Prágai tudósítás: Csehország bíboros-prímása és egy felvidéki plébános a hatékony magyarságpolitika szolgálatában

Megszólalt a héten Kokes János, 1977 óta Prágában élő szlovákiai magyar újságíró, a Magyar Távirati Iroda csehországi tudósítója  és az Ünnepeltek a prágai magyarok – Újraindultak a magyar nyelvű katolikus szentmisék címmel a Felvidék.mában közreadott cikkében arról számolt be, hogy négy nappal ezelőtt nagy ünnepe volt a prágai és egyben a csehországi magyaroknak: „tizenkét év után újra magyar nyelvű szentmise volt a cseh fővárosban és jelenleg minden feltétel adva van, hogy ez az istentisztelet a jövőben rendszeressé is váljon.”

„Immár több mint egy évtizede a Prágában és környékén élő magyar ajkú katolikus hívek lelki vezetése magyar lelkipásztor hiánya miatt megszűnt. Ám örvendetes módon Dominik Duka bíboros, prágai érsek nagyvonalú intézkedéseinek köszönhetően a pasztorációs munka 2016. július 1-től újraindult. A prágai egyház meghallva az itt élő magyar hívek igényeit, eleget tett a több éves, kitartó kérésnek, és magyar ajkú lelkipásztort küldött az itt élő magyar hívek lelki gondozására.

Ezen nagy ajándékért 2016. július 24-én (vasárnap) a 10:00 órakor kezdődő ünnepi szentmisében szeretnénk hálát adni Istennek, melyet a belvárosi Szent Gál római katolikus templomban (Kostel sv. Havla) főtisztelendő Balga Zoltán atya fog bemutatni, ezzel mintegy hivatalosan is megkezdve prágai tevékenységét. A szentmisén közreműködik az ipolybalogi Szent Korona Kórus.

A prágai magyar civil szervezetek nevében tisztelettel és szeretettel várjuk ezen jeles eseményre a kedves magyar testvéreket.

Ünnepeljünk együtt!”

A méltánytalanul sajnos nagyon ritkán emlegetett, mintegy 15 ezer főből álló csehországi magyar közösség országos szervezetének, az 1990-ben alakult Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CsMMSz) július közepén postázott meghívóját adtuk fentebb közre. Tettük ezt abból a megfontolásból, hogy az abban foglaltak, az abból tükröződő közösségi öröm és elégedettség a messzi Prágából egy olyan pozitív fejleményről adnak hírt, melyhez hasonlóról e rovatban sajnos, ritkán áll módunkban beszámolni. Ezért remélve, hogy az olvasó is megérti majd az elkövetkezendőkben megismertek révén, hogy miért tartjuk ezt az invitációt az esztendő egyik kivételes jelentőségű nemzetpolitikai dokumentumának, hadd rögzítsük már itt, cikkünk elején: magunk is osztozunk a cseh fővárosban élő honfitársaink örvendezésében. Az idézett meghívólevél hét mondata arról tanúskodik, hogy egy olyan sokéves küzdelem zárult most sikerrel, melynek jelentőségét nem lehet eléggé nagyra értékelni.

Az elmúlt hét magyar sajtójában kiemelt érdeklődésre majdnem csak és kizárólag a XXVII. Bálványosi Szabadegyetemen történtek számíthattak. Az Olt partjáról keltezett tudósítások alapján függetlenül attól, hogy az ott jelenlévő politikusok, nemzetpolitikai illetékesek és szakértők vagy levitézlett, majd különböző megfontolások miatt újrahasznosított ügyeletes megmondóemberek tudtak-e valami újat, netán biztatót mondani a kisebbségben élő magyarok számára vagy éppen a már soktucatszorra elmondott magasröptű gondolataikat ismételgették, az a benyomás alakulhatott ki az újságolvasókban, hogy minden, ami fontos és említésre méltó volt nemzeti ügyekben, az csak Tusnádfürdőn eshetett meg. Holott az általunk szóbahozott prágai meghívó és mindaz, ami hozzá kapcsolódott egy olyan kulcsfontosságú pillanatát jelentette napjaink megmaradásért és megtartatásért folytatott magyar küzdelmének, mely meggyőződésünk szerint a kapottnál sokkal nagyobb, valóban kitüntetett figyelmet érdemel.

A mostani írásunkat ihlető Felvidék.ma portálon megjelent Kokes János cikket leszámítva, alig néhány szerkesztőség (így például a Magyar Kurír, a Magyar Idők, a Vajdaság.ma) számára bizonyult hírértékűnek az a szintén Kokes jegyezte MTI-közlemény, mely arról tudósított, hogy tizenkét év után, négy nappal ezelőtt, újra magyar nyelvű katolikus szentmisét tartottak Prágában. A vasárnapi mise egyben azt is jelentette, hogy újraszerveződött a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség.

