A család alkotmányos megfogalmazásának módosításáról szóló referendum egyszerre hasznos és haszontalan. Végre felmerülnek a társadalom fontos kérdései, de ugyanakkor a népszavazás szükségtelen „éket ver” a társadalomban, ahol emberek egymásnak esnek. Mindezt a legkülönbözőbb családi hátterű – de zömében „hagyományosnak” nevezhető családmodellben élő – más-más világnézetű, foglalkozású, és különböző helyeken élő erdélyi magyar egyházi és civil személyiségek vázolták fel a Maszol megkeresésére. Böjte Csaba ferences szerzetestől, Gergely Balázstól, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjétől, Incze Zsolt György református lelkésztől, Márton Evelin írótól, Molnár Levente színésztől, Sándor Krisztina EMNT ügyvezető elnöktől, Sebestyén Aba színésztől és rendezőtől,  Veres Nagy Tímea kulturális menedzsertől és Zillmann Zsuzsa rádiós szerkesztőtől azt kérdeztük: hogyan határozná meg a család fogalmát, részt vesz-e a megmozduláson, mire költené – ha nem a kétnapos referendumra – az erre szánt 163 millió lejt. Arra is kíváncsiak voltunk, mit nyer a politikum és mit a társadalom, és van-e vesztese ennek a megmozdulásnak. A véleményeket betűrendi sorrendben tesszük közzé.

Böjte Csaba: a Szentírás egyértelműen kimondja, házasság férfi és nő között köttetik

Böjte Csaba ferences szerzetes a Maszolnak a család fogalma kapcsán elmondta: szerelem tanösvény kialakításán dolgozik annak apropóján, hogy Petőfi Sándor Erdély területén lett szerelmes Szendrey Júliába. „Kilencállomásos tanösvényben próbálom megfogalmazni az ismerkedés, az önismeret, a szerelem, az együtt járás és barátság, házasság, nászút, gyermekvállalás stációit. Ennek a szerelemútnak – amely Nagyváradtól Koltóig tart – első állomásán mindig arról szoktam beszélni, hogy meg kell határozni: „ki vagyok én?”. Isten szent ajándéka vagyok, ugye, mert a Szentírás is úgy fogalmaz „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte”. A huszonegyedik században, én úgy látom, nagyon sokan identitáskrízissel küzdenek: de mindannyian Isten ajándékai vagyunk, egy simogatás, egy jó szó” – vélte a ferences atya, aki szerint az ember azért van a világon, hogy embertársainak, de különösen a családban egy valakinek áldásává váljon, boldoggá tegye őt.

A másik fontos dolog Böjte Csaba szerint az, hogy az ember megkeresse a belőle hiányzó részt, a társát. „Sokat lehet tévedni, