„0 Ft – újabb szög a felvidéki magyar értelmiség koporsójába” – Halálra ítélték volna Budapesten a felvidéki Szabad Újságot? 

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban a napilap munkatársa, Szalay Zoltán és annak próbált utána járni, hogy a fekete címlapjával valamint vészharangot kongató szerkesztőségi cikkével nagy feltűnést keltett felvidéki magyar hetilapot, a Szabad Újságot valóban a megszűnés fenyegeti? Az MKP sajtóját bünteti a Fidesz címet viselő cikkéből kiderült, hogy gyakorlatilag „saját hatalmi céljainak megvalósítására használja a szlovákiai magyarságra szánt támogatásokat a magyar kormány”, mert a Szabad Újság főszerkesztő-helyettesének magyar kormány-tisztviselők a szemébe mondták: „csak akkor kapnak támogatást, ha az MKP bejut a parlamentbe”.

„Alattomos, megalapozatlan vádaskodásra épülő kampányt indított a Magyar Közösség Pártja és annak elnöke ellen az Új Szó” – jelentette ki

Pozsonyban, január 26-án Berényi József azon a rendkívüli sajtóértekezleten, melyet az MKP nemrég lemondott pártelnöke azért hívott össze, hogy reagáljon a bírált napilapban két nappal korábban Maga felé hajlik Berényi keze címmel megjelent írásra. A cikkben a lap munkatársa, Szalay Zoltán kétségbe vonta egyes magyarországi támogatások odaítélésének objektivitását, és megkérdőjelezte annak a folyamatnak a szakmaiságát, amelynek eredményeként felvidéki szervezetek megkapták a magyarországi támogatással járó nemzeti jelentőségű intézmények státuszát, továbbá azt is vélelmezte, hogy a megtámogatottak a Magyar Állandó Értekezlet döntéseit viszontszolgáltatással hálálják meg az MKP-nak.

Berényi akkor elmondta: az aljas és alattomos vádaknak az egyik kiindulópontja az, hogy ezek az intézmények az MKP-nak kampányolnak. „Ez így nem igaz. – érvelt a politikus, majd hozzátette – Annyi igaz, hogy a Csemadok, mint mindig, most is az MKP listáján indítja elnökét és alelnökét. Ez mindig is így volt, 1998 óta, sőt, 1990 óta a Csemadok politikailag aktív szerepet vállal egyik vagy másik magyar párt mellett. 1998 óta az MKP mellett. Ez most sincs másként, még ha ezt most fedezték is fel a Most-Hídban. A Csemadok részéről ez a döntés önként született meg.”

Az MKP elnöke fontosnak tartotta hangsúlyosan szóvá tenni azt is: a rendkívüli sajtótájékoztatót azért hívták össze, mert szerinte a rendszerváltoztatás óta nem volt példa arra, hogy „olyan aljas és alattomos támadást indítsanak a felvidéki magyar párt ellen, mint azt - mint mondta - most a Most-Híd napilapja tette, amely politikai célok érdekében visszaél monopolhelyzetével.”

Berényi a sajtótájékoztatón jelenlévő Szalay Zoltánnak, az Új Szó munkatársának címezve így fogalmazott: „bagoly mondja verébnek”. „Szalay Zoltán ugyanis annak a kisebbségügyi kormánybiztosi hivatalnak volt a munkatársa, amely botrányoktól volt hangos. Átláthatatlan volt a finanszírozás, késtek a támogatások, pénzügyi támogatást pedig főleg a Most-Híd párthoz közel álló intézmények kaptak. Például ebben az időben az Új Szó napilap 100 ezer eurós támogatást kapott, míg a Szabad Újság hetilap csupán 4 ezret. Nem azzal van probléma, hogy az Új Szó ilyen magas összegű támogatásban részesült, hanem azzal, hogy a támogatás mértéke aránytalan” – háborgott az elnök. Egyúttal megnevezte az újság állítólagos pártkatonáit, kijelentve, hogy az egyetlen felvidéki magyar napilap több munkatársa, név szerint Szalay Zoltán, Veres István, Gál Zsolt, Nagy András és Ravasz Ábel egyértelműen a Most-Hídhoz köthetők.

A rendkívüli sajtóértekezleten történt kirohanást természetesen nem hagyhatta szó nélkül a napilap redakciója. Kikérte magának, hogy a Most-Híd napilapja lenne, ahogyan Berényi beskatulyázta az orgánumot és cáfolta a vádakat. Egyúttal rögzítette álláspontját is. „Bevett szokás, hogy vészhelyzetben a politikusok a velük szemben kritikus médiákat veszik ostrom alá, ahelyett, hogy tényekkel cáfolnák az őket ért kritikát” – hangsúlyozta a szerkesztőségi cikk. Abban az újság egész csapata

visszautasította a méltánytalannak és hamisnak tartott vádakat, majd határozottan leszögezte: egy független médiumnak - márpedig az Új Szó annak tekinti magát – mindig kérdeznie kell, függetlenül attól, hogy az ínyére van vagy nincs a politikusoknak. Példákkal is illusztrálta ez a kiállás, hogy a napilap pártatlan és éppúgy megírta a Most-Híd számára kellemetleninformációkat, ha azok közügyet képeztek és átlépték a közvélemény ingerküszöbét, ahogyan megtették ezt a politikai riválisaikhoz kapcsolódó nemkívánatos jelenségek okán is.

Biztos, hogy ez nem tetszett az érintett feleknek, – sommázta cikkét a Berényi által jogi eljárással is megfenyegetett újságszerkesztőség, hitet téve küldetése mellett – de mi nem is azért vagyunk, hogy a politikusok szeressenek minket. Jó lenne, ha ezt Berényi is tudatosítaná. Ahogyan azt is, mennyire fontos egy közösség számára, hogy legyenek független és kritikus médiái. A független és kritikus médiák ugyanis elengedhetetlenek ahhoz, hogy a közösség tagjai is képesek legyenek függetlenül és kritikusan gondolkodni, nem pedig egy az egyben átvenni a politikusok által eléjük tárt képet. Legyen szó akár a Hídról, akár az MKP-ról.”

A belengetett bíróság elé állításból utóbb nem lett semmi, de a vádaskodás óriási károkat okozott pozsonyi laptársunknak. Közösségi oldalakon idézhetetlen mocsoközön zúdult az Új Szóra és mivel az MKP elnöke a rendkívüli sajtóértekezleten azt is szóvá tette, hogy a napilapnak szerinte nem fontos a nemzeti identitás építése, a Most-Híd tagjait lehazaárulózok (copyright: Kövér László) „szócsövének” az előfizetését nagyon sokan lemondták. Egyiküket, egy nyugalmazott gimnáziumi tanárt, aki nyílt levélben jelentette be, hogy „csatlakozik azok népes táborához, akik az Új Szót már kézbe sem veszik, mint annak a pártnak a szócsövét, amely fennen hangoztatja, hogy MOSZT HIDakra van szükség, de nem veszi észre, hogy felégeti maga mögött a magyar közösséggel összekötő hidat” az MKP egyik kampányarcává léptette elő és fizetett hirdetésként propagálta a levelét, így buzdítva híveit arra, hogy mondják le az előfizetésüket.

Most, bő másfél hónappal az MKP számára harmadszor is kudarcot hozó választások után kiderült: botorság volt Berényiéknek a legfőbb ellenséget az Új Szóban megtalálni és a redakciót részrehajlással vádolni, mert – mint tartja a népi bölcsesség – akinek vaj van a fején, ne menjen a napra.

Két hete fekete címlappal és azon a „0 Ft – újabb szög a felvidéki magyar értelmiség koporsójába” tömör vádirattal jelent meg a negyedszázados múltra visszatekintő szlovákiai magyar közéleti és kulturális hetilap, a Szabad Újság, a harmadik oldalon pedig szerkesztőségi cikkben arról írtak, vége a magyarországi támogatásnak, a határon túli magyar kultúrát támogató budapesti Bethlen Gábor Alap (BGA) megtagadta a támogatást a laptól. „A magyar kormány korábban ahhoz a feltételhez kötötte a segítségnyújtást, hogy a Magyar Közösség Pártja bekerül a parlamentbe” – állt szövegszerűen a sokkoló közleményben. 

A Felvidék.ma segélykiáltásszerű lapszám-beharangozóját kivéve („Türelmet és segítséget kér olvasóitól a szerdán megjelenő Szabad Újság. A kiadó nem kapott pénzt a magyarországi Bethlen Gábor Alaptól a Szabad Újság kiadására. Aki szeretne segíteni: rendelje meg a hetilapot! Családi ünnepekre is remek ajándék lehet.”) a szokatlan címlapnak és a meghökkentő kulisszatitkot világ elé táró szerkesztőségi vallomásnak semmilyen visszhangja nem volt sokáig a felvidéki magyar közegben. Úgy tűnt sokáig mintha mindenki homokba dugta volna a fejét s amint egy két nappal ezelőtt közreadott kommentár  szerzője, Czajlik Katalin, az Új Szó egyik főszerkesztő-helyettese, akinek a Lapátra tett lap – Lapos erszény – az MKP bekerülése volt a támogatás feltétele című jegyzetéről még szó lesz a későbbiekben, találóan megjegyezte: „itt senki sem tartja furcsának, hogy egy lapnak központilag az legyen a feladata, hogy besegítsen egy pártot a parlamentbe, s a magyar kormány ehhez kösse az anyagi támogatását.” 

A példa nélküli históriának – talán mondanunk sem kellett volna – az a Szalay Zoltán járt utána, akit januárban az MKP székházban megtartott sajtóértekezletén a pártelnök állított pellengérre és akart a nyilvánosság előtt megszégyeníteni. Kutakodása eredményét ekképp foglalta össze tömören a felvezetőjében: „Saját hatalmi céljainak megvalósítására használja a szlovákiai magyarságra szánt támogatásokat a magyar kormány – gyakorlatilag ezt állítja a Szabad Újság. A lap főszerkesztő-helyettesének megsúgták: csak akkor kapnak támogatást, ha az MKP bejut a parlamentbe.”

Az általa kinyomozottak alapján talán nem meglepő, hogy már megint egy nép bölcsességre asszociálhatunk. A cikkében feltártak és bemutatottak alapján olvasóink számára is érthető lesz, hogy miért is ötlött fel bennünk az a bizonyos, forró krumpli hajigálós szólásmondás.

„Megkérdeztük Bárány János főszerkesztőt, pontosan mit jelent ez, ám ő nem akarta kommentálni a lapban megjelenteket, mint elmondta, a mai nappal lemond a főszerkesztői posztról. A jegyzet kapcsán Bárány a laptulajdonoshoz, Varga Péterhez utalt minket, állítólag az ő ötlete volt az írás. Varga Péter, a hetilapot kiadó Warpe Kft. tulajdonosa azonban megint továbbutalt bennünket, a Szabad Újság főszerkesztő-helyetteséhez, Neszméri Tündéhez, Varga szerint ő volt a jegyzet szerzője. Varga Péter még elmondta, ő mindössze azt az információt kapta, hogy idén elmarad a támogatás a BGA-tól.

Neszméri Tünde, a Szabad Újság főszerkesztő-helyettese megerősítette, ő két olyan nem formális egyeztetésen is részt vett, ahol magyar kormánytisztviselők kimondták, ha az MKP bekerül a parlamentbe, „akkor beszélgethetünk a támogatásról”. Neszméri Tünde a 63. volt az MKP választási listáján, Bárány János lemondása után az új főszerkesztő kinevezéséig ő vezeti tovább a lapot.

Megkérdeztük a BGA-t is, valóban az MKP sikerétől tették-e függővé a támogatást, kérdésünkre szűkszavú válaszban cáfolták a lapban megjelenteket. Évente 40 millió forinttal (kb. 130 ezer euró) támogatta a magyar állam a Szabad Újságot az elmúlt években.”

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Mit is rótt fel az „aljasoknak” és „alattomosaknak” januárban az MKP elnöke? Hogy azt a hetilapot, melyet a budapesti kormány sok esztendeje, évi rendszerességgel 130 ezer euróval finanszíroz (erről amúgy Berényi „elfelejtette” tájékoztatni a nagyérdeműt), nem támogat 100 eurós apanázzsal a pozsonyi kisebbségi hivatal, hanem csak kisebb összeggel segíti? Valóban méltánytalanság lenne az, hogy nem inkább azoknak oszt a szlovákiai adófizetői pénzből többet, akik már régóta Budapest bejáratott kedvezményezettjei és helyettük azokra figyel jobban, kik a Bethlen Gábor Alap számára mintha nem is léteznének? Mert bőven vannak olyanok, akik hiába kopogtatnak a BGA-nál és egyetlen „bűnük” a Most-Híd szimpátia.

Kérdéseink még bőven lennének, nem utolsósorban már csak azért is, mert az Új Szó tegnap arról cikkezett, hogy „nem mindenkitől vonta meg a támogatást a magyar állam, csak az erőviszonyok átrendeződése látszik – erősödőben a Duray Miklós vezette irányvonal”, de nem folytatjuk. Ezek helyett adjuk át inkább a szót az Új Szó oknyomozó újságírójának, akinek, s így nekünk is, az ügyben nyilatkozók tudnak még egyéb „meglepetésekkel” is szolgálni:

„A hetilap nem rejtette véka alá MKP-s kötődését: főszerkesztő-helyettese, Neszméri Tünde, aki Bárány János leköszönő főszerkesztő elmondása szerint önállóan vezette a belpolitikai rovatot, a 63. helyen indult az MKP választási listáján, a lapban a választási kampány során gyakran jelent meg az ő választási hirdetése is. A lapot megjelentető Warpe Kft. és a Pro Saga egyesület nem tartozik ugyan az MKP által jelölt nemzeti jelentőségű intézmények közé, amivel a pályázati rendszeren kívül évente bizonyos normatív támogatás jár, ám a Bethlen Gábor Alap évek óta rendszeresen támogatta a lap megjelenését. 

Varga Péter laptulajdonos az Új Szónak megerősítette, évente 40 millió forintos összegről van szó. Varga Péter utalt arra is, hogy nem minden támogatott sajtóterméktől vonta meg a támogatást a magyar állam. A nagy nyertes a Felvidék.ma hírportál lehet, melynek kiadója, a Duray Miklós volt MKP-alelnök vezette Szövetség a Közös Célokért a nemzeti jelentőségű intézmények egyike, ebben a programban 2015-ben a Bethlen Gábor Alap honlapja szerint 15 millió forintot (kb. 48 ezer euró) kapott a portál.” 

A budapesti nagy pénzosztónak, a Bethlen Gábor Alapnak – mint kiderül a folytatásból – „a nemzeti jelentőségű intézmények programja mellett számos más, pályázati alapú programja is van. Az MKP-nak a Fidesz hazai partnerpártjaként kihatása van ezekre a támogatási programokra is – legalábbis eddig így volt. A Szabad Újság támogatásának megvonása feltételezhetően a Fidesz elégedetlenségének is a jele az MKP választási szereplése kapcsán.”

Hivatalos indoklás hiányában a laptulajdonos, Varga Péter csak találgatni tudta, hogy mi állhat a biztos megszűnés felé sodoródó hetilapot padlóra küldő magyar kormányzati döntés mögött. „Nem kaptam indoklást, csak az információ érkezett meg” – közölte az Új Szóval Varga, aki arra a kérdésre, hogy miként vélekedik arról, hogy az MKP „sikerességétől” függ a Szabad Újság támogatása, sokat sejtetően így felel: „Én csalódott vagyok, mert más, online lapok kaptak támogatást.”

A példátlan ügy tanulságait a már idézett Czajlik Katalin igyekezett levonni, aki jelzésértékűnek és felettébb aggályosnak tartja az esetet. Némi meglepetés is tükröződik az általa megfogalmazottakban és erre jó oka volt, hiszen a kollégája által feltártak elsőre valóban a meglepetés erejével hatnak, a szokatlan „árukapcsolás” pedig morális-politikai kérdéseket is felvet.

Mindenekelőtt a már szóbahozott „unortodox”, másutt elképzelhetetlen gyakorlatot, hogy egy magát bevallottan „minden véleményre nyitott” és „magyar érdekeket és magyar értékeket képviselő” felvidéki közéleti és kulturális hetilap feladatának tekintse egy politikai párt bejuttatását a szlovák törvényhozásba és a magyar kormány e feltétel teljesítéséhez kösse az anyagi támogatást.

Hasonlóképpen problematikusnak ítélte meg az Új Szó főszerkesztő-helyettese, hogy a jelenlegi lapirányító nyilatkozatával „gyakorlatilag beismerte, anyagi érdeke fűződött az MKP parlamentbe jutásához.”

A most napvilágra került botrányos eset kapcsán magyarázatra kényszerülnek felelős politikusok a Dunától, nemcsak északra, hanem délre is, mert „ha a Szabad Újság állítása igaz, felmerül, hogy a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül politikai szimpátiák alapján támogat hazai magyar szervezeteket. S nem utolsó sorban felvetődik, hogy a Magyar Közösség Pártja a Szabad Újságon keresztül magyarországi pénzekből finanszírozta a választási kampányát.” Ha hallgatnak az is egy válasz lesz, hiszen felér a beismeréssel.

Nem utolsósorban vissza kell utalnunk a cikkünket indító, januári, nagy vihart kavart sajtóértekezlethez, már csak azért is, mert Czajlik Katalin is ezt teszi: „A dolog pikantériája, hogy az MKP kampányának egyik felejthetetlen eleme volt az Új Szó elleni már-már hadjárat, amellyel lapunkat a Híd lapjának próbálta beállítani. Közben kiderül, hogy amivel minket vádol, önmaga vígan műveli.” 

„A Nem Szabad Újságok, avagy a szlovákiai magyar sajtó öt halálos bűnéről” két napja értekező, az olvasóink számára egy korábbi megszólalása révén ismerőssé vált felvidéki újságíró, Finta Márk szerint az eset egyfajta állatorvosi lóként mutatja be az ottani magyar sajtóvilág állapotát: „Ha jobban megnézzük, feltárul előttünk a szlovmagy sajtó végtelen nyomora, a helyi médiát uraló klientelizmus, pártoskodás, függés, a hatalmi harcok, a métely. Ennek az állapotnak a hatásai pedig bőven túlmutatnak az agonizáló szlovákiai magyar sajtóközeg belterjes keretein – a már régen nem egészséges helyi közélet, az értelmiség, a szellemi műhelyek, a közbeszéd fokozatos leépülését, agóniáját és dicstelen halálát hozzák.”

Finta vitaindítónak szánt publikációjában annak a véleményének ad hangot, hogy a mai tarthatatlan helyzet „három tényezőnek tudható be: a politikai harcoknak, a kis piacból adódó pénztelenségnek és a szlovákiai magyar közösség provincializmusának.”

Az Új Szó hírmagyarázója, ha más szavakkal is, mintha ugyanott keresné a minden bajok forrását, mint a trafik.sk főszerkesztője és a teljes szlovákiai magyar sajtóélet megreformálás mellett tör lándzsát. Hogy ez a sokszereplős újraértékelés és –tervezés megtörténik-e vagy sem, engedtessék meg számunkra a kételkedés joga. És nem azért mondjuk ezt, mintha nem értenénk egyet a kommentárszerző záró mondatainak minden egyes szavával…

„Mondhatnánk, semmi új a nap alatt. Hogy a dolgok így mennek, régóta sejtjük. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez így van rendben, s ehhez kell igazodni. A hazai magyar közösség egyik legnagyobb problémája, hogy berkeiben furán összefonódnak olyan szférák, amelyeknek egészséges társadalomban nem lenne szabad összefonódniuk. Az is nyilvánvaló, hogy ez a szimbiózis minden érdekelt fél számára előnyös – egyeseknek anyagilag is –, csak éppen a közösségnek nem. Ezért közösségi érdek, hogy a szóban forgó praktikáknak minél előbb vége szakadjon.”