Lassan hagyománnyá válik, hogy január 6-án, vízkereszt napján néhány bátor ember léket vág a befagyott Maroson, és megmártózik a fagyos vízben. Így történt ez idén is: hozzávetőlegesen harmincan volt azoknak a száma, akik csobbantak a jeges folyóban.

A megmártózást Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese kezdte többedmagával. Érdeklődésünkre elmondta, amióta létezik ez a hagyomány Marosvásárhelyen, azóta ő is minden évben csobban egyet a Marosban vízkeresztkor,  majd a jégfotelbe is beül a kamerák kedvééért. „Nem érzem, hogy oly nagyon hideg lenne a víz, nem lett soha semmi bajom tőle” – magyarázta.

Közben a befagyott folyó jegén vágott – fürdőkád méretű – lék előtt sorban állnak a merészek, ki strandpapucsban, ki mezítláb, törölközővel a vállán, vagy anélkül. Van, aki fürdőnadrágot visel, más rövidnadrágot, de akad egy pókember-viseletbe öltözött személy is. Egy vállalkozó kedvű lány is megjelenik bikiniben, a bámészkodók kíváncsian figyelik, belemegy-e a vízbe. Valóban megmártózik, majd nyugodtan száll ki, minhta az augusztusi hőfokú vízben mártózott volna meg. Egy másik lány is akad, ő viszont hosszú szárú fekete nadrágban és atlétában, lábán sportcipővel csobban, majd ül le a jégfotelbe.

Az utolsók között járult a lékhez Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, aki stílusosan nyakkendőt viselt. A léket körülállók érdeklődése megélénkült, amikor meglátták a vásárhelyi neves személyiséget, aki strandpapucsban közelített a jeges vízhez, onnan kiszállva a jégfotelbe is beült, majd törölközőt tett a vállára, úgy lépett be a sátorba, amely az öltöző szerepét töltötte be a Maros partján.

Káros-e a jeges vízben mártózni – kérdeztük dr. Vass Levente urológus szakorvost. A Maszolnak elmondta, egy egészséges felnőtt szervezet képes megbirkózni ezzel, mert bár az ember bőre lehűl a hidegtől, a belső szerveknek nincs idejük kihűlni.