A világ első, 1990-ben útjára indult űrteleszkópja negyed évszázados szolgálata alatt átformálta Naprendszerünkről alkotott tudásunkat, és segített megtalálni helyünket a csillagok között.

A Hubble-űrteleszkóp 25 éves szolgálatának nagy részében csodálatos képeket készített, olvasható a hirado.hu-n. Az Amerikai Űrügynökség (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésének gyümölcse azonban a fotózásnál jóval többet tesz: tudományos műszerei forradalmasították ismereteinket az univerzumról és történetéről.

A figyelemre méltó születésnapról mind a NASA, mind az ESA megemlékezik. Az Európai Űrügynökség átszabta Hubble-oldalát, és külön évfordulós aloldalt indított rengeteg érdekességgel. 

A NASA is új weboldallal tiszteleg a koros és igen termékeny obszervatórium előtt. Ezenkívül 3D-s Hubble-modell és logófájlok nyomtatásához szükséges anyagokat tettek elérhetővé a hét elejétől. A fájlok letölthetőek, 3D-s nyomtatóval kinyomtatva miniatűr modellé állíthatóak össze. 

Colleen Hartman, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának szakembere elmondta, abban reménykedtek, hogy a Hubble átformálja ismereteinket a kozmoszról. Ezeket az elvárásokat teljesítette is. Mióta a Discovery űrsikló 1990. április 24-én felszállította, világszerte mintegy 4000 csillagász használta „szemét” több mint 12 ezer 700 tudományos publikációhoz, ezzel a valaha kifejlesztett legtermékenyebb készülék. Hartman szerint valóban oly módon tárta fel előttünk az univerzumot, ahogy eddig semmilyen más eszköz.

Hibás tükörrel érkezett az űrbe

Lymane Spitzer amerikai csillagász 1946-ban kezdett el lobbizni egy űrbe telepített készülékért, kicsivel több, mint két évtized múltán a NASA el is kezdte tervezni a „Nagy-űrteleszkópot”. A Hubble-űrteleszkóp hibás tükörrel érkezett az űrbe, ezért kezdetben elmosódott képeket készített a kozmoszról. Az űrhajósok azonban 1993-ban, egy szervizelési misszió folyamán orvosolták a problémát, és a Hubble elkezdte ontani magából azokat a gyönyörű, ikonikus képeket, amelyek ma már védjegyeivé váltak.

A NASA leghíresebb űrteleszkópját Edwin Hubble amerikai csillagász után nevezték el, aki meghatározta, hogy az univerzum nem nyugvó állapotban van, hanem tágul. A Hubble egyik fő célja éppen annak megállapítása volt, milyen gyors ez a tágulás. A teleszkóp bizonyítékot talált a sötét energia létezésére is: a rejtélyes erő ellensúlyozza a gravitációt, számlájára írható, hogy a galaxisok gyorsuló ütemben távolodnak egymástól.

Felbocsátása előtt az univerzum korbecslései a 10-20 milliárdos tartományra estek, óriási hiátussal középütt. De különleges, pulzáló csillagok, úgynevezett Cefeida-típusú változócsillagok tanulmányozásával a Hubble segített a kutatóknak mintegy 5 százalékos pontossággal meghatározni az univerzum korát, ami a jelenlegi legjobb becslések szerint megközelítőleg 13,82 milliárd év.

Tejútrendszerünk lassacskán ütközőpályára áll szomszédjával, az Androméda-galaxissal, és a világ ismét csak a Hubble-nek köszönheti információit. A távcső a közeledő Androméda oldalirányú mozgásának nyomon követésével segített a kutatóknak meghatározni, hogy a két galaxis megközelítőleg négymilliárd év múlva egyesül.

A Hubble révén a tudományos-fantasztikum bizonyos területei tudományos ténnyé lettek. Ed Weiler, aki a Hubble vezető kutatójaként dolgozott 1979-1998 között, kifejtette, gyerekkorában a fekete lyukhoz hasonló képződmények a fantázia termékei voltak. A Hubble viszont feltárta, hogy szupernehéz fekete lyukak - amelyek tömege a Napénak több milliószorosát vagy akár milliárdszorosát is elérheti - a legtöbb, ha nem az összes galaxis szívében megtalálhatóak. „A Hubble nemcsak eme monstrumok létezését bizonyította be, hanem átemelte őket a tudományos-fantasztikum világából a realitásba” - magyarázza.

Szupernóvák, fekete lyukak

Amikor a masszív csillagok életük végére érnek, robbanásszerű halált halnak szupernóvaként. Ezek az erőteljes robbanások fekete lyukakat, vagy szuperkompakt neutroncsillagokat hagyhatnak maguk után, ahogy a csillag szívét alkotó nehéz elemeket galaxisukba szórják. A Hubble révén a kutatók a szupernóva-folyamatot is alaposabban megismerhették.

Manapság, amikor az emberek fülét megüti az exobolygó szó, valószínűleg szinte azonnal a NASA Kepler-teleszkópjára asszociálnak. Ám 2008-ban a Hubble kapta lencsevégre az első olyan bolygót, amely egy másik csillag körül kering. Ezt megelőzősen pedig segédkezet nyújtott 16 potenciális exobolygó felfedezésében az átvonulásukkal a csillaguk fényében kiváltotta elhalványodás megfigyelésével, sőt, távoli világok légkörének tanulmányozását is lehetővé tette.

Közvetett módon tulajdonképpen megágyazott a Keplernek, hiszen több milliárd olyan csillagot fedezett fel, amely potenciális gazdája lehet ilyen planétáknak.

Hányszor szerelték?

A Hubble-t eredendően szerelhetőre tervezték - ötször járt fenn nála szerelőcsapat -, ennélfogva az űrhajósok kicserélhették a szükséges alkatrészeket vagy tudományos készülékeket. Ez a megközelítés tette lehetővé negyed évszázados működőképességét. Az utolsó szervizelés 2009-ben történt, ekkor kicserélték néhány elhasználódott alkatrészét. Becslések szerint még legalább 5-6 évig képes lesz az adatgyűjtésre.

http://www.youtube.com/watch?v=oZ5ydKUzkds&feature=youtu.be

A frissítések révén a Hubble továbbra is a tudományos vizsgálódás élvonalában maradt, folyamatosan bővíti ismereteinket az univerzumról, és a NASA egyik legsikeresebb tudományos missziójává avanzsált.