak ki, a szám lényegében megfelel a választói körzetek számának. Egy-egy tesztelőhelyen átlagban hét emberre lesz szükség. Az akció lebonyolításába a hadsereget is bekapcsolják.

A világszenzációnak bizonyuló példátlan program konkrétumairól, melynek esetleges kurdarca esetére a szlovák kormányfő a lemondását is belengette, Matovič hamarabb tájékoztatta Angela Merkelt, mint az ország államelnökét, aki nem mellesleg az akció lebonyolításában kulcsszerepet betöltő szlovák hadsereg főparancsnoka is. Zuzana Čaputová zokon vette a barátságtalan gesztust és ennek hangot is adott. Szóvivője útján arról tájékoztatta a közvéleményt október 17-én, hogy „a köztársasági elnök nem tudott Igor Matovič azon tervéről, hogy országos tesztelést szervezzen az állam Szlovákiában.”

Történt ez egy nappal azután, hogy a Brüsszelben tartott uniós tanácskozáson a szlovák kormányfő részletekre terjedően beszámolt a tervekről a német kancellárnak. Ezek után jött a menetrendszerű hamuszórás Matovič részéről és a csínytevésen rajtakapott és ezért megszeppent diákra emlékeztető szánom-bánomja. „Az elnök asszonynak ez nyilvánvalóan nem esett jól, ezért ezúton is bocsánatot kérek” – írta a kormányfő Facebook oldalán, majd személyesen is elballagott az elnöki palotába megkövetni Čaputovát. Állítása szerint nem volt a háttérben semmiféle szándékosság. Mint beszámolt róla, csak pénteken, a brüsszeli csúcstalálkozó idején szerzett tudomást arról, hogy aláírták a végleges szerződést a tesztek megvásárlásáról. Éppen Merkel asszonnyal reggelizett, akinek rögvest elárulta az országos tesztelés tervét.

A napokkal korábbi, az egész felvidéki magyarság részéről elvárt bocsánatkérést ennél lényegesen kínosabb eset előzte meg. Ugyanis Matovič a magyarok szlovák nyelvtudásán viccelődött egy sajtótájékoztatón. A malőr históriája a következő volt: múlt vasárnap a válságstáb ülése után sajtótájékoztatót tartott a szlovák miniszterelnök, melynek során jelentett be újabb járványügyi megszigorításokat és felvetette az ország teljes lezárásának lehetőségét arra az esetre, ha a korlátozások nem mérsékelik a vírus terjedését. A sajtótájékoztató egy pontján Matovič nyelvtani hibát vétve teljesen belegabalyodott a mondanivalójába, amit azzal viccelt el, hogy „elnézést, ez magyarul volt.” Ezt a poénnak szánt kiszólást hatalmas és egyöntetű felháborodás követte a szlovákiai magyarok részéről. 

Hadd rögzítsük, mert fontos: a magyarokkal szembeni egyik leggyakoribb sztereotípia a szlovákok körében, hogy rosszul vagy egyáltalán nem beszélnek szlovákul. Ennek az általánosító véleménynek sajnos van is némi alapja, amire éppen e sajnálatos kormányfői ízetlen tréfa okán mutatott rá tanult kollégánk, a felvidéki Renczes Ágoston az Azonnaliban. Hadd idézzük tőle az Igor Matovič megint elnézést kért a szlovákiai magyaroktól, ezúttal egy rossz poén miatt című cikkéből:

„A magyar iskolákban a szlovák nyelvet nem idegen nyelvként oktatják, hanem anyanyelvként, olyan alap nyelvismeretet feltételezve, ami egy magyar anyanyelvű, magyar környezetben élő gyereknek értelemszerűen nincs meg. Ez jelentősen megnehezíti a szlovák nyelv elsajátítását a magyar iskolákban – erről Filip Mónika, a szlovák oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára is beszélt a vele készült interjúnkban –, és a szlovák nyelvtan is elég bonyolult magyar szemmel nézve.