Ötvenmilliárdos vajdasági Prosperitati pályázatok és a most meghirdetett húszmilliárdos kárpátaljai Egan Ede projektumok idején lehet, hogy egyesekben esetleg csak az ajakbiggyesztésre futja, ha efféle nagyszabású kezdeményezések dicsérete helyett csak (csak?) egy távoli, viszonylag kis létszámú, jobbára vegyes házasságokban és hangsúlyozottan szórványlétben élő magyar közösség tagjainak sikerélményét igyekszünk alább bemutatni.

Viszont hisszük, hogy, ami most újraindult a cseh főváros központjában levő Szent Gál római katolikus templomban, és amit ez jelent Dominik Duka bíboros, prágai érsek nagyvonalú intézkedéseinek és a felvidéki Ipolyvisk plébánosa, Balga Zoltán atya vállalásának köszönhetően, az egy közösséget jobban összekovácsolhat, számára több erőt adhat, mint a pályázatok világa. Ott ugyanis óhatatlanul indulatok gerjedhetnek (Vajdaságban már gerjednek is!), aztán menetrendszerűen jönnek a sérelmek, majd bekövetkezik a leendő projektumnyertesek és pályázatvesztesek közösségromboló szembefeszülése végül pedig elkerülhetetlen megosztottság.

Közben pedig azt is jegyezzük meg, hogy az önhibáján kívül oly ritkán magáról hallató csehországi magyar közösségről érdemes ismételten kimondani: az ottani nemzettársaink száma több mint 15 ezerre tehető. Ez a lélekszám szám pedig mintegy ezerrel meghaladja a horvátországi magyar nemzetiségű lakosokét és több mint kétszerese a Szlovéniában élő magyarság lélekszámának…

Mielőtt átadnánk a szót Kokes Jánosnak lássuk az előzményeket és a mostani siker kulcsszereplőit.

Dominik Duka bíboros, prágai érsek neve ismerősen csenghet nemcsak a magyar katolikus hívők számára, hanem mindazoknak is, akik figyelemmel kísérték a magyar diplomácia, közelebbről az egyház-diplomácia idei nagy kudarcát, Ferenc pápahivatalosan bejelentett, tavaly még majdnem biztosra vett, majd végül elmaradt idei magyarországi látogatását.

De miről is van szó?

Ferenc pápát Áder János magyar köztársasági elnök még három évvel ezelőtt hívta meg a Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából a szent szülővárosába, az idén júliusban szervezett szombathelyi ünnepi szentmisére, amikor fogadta őt a katolikus egyházfő a Vatikánban. Ezt követően az MTI azt közölte, hogy Ferenc pápa elfogadta Áder János meghívását és 2016-ban Magyarországra fog látogatni. Nem sokkal a vatikáni találkozó után Federico Lombardi vatikáni szóvivő már így pontosított: Ferenc pápa nagy örömmel fogadta a meghívást, de „egyelőre csak nagy figyelemmel fontolóra veszi azt.”

A pápa magyarországi látogatásának kútba eséséről már a tavalyi nyári és őszi menekültválság kapcsán is felröppentek hírek, mivel a katolikus egyházfő felfogása és hozzáállása a menekültválsághoz merőben eltér a magyar kormány által vallott nézetektől, illetve a tanúsított módszerektől. Az Orbán-kormány szögesdróttal és kerítéssel tartotta távol a migránsokat a déli határon, miközben Ferenc pápa kiállt a menekültek befogadása mellett, sőt egyszer még háborúnak és gyilkosságnak is nevezte a migránsok visszatartását. Később a magyar-szerb határon felépített szögesdrótkerítésre utalva a pápa kijelentette, hogy előbb-utóbb minden fal leomlik, majd arra szólította fel az európai plébániákat, hogy fogadjanak be egy-egy menekült családot.

A magyarországi katolikus egyház azonban ennek nem tett eleget, illetve nem is vett részt a menekültek ellátásában, segítésében. Ráadásul Kiss-Rigó László szegedi püspök úgy nyilatkozott: „Ferenc pápának fogalma sincs a magyar helyzetről, pedig nem beván­dorlás, hanem invázió zajlik.”

Májusban azzal, hogy Ferenc pápa Dominik Duka prágai bíboros-érseket nevezte ki különleges küldöttévé a július 9-i szombathelyi Szent Márton ünnepségre, mely a csúcspontja volt a pannóniai szent születése 1700. évfordulójára emlékező idei Szent Márton emlékévnek – véglegessé vált, hogy a magyar kormány menekültekkel szemben tanúsított magatartása miatt elmarad a katolikus egyházfő magyarországi látogatása. Így foszlott semmivé az annyira várt és remélt idei magyarországi pápalátogatás, ami az egykori Savariában 316-ban született Tours-i Szent Márton születéséhez kötődő ünnepségekhez kapcsolódott volna, és amely az esztendő kiemelkedő magyar diplomáciai sikereként íródhatott volna be a krónikákba.

A két héttel ezelőtt a szombathelyi Emlékmű-dombon a Szent Márton Találkozó nyitó szentmiséjén, amelyet Dominik Duka Ferenc pápa személyes küldötteként mutatott be, a prágai érsek hangsúlyosan szóvá tette a katolikus egyházfőnek az egyház karitatív és szociális szolgálatához való ragaszkodását. Ugyanakkor, pozitív történelmi példákat is felemlegetve cseppet sem titkolt rokonszenvvel szólt a magyar hívőkhöz. (Homíliájának szövege itt olvasható.) Minden bizonnyal e rokonszenvének köszönhető az is, hogy már jóval e látogatása előtt kedvezően döntött a prágai magyar katolikusok korábbi kérésének teljesítéséről.

Történetünk másik hőse Balga Zoltán, volt ipolyviski plébános, akit Duka bíboros keresett meg a kéréssel, vállalja el a prágai magyar hívek gondozását. Csehország prímásának óhaja, hogy gondoskodjon Prága magyar plébániájának megalakításáról, annak az Ipoly menti lokálpatriótának, akinek szívügye az szűkebb pátria magyarságának a szolgálata, nem kis fejtörést okozott a felkérés. Mint egy korábbi interjújában elmondta, hónapokig latolgatta is a kérést, de végül úgy döntött: vállalja a megtisztelő megbízatást.

Hogy végül miért mondott igent, azt a következőképpen indokolta:

„Prágában körülbelül 5-6 ezer magyar él. Sokan közülük az ottani egyetemeken tanulnak, mások kedvező munkalehetőség reményében keresték fel a cseh fővárost. Ipolyságról és környékéről is többen élnek a városban. A magyar református hívek lelki gondozása megoldott, ám a római katolikus híveknek már tíz éve nincs lehetőségük anyanyelvükön hallgatni a szentmiséket, illetve magyar nyelven gyakorolni vallásukat. Az ottani magyar hívek már évek óta intenzíven kérik a prágai bíborostól a magyar katolikus lelkészség létrehozását. A jól működő magyar lelkészséget szerették volna visszaállíttatni. A prágai magyar nagykövetség a csehországi magyar civil szervezetekkel közösen levélben kérte Dominik Duka prágai érsektől, Csehország prímásától a magyar plébánia megalakítását.”

Balga Zoltán a prágai magyar közösség mellett a Csehországban élő egész magyar közösséget szolgálni kívánja és most kezdődő munkájáról, konkrét terveiről ekképp vélekedett

„Első körben a vasárnapi szentmisék rendjét kell majd lefektetni. Prágában magyar óvoda és alapiskola is működik. Célom az anyanyelvi hitoktatás beindítása az oktatási intézményben. Cserkészszövetség is van a cseh fővárosban, velük is fel akarom venni a kapcsolatot. Az Ipoly mentén sikeres pasztorációként filmklubot működtetünk. Ezt szintén szeretném ott is megvalósítani. A közösségépítés részeként különféle közösségi zarándoklatok szervezése is szerepel a terveim között. Mindenekelőtt fel kell mérni, mire van igényük.”

Az első és a legfontosabb mozzanat az elmúlt vasárnap már megtörtént. Csehország prímása valóban nagyvonalúnak mutatkozott és ennek köszönhetően a Prága belvárosában található egyik legszebb templomban, a Szent Gál-templomban rendkívül ünnepélyes, emelkedett hangulatú, mély élményt nyújtó szentmisén vehettek részt a főváros és Csehország más vidékein élő magyarok. Utóbbiak „kifejezték reményüket, hogy a jövőben a megfelelő alkalmakkor a plébános náluk is misézni fog”, amire az atya természetesen ígéretet is tett.

A hálaadó szentmisén jelen volt mások mellett Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének országos elnöke, valamint további csehországi magyar szervezetek képviselői. Úgyszintén megjelent Kelemen Gertrúd, a Prágai Magyar Kulturális Központ új igazgatója valamint képviseltette magát a prágai magyar nagykövetség is.

