Leonardo da Vinci jegyzetfüzete tele volt elképesztő találmányok vázlataival, közülük azonban több sosem valósult meg. Sokféle tengeralattjáró, repülő eszköz koncepcióját is felvázolta. Az egyik találmányát, a „viola organista” (hegedű orgona) névre keresztelte.

Ötszáz évvel a feltalálása után Slawomir Zubrzycki lengyel zongoraművész, hangszergyártó azonban megépítette Da Vinci viola organistáját, amelynek billentyűi teljesen olyanok, mint a zongoráé, megszólaltatva viszont olyan hangot adnak, mint a cselló húrjai. A viola organista valójában három hangszer sajátosságait egyesíti: a csembalóét, az orgonáét és a viola da gambáét (térdhegedű).

Negyvenöt fokban nyitott fedele alatt a hangszer belsejében 61 acélhúr van egy kerekekből és fogaskerekekből álló rendszerrel. Minden egyes húr egy-egy fekete, illetve világos faszínű billentyűhöz csatlakozik. A zongorától eltérően azonban a hangszernek nincsenek kalapácsai, hanem négy kerék mozog vonókhoz hasonlóan a húrokon. Lószőrrel vannak beborítva: hagyományosan ebből az anyagból készülnek a vonók is. Egy kerékszerű forgattyú segítségével mozgatja őket a zenész egy pedállal.

https://www.youtube.com/watch?v=sv3py3Ap8_Y&feature=player_embedded

Amikor a zenész leüt egy billentyűt, az egyik keréknek dörzsöli a húrt. A vonó és a fém találkozásakor igen változatos hangok, a cselló, az orgona, illetve a harmonika hangjára emlékeztető rezgések keletkeznek.

Zubrzycki három évig dolgozott a hangszer megépítésén, ötezer munkaórát és körülbelül hétezer eurót fektetett a vállalkozásába.