A szlovák nyelv nyelvtani szerkezete a latin grammatikán alapul, így hasonlít például a némethez: a főnevek három nembe sorolódnak, és a latin mintájára esetek szerint ragozzák őket. Csakhogy a szlovákban nem négy eset van, mint a németben, hanem hat, és a főneveket a szlovák nyelv nemenként négy, tehát összesen tizenkét főnévragozási minta alapján ragozza. A nemek az igeragozás toldalékaiban is megjelennek, és mint minden nyelvben, a szlovákban is van egy csomó különleges szabály és kivétel… Az iskolában szerzett nem magabiztos nyelvtudás miatt előfordul, hogy a magyarok rosszul ragoznak, amikor szlovákul beszélnek: erre utalt Matovič is, amikor a saját maga által vétett nyelvtani hibára azt mondta vicceskedve, hogy az magyarul volt…

Sok szlováknak viszont nemcsak az az alapélménye a magyarokkal, hogy azok rosszul ragoznak, hanem hogy nem is tudják megértetni magukat velük. Emiatt a „magyar” kifejezést a szlovák szlengben a „hülye, bamba, értetlen ember; ember, akivel nem lehet szót érteni” értelemben használják, ahogy ezt a jelenséget egy 2014-ben megjelent szlovák szlengszótár is rögzítette.

Čo si Maďar? (Mi az, magyar vagy?) – kérdezi az egyik szlovák a másiktól, ha az valamit nem ért, vagy nem tud kifejteni.”

Úgy hisszük, ily módon már érthető, hogy miért is „verte ki a biztosítékot” minden felvidéki honfitársunknál az ominózus Matovič-féle poénkodás, amit két nappal később követett is a miniszterelnöki bocsánatkérés, nem is akármilyen körülmények között. Egyúttal kockázat nélkül megállapíthatjuk: azzal, ahogyan a szlovák kormányfő megtette ezt a megkövetést, szimpátiát váltott ki a két nappal korábban megsértettekből és egyúttal politikai tőkét is tudott kovácsolni a bírált baklövéséből.

Matovič meghívta október 13-án a hivatalába az MKP két vezetőjét, Forró Krisztián elnököt és Berényi József általános alelnököt egy konzultációra és arra kérte őket, hogy a magyar közösség irányába is segítsék kommunikálni a járványellenes intézkedések fontosságát. A megbeszélésüket követő sajtótájékoztatón Matovič bocsánatot kért azért, mert korábban egy nyelvbotlását úgy kommentálta, „elnézést, hogy magyarul beszéltemˮ. A kormányfő hozzátette: sajnos csak most tudatosult benne, hogy a magyar szó ilyen jelentésű használata sértő a nemzeti közösség tagjai számára. „Elnézést kérek ezért a fogalmazásmódértˮ – mondta.

Hadd idézzük őt hitelesen. „Hamut szórok a fejemre, megvizsgálom a lelkiismeretemet, ügyelni fogok az ilyen kijelentésekre és elnézést kérek, ha ezzel bárkit megsértettem” – mondta a pozsonyi kormányfő.

Arról is beszélt, figyelmeztették őt, hogy a magyar kisebbség kifejezés helyett használja a magyar közösség kifejezést, hiszen ez is az ország magyar polgárainak tiszteletben tartását jelzi. Jelezte, tanult a kritikából és ígéretet is tett arra legott, hogy ezt a szóösszetételt egyszer s mindenkorra száműzi a szótárából. Konkrétan így fogalmazott: „belegondoltam, milyen lehet a magyar közösség tagjának lenni, és engem is zavarna, ha állandóan kisebbséginek neveznének, mert lekicsinylőnek érezném ezt”

Ami ezen túlmenően történt e konzultáción, és amiről szólt ez a sajtóértekezlet is, – ahol Forró Krisztián magyarul is felszólalt, felhívva a figyelmet  a szájmaszk, a távolságtartás és a kézmosás fontosságára –   az nem kevésbé volt jelentőségteljes és biztosan állíthatjuk, döntően befolyásolni fogja a felvidéki kis magyar világ közbeszédének alakulását az elkövetkezendő hónapban, különös tekintettel arra, hogy most zajlik némiképp nyögvenyelősen az elvárt és beígért egységes párt létrehozásának a folyamata.

Matovič azzal, hogy  kimondta, „a forrásokat az országban egyenletesen terítjük szét” világossá tette az ország magyaroklakta déli régiói nem fognak kimaradni az uniós helyreállítási alap forrásainak szétosztásából. Nem kerülte meg a forró krumplinak bizonyult emlékezetes memorandum-ügyet sem, hiszen hivatkozott arra, hogy az MKP előző vezetése a trianoni békeszerződés aláírásának centenáriumán rendezett találkozón egy követelés-jegyzéket nyújtott át neki. A miniszterelnök kifejtette: azóta sem nézte meg annak tartalmát. „Mivel rendkívül helytelen volt a dokumentum átadásának módja, ezért annak tartalmával nem foglalkoztam” – fogalmazott, utalva arra, hogy júniusban élesen bírálta a beadványért az MKP előző vezetését. Ehhez hozzátette: most azért az MKP-val egyeztetett a szlovákiai magyar közösséget képviselő pártok közül, mert ennek támogatottságát ítéli a legnagyobbnak.

Kitérve az MKP, az Összefogás és a Híd bejelentett egyesülési szándékára Matovič világossá tette, ha az MKP ezt az utat választja, akkor ő a megalakuló új pártban is bízni fog. „Bízom a barátomban, Berényi Józsefben. Ha ő bízik az MKP jelenlegi elnökében, akkor én ugyancsak bízhatok benne. Ha ők ketten az egységes magyar párt útját választják, akkor az ő barátaikban is bízni fogok” – fogalmazott. Egyúttal kifejtette, elvárja azt, hogy amennyiben létrejön majd az egységes magyar pár, akkor az egyértelműen tegye világossá: a volt baloldali kormányfők, Peter Pellegrini és Robert Fico pártjai vagy pedig a mai kormánypártok és az előző kormányzási időszakok demokratikus ellenzékének oldalán áll-e. Amikor ennek kapcsán felvetette, hogy a megalakítandó közös magyar pártnak az MKP vezetése szerint egyértelműen el kell-e utasítania a baloldali formációkkal való koalíciókötést, Forró Krisztiántól azonnal megkapta a remélt választ is, hiszen az MKP nemrég megválasztott új elnöke így riposztozott: nekik a jelenlegi kormánykoalíciós pártok a partnereik.

Ez a gyors reakció, de már a konzultáció ténye is azonnal szelet vetett és vihart aratott; az egyesülési szándékát kinyilvánító három párt között olyan feszültséget generált, melynek hatásait egyelőre felmérni se lehet. Az Összefogás vezetői, köztük az elnök Mózes Szabolcs éles bírálatokat fogalmaztak meg, kijelentve, hogy „nem lesznek szlovák párt utánfutója”. A Híd pedig a találkozó után egy közleményt adott ki, amelyben azt írták, „szerintük az MKP képviselői csak Matovič újabb színjátékához asszisztáltak.”

Mindezeket azért gondoltuk elmondani, mert az ezúttal ismertetésre választott cikkünk főszereplője, Berényi József elsőként a Körkép portál számára adott minapi interjújában szólt a történtekről és értékelte a friss fejleményeket.

A Király Zsolttal folytatott Berényi-beszélgetés előtt, épp a Matovič-MKP találkozó napján, és talán ezt nem érdektelen e helyen hangsúlyozni a Körkép főszerkesztője cseppet sem tanulságmentes vélemény-cikket közölt Berényi és Forró győzelme: Pozsonyba és Budapestre is az MKP-n keresztül vezet az út címmel. Hogy miért gondoljuk, hogy ezt szóba hozni érdemes, azt bizonyítja az eszmefuttatás legfontosabb következtetése: „Etnikai politizálás megtartása (A feltétel) a Smer + Smer hangjának (Hlas) politikai elutasítása (B feltétel). Ezeket kell teljesítenie annak, aki a magyar és a szlovák kormánnyal is partneri viszonyra törekszik. Az MKP jelenlegi vezetése mindkettőt garantálja, az út Orbánhoz és Matovičhoz így Berényin (és Forrón) keresztül vezet. Viszonylag kényelmes helyzetben van az MKP az egység szempontjából, melynek azért kellett már, mint egy falat kenyér a mai közös sajtótájékoztató Matovičcsal.”

Az Körképben megjelent Berényi-interjú indító kérdésében Király Zsolt arról érdeklődik, hogy mi a magyarázata annak, hogy meglehetősen szokatlan körülmények között jön létre a szlovákiai magyarságot és vele együtt az ország teljes közvéleményét is meglepő rendkívüli találkozó. Annál is jogosabbnak tűnik a kérdése, hisz nem igazán ismeretes, hogy korábban bármikor sor került volna egy szlovák kormányfő és egy már régóta a parlamenten kívül rekedt politikai párt vezetőinek hivatalos megbeszélésére.

Íme, Berényi válasza:

„Ahogy az a sajtótájékoztatón is elhangzott, maga Igor Matovič kérte, hogy csak az MKP képviselői legyenek jelen, mert mint fogalmazott, mi vagyunk a legnagyobb magyar politikai erő, és bizalommal viseltetik irántunk. Nem rajtunk múlott, hogy ez így alakult.

Néhány napja épp az én kérésemre ültünk közös asztalhoz a közlekedésügyi államtitkárral két MKP-s és egy hidas megyei alelnök. A téma a közlekedésügyi- és a regionális fejlesztési lehetőségek voltak az uniós fejlesztési alapból.

Politikailag nem tartom korrektnek, hogy akár Solymos László, akár Nagy József vagy más, számon kéri Forrón és rajtam, hogy miért nem intézzük el Matovičnál a Beneš-dekrétumok és a kettős állampolgárság kérdését. Solymos négy évig volt kormánytag, mi több, miniszterelnök-helyettes, de egyetlen egyszer sem hozta fel a két téma megoldásának szükségességét.

Nagy 2 évig volt miniszter, 5 évig EP képviselő, de nem hallottam, hogy akár egyszer is javaslatot tett volna a két téma megoldására. De azt elvárják tőlünk, hogy parlamenten kívüli pártként ültessük át Matovičnál, amit ők jobb pozícióból nem tudtak.”

Amikor a felvidéki magyar egység napjának nevezett idei augusztus 20-án a komáromi Tiszti pavilonban a Szent István király öröksége és Viribus Unitis (Egységben az erő) jelszó jegyében a három pártelnök, Forró Krisztián (MKP), Sólymos László (Híd) és Mózes Szabolcs (MKÖ) egy olyan közös szándéknyilatkozatot írt alá, melynek szövege semmilyen konkrétumot sem tartalmazott arról a pártról, melyet a három politikai formáció létrehozni kíván. Ehelyett a dokumentum kizárólag az egység megteremtéséről beszélt, ami viszont nem véletlenül történt ebben a formában.  Az aláírók maguk is tisztában voltak, hogy a pártegyesítés nem lesz zökkenőmentes folyamat. Akkor elmondott beszédeikben utaltak is rá, hogy miért a jogos hiányérzet. Kifejtették: „egyelőre még nincsenek pontos válaszaik, csak elképzeléseik arról, hogyan lehet betemetni az árkokat a szlovákiai magyar politikumban és a társadalomban.”

Három hónap elteltével viszont ideje lenne többet is mondani az azóta történtekről. Ezért adódik óhatatlanul is a következő kérdés, hol tart ez a folyamat? Például, hogy „van egyébként valamilyen előzetes megegyezés az MKP, az Összefogás és a Most-Híd között a szlovák pártokhoz való viszonyulást tekintve?”

Az MKP legnagyobb tapasztalattal rendelkező aktív politikusa, Berényi József, akit, mint olvashattuk Matovič barátjának tart és annak is nevez (ez esetben itt a szóhasználat nem pusztán udvariassági formula, hanem tényrögzítés) rámutat: az előre is megjósolható nehézségek mellett újakkal is szembesültek, mert volt és van olyan kérdés is, melyre nem fordítottak kellő figyelmet.

Két munkacsoportunk működik. A közös tézisekkel, illetve a jövőbeli közös párt felépítését illetően. Egy dolgot azonban láthatóan lebecsültünk. Ez pedig a szlovák pártokkal való kapcsolat. Itt sokkal nagyobbak a különbségek az érdekelt felek között, mint gondoltuk. Legalábbis a sajtótájékoztató utáni reakciók (szerk. megj. itt, itt és itt) ezt mutatják.

