A brazil labdarúgó válogatott pazar játékkal és 2-0-s győzelemmel próbálta a maga oldalára állítani azokat, akik a futballra rengeteget költő kormány ellen tüntetnek napok óta a dél-amerikai országban. A selecao ezzel a győzelemmel immár bejutott a Konföderációs Kupa elődöntőjébe, ahogy tette ezt Olaszország is, amely 4-3-ra verte Japán válogatottját.

BRAZÍLIA–MEXIKÓ 2-0

„Ébredj föl Brazília, egy tanár többet ér, mint Neymar" – skandálta a tömeg, és ha nincs is igazuk, bizony nem ilyen mérkőzés előtti hangulathoz szoktak arrafelé a futballisták. A 2012-es olimpiai döntő visszavágóján (az akkori keretekből 14-en erre a tornára is elutazhattak) egyik kezdőcsapat sem rejtett meglepetéseket, az egyik oldalon nem igazán volt miért, a másikon nem volt kire cserélgetni.

Az a tény sem rengeti meg a világot, hogy a selecao lendületes támadásokkal kezdett, az első öt percben több gólhelyzetet is kialakítva, azt viszont érdekes volt megfigyelni, ahogyan Marcelóék heves gesztusokkal lelkesítették a nézőket a mérkőzés közben. Semmi sem lelkesíti jobban a fanokat, mint egy pofás gól, tudják ez a brazilok is: a 9. percben Neymar tette fel a koronát egy szép brazil akcióra és egy borzalmas mexikói védelmi hibára. 1–0!

Daniel Alves egy mesés nyeséssel nem sokra rá megduplázhatta volna csapat előnyét, majd váratlanul a mexikóiak előtt is adott két ziccer, de az elsőt Luiz Gustavo blokkolta, Hiram Mier lövését pedig Júlio César szögletre tornázta a jobb alsó elől. A zöld mezes támadások ideális terepet biztosítottak a helyi „könnyűlovasok" számára, egymást követték a veszélyes brazil kontrák. A félidő végére azonban a „veszélyes" jelzőt elfelejthettük, ám a halvány mexikói mezőnyfölény sem sokat ért.

A pihenő után is gyors góllal kezdtek a brazilok, pontosabban egy gyors lesgóllal, majd váratlanul ismét visszavettek a tempóból Oscarék – mesterük, Luiz Felipe Scolari értetlenkedve állt a kispad előtt, és komoran grimaszolt. Hát még amikor Hulk hat méterről a kapu mellé lőtt, majd Neymar is kihagyott egy ziccert...

A középpályás játék zárójelbe tételével izgalmassá vált a mérkőzés, mindkét 16-oson belül zajlott az élet, miközben az egyik oldalon Hernanes és Lucas Moura, a másikon Pablo Barrera szállt be, éppen a középső csapatrészekbe.

A hajrára fordulva két gólszerzési lehetőséget is elszalasztottak a zöld mezesek, Scolari Jo bevetésével operált – a cserecsatár nem is hiába lépett pályára, bár a gólban a csodás cselekkel őt helyzetbe hozó Neymaré a fő érdem. 2–0!

Jo lett így a Konföderációs Kupa történetének első játékosa, aki két gólt is szerzett a hosszabbításban.

Győzött tehát 2–0-ra Brazília, már az elődöntőre készülődhet, bár az olaszok elleni csoportrangadó még hátra van.

OLASZORSZÁG-JAPÁN 4-3

Egyszerű volt a képlet az olasz-japán csoportmérkőzés előtt: mivel a házigazda brazilok nem sokkal korábban legyőzték Mexikót, a szintén sikerrel rajtoló olaszok tudták: újabb három pont megszerzésével az elődöntőbe jutnak, a házigazdával együtt. A recifei mérkőzés egyik különlegessége az volt, hogy az ázsiai válogatott szövetségi kapitányi posztját egy olasz szakember, Alberto Zaccheroni tölti be, aki jó előre leszögezte: munkaadója iránti tiszteletből nem énekli majd a kezdés előtt az olasz himnuszt.

A két kapitány csak marginálisan változtatott kezdőcsapatán az első körhöz képest, és Zaccheroni új embere, Maeda Rjoicsi kis híján már a mérkőzés elején betalált, de az ötösről pontatlanul fejelt kapura. Egyébként is jobban kezdtek a japánok, a lendületes Kagava Sindzsivel nem tudtak mit kezdeni az olasz védők, de újabb ziccert már nem tudtak kialakítani a mérkőzés elején a fehér mezesek.

Mégis hamarosan vezetést szereztek: Mattia De Sciglio elaludt a balon, Okazaki Sindzsi kapura tört az ajándék labdával, majd nagyot esett a kivetődő Gianluigi Buffonban, az argentin játékvezető, Diego Abal pedig 11-est ítélt. Buffon megúszta egy sárgával, de a gólt nem úszta meg, mert Honda Keiszuke higgadtan a bal alsóba lőtt. 0–1!

Nem pörgött fel a kapott gól után az olasz csapat, ez már Cesare Prandellinek is sok volt, így már a 30. percben cserélt: Alberto Aquilanit Sebastian Giovinco váltotta. Nem sokkal a csere után gól született, csak éppen nem úgy, ahogyan Prandelli elgondolta: négy olasz játékos lelkén is szárad Kagava Sindzsi találata, aki a squadra védelmének totális csődje után iratkozhatott fel a góllövők közé. 0–2!

Az újabb pofon már felébresztette az európaiakat, és Daniele De Rossi még a félidő előtt szépített: Andrea Pirlo szöglete után magabiztosan fejelt a hálóba, hat méterről. 1–2!

Kevés hiányzott egyénként az egyenlítéshez, mert az első játékrész végén Emanuele Giaccherini lövése a kapufán csattant. No de ami késik, nem múlik: öt perc telt el a második félidőből, amikor Giaccherini beadását Balotelli elől Ucsida Acuto saját kapujába rúgta. Nem sokra rá 3–2-re módosult a mérkőzés állása, ugyanis egy kezezésért megítélt büntetőt Mario Balotelli gólra váltott – felállt tehát a kétgólos hátrányból és fordított a bő tíz „nettó játékperc" alatt háromszor is eredményes squadra!

Visszaállt a vezetés megszerzése után az európai csapat, Prandelli beküldte előbb Ignazio Abatét, majd Claudio Marchisiót, de ismét gólt kaptak a csere után: Okazaki Sindzsi hasonló gólt szerzett, mint De Rossi. 3–3!

Egy támadással később még boldogabbak lehettek volna az ázsiaiak, de hiába lőhetett Honda tiszta helyzetből, Buffon eszén ezúttal nem tudott túljárni. Nem panaszkodhattak az olaszok a szerencséjükre később sem, mert a 82. percben egy támadáson belül egy kapufát és egy lécet is lőttek a japánok, majd egy ellentámadásból Sebastian Giovinco mattolta Kavasima Ejdzsit – a végén pedig Okazaki is eltrafálta a lécet.

Roppant izgalmak után győzött tehát az olasz válogatott, amelynek sikeréért a hazaiak is szorítottak – Balotelliék ezzel a sikerrel az elődöntőbe jutottak, a címvédő brazilokkal egyetemben. Pontokat nem kaptak a japánok, küzdőszellemük jutalma viszont az, hogy rajongótáboruk tovább gyarapodott. Ennyivel azonban biztosan nem elégedettek...