Eredeti berendezéseivel együtt látható a pompeji ásatásokon az ókori város egyik hajdani kelmetisztító és gyapjúkészítő műhelye, Stephanus ványolója, amely a világ egyik legjobb állapotban fennmaradt ókori üzlethelyisége.

Stephanus nevét egy falfelirat alapján azonosították. Az ásatás látogatói úgy tekinthetik meg az emeletes kelmetszitítót, ahogyan valószínűleg az ókori ügyfelek is látták a 79-es vulkánkitörés előtt.

A műhelybe visszakerültek az ott talált tárgyak, amelyeket eddig az ásatások múzeumában őriztek: elsősorban azok a tányérok, kancsók, tálak, amelyek a konyha falán lógtak vagy a kőből emelt konyhai pulton sorakoztak. A vasból készült, hússütésre használt grillező is visszakerült eredeti helyére.

Stephanus ványolóját (fullonica Stephani) lakóházból építették át gyapjúmosóvá és kelmetisztítóvá: az alsó szinten a mosásra szolgáló medencék álltak, az emeleten a kelméket szárították.

A ruhatisztítás jövedelmező kereskedelmi tevékenységnek számított: a ruhák tökéletes tisztításához vizet, agyagot és emberi vizeletet is használtak, amelyet a köztéri mellékhelységekben gyűjtöttek össze.

Stephanus ványolóját 1912 és 1914 között ásták ki. Az ott talált berendezési tárgyak elhelyezését az 1916-ban készült felvételek alapján ismerik.

A pompeji régészeti területen egymás után nyílnak meg a restaurált épületek, amelyekbe az eredeti tárgyakat, bútorokat is visszahelyezik. Ha nagy értékű a lelet, a másolatával helyettesítik.