Én azt vallom, hogy az egyesülést előtt kell megoldanunk ezt a kérdést, különben úgy járunk, mint Matovič és Sulík, akik között a mézeshetek után kitört a háború. Ha az egyesülés után veszünk össze a szlovák pártkapcsolatok témájában, akkor nem lesz meg az öt százalékunk.

Az 1997-1998-as egyesüléssel ellentétben, amikor Mikuláš Dzurinda vagy Vladimír Mečiar volt a választási lehetőség az egyesült magyar párt számára, most közel sem ilyen egyértelmű az irányvonal.

Tudjuk, hogy a Most-Híd jelenlegi elnöke, Solymos László négy évig Robert Ficoval és Peter Pellegrinivel volt közös kormányban, így érthető, hogy oda húz. Mi pedig az OĽaNO-val kormányzunk Nagyszombat megyében, és Igor Matovič volt az, aki több gesztust is tett az MKP irányába, és segítséget ígért a Csemadoknak is.

Paradox módon mégis a Most-Hídnak van kisebbségi kormánybiztosa Bukovszky László személyében, de ez úgy látom, nem zavarja őket, sőt…”

A hivatkozott augusztus 20-i szándéknyilatkozat, ha konkrétumokat nem is tartalmazott, de aláírói kinyilvánították akkori megszólalásaikban, hogy „év végéig szeretnék kidolgozni a közös programot.” Ez számon kérhető ígéret volt, ezért jogos a következő kérdés, nem utolsósorban a cikkünkben friss ismertetett fejlemények tükrében: miként látja az MKP általános alelnöke, Nagyszombat megye második számú elöljárója, hogy létrejön-e vagy sem Felvidéken az egységes magyar képviselet?

Eddig egyértelmű válaszokat kapott az interjúkészítő, ezúttal a válasz talányos. Túlságosan is annak véljük, és ezzel bizonyára nem csak mi vagyunk így.

„Én azt javasolnám, hogy fogalmazzuk meg magyarként az elvárásainkat, és ha lesz tárgyalás a szlovák pártokkal, akkor azokat válasszuk, akik a leghitelesebben tudnak garanciát adni azok megoldására.”

A beszélgetés záró kérdésre adott Berényi-válasz viszont szerencsére már nélkülözi a talányt. Abból kiderül a miniszterelnök és nemzetiségi főtanácsadójának baráti kapcsolata a konkrétumok szintjén is érdemi eredményeket hozhat a felvidéki magyar közösség számára.  Az aki, megannyi kollégájával szemben tudja, hogy miniszterelnökként is lehet és érdemes a tévedéseket belátni, a belátás, a bocsánatkérés pedig nem gyengít, hanem inkább erősíthet, tesz is azért elnyerje a felvidéki magyarok szimpátiáját. Apró, de a mindennapok számára fontos lépésekről értesülhetünk az interjú fináléjában. Ezért is adjuk közre szöveghűen annak z utolsó kérdését, illetve az arra adott választ:

„A kormányfő nemzetiségi tanácsadójaként hogy értékeli azt, hogy az Összefogás jelöltje, Banai Tóth Pál lehet a komáromi járási elöljáró?

Nem tagadom, hogy én is segítettem Banai úr kinevezését. Az Összefogás politikusai az elmúlt időszakban többször érdeklődtek nálam, hogy hogy áll az ő és egyéb jelöltjeiknek a kinevezése. Örülök, hogy én is hozzájárulhattam az új magyar járási elöljáró esetleges kinevezéséhez.

Akik azt kérdezik, hogy hol van a Matovič kormány konkrét lépése a magyarok felé, akkor példaként fel lehet hozni ezt a jövőbeli kinevezést, vagy akár a kisebbségi kultúra megtámogatására most nyilvánosságra hozott és elkülönített további 500 ezer eurót.

Egyébként a közútfejlesztési prioritások között 60-ra lesz pénz, melyek között szerepel az R7-es folytatása és az első osztályú utak javításai is Dél-Szlovákiában. Ettől függetlenül mondom sokadszor, hogy kell magyar párt a parlamentbe, hogy a támogatás és a fejlesztés átfogó és koncepcionális legyen.”