Lássuk, hogyan számol be erről a felemelő ünnepről, melynek a végén a résztvevők elénekelték a magyar himnuszt, az Ünnepeltek a prágai magyarok – Újraindultak a magyar nyelvű katolikus szentmisék helyszíni tudósítás írója, Kokes János:

„Nagy ünnepe volt július 24-én a prágai, és egyben a csehországi magyar közösségnek: tizenkét év után újra magyar nyelvű katolikus szentmise volt a cseh fővárosban, és jelenleg minden feltétel adva van ahhoz, hogy ez az istentisztelet a jövőben rendszeressé is váljon.

A belvárosi Szent Gál-templom (kostel svatého Havla) padsorai már megteltek, amikor délelőtt tízkor Balga Zoltán plébános ministránsok kíséretében megkezdte a hálaadó szentmise celebrálását. Becslés szerint mintegy százhúsz-százharmincan voltak jelen a templomban, többen Ipolyviskről, Balga Zoltán eddigi munkahelyéről is elkísérték közkedvelt plébánosukat, aki ezután már a csehországi magyar híveket fogja szolgálni. A több száz éves templom karzatán megszólalt az ipolybalogi Szent Korona Kórus, amely végigkísérte a szentmisét, majd azután mély élményt nyújtó koncertet adott a templomban.”

A folytatásból kiderül, hogy a hálaadó szentmisét üzenetértékű felajánlás tette emlékezetessé. Ezt követően a plébános programbeszéddel felérő szentbeszédet mondott.

„Ezt a hálaadó szentmisét egy várandós prágai magyar asszonynak szentelte a plébános. „Ez a magyar asszony egy hónap múlva hozza világra gyermekét. Ez jelkép is lehet: van jövője a prágai magyar közösségnek“ – jelentette ki Balga Zoltán a mise folyamán. Kifejtette: a prágai bíborostól azt a feladatot kapta, hogy szervezze újra a prágai magyar lelkészséget és a prágai magyar katolikus közösséget.

Tartsuk meg hitünket és magyarságunkat az idegen világ közepette is“ – szögezte le. Hangsúlyozta, hogy ezek szellemében fog dolgozni, s ehhez kérte a helyi magyarok együttműködését, segítségét is.  Ugyanakkor rámutatott, hogy az egyház nemzetek, politika, érdekcsoportok fölött áll, és az Isten házában, a szentmisén mindenkinek helye van. Szeretné, ha Prágában olyan magyar katolikus közösség alakulna ki, amely kedves lenne az Isten előtt. „Uram, taníts meg imádkozni!“ – idézte a biblia szavait, mintegy tevékenysége mottójául. Nemcsak az az ima, ha elolvasunk valamit az imakönyvben, maga az élet az ima, éljünk úgy, hogy az az Istennek is tetsző legyen – fejtette ki.”

Cikkének zárásaképpen Kokes János tömören összefoglalja a prágai magyar katolikus közösség elmúlt több mint két évtizedének históriáját, arról sem megfeledkezve, hogy a náluk már korábban önállóan megszerveződött ottani reformátusok sorsának alakulásáról is beszámoljon. Ennek a történelmi áttekintésnek a közlése előtt, hadd osszunk meg az olvasóval egy olyan üzenethordozó információt, melyre a Csehországi Református Gyülekezetek honlapján bukkantunk: abban a tizenkét évben, amikor prágai katolikus eklézsia nem működött a cseh főváros gyülekezeti alkalmait a katolikusok is látogatták.

„Prágában az 1989-es rendszerváltás után először rendszertelenül, majd 1992 decemberétől havonta volt magyar nyelvű katolikus szentmise. A miséket Simák Ferenc (Mannesz atya) domonkos szerzetes tartotta, aki ezért Olmützből Prágába költözött. A misékre az első hét évben a belvárosi Szent Adalbert templomban, majd ezután a közeli Szent Bertalan templomban került sor. Általában néhány tucatnyian látogatták. Mannesz atya a hívek kérésére időnként karácsonykor is misét tartott, ami otthoni hangulatot varázsolt a magyar hívők körébe. Simák Ferenc azonban 2004-ben kilépett a szerzetesrendből, és ezzel a magyar misék is megszűntek a cseh fővárosban. Prágai katolikusok és magyar civil szervezetek később többször is kérvényezték a magyar papot az illetékesektől, mígnem Balga Zoltán kiküldetésével, missziójával ez a kérés teljesült.

A prágai magyar reformátusoknak 1993 februárjától van rendszeres magyar nyelvű istentiszteletük. Az első időszakban a Károly Egyetemen tanuló fiatal magyar teológusok tartottak istentiszteletet, majd 1997 őszén állandó lelkészt kapott a Prágai Magyar Református Missziós Gyülekezet. Néhány éve a lelkészi teendőket Éles György látja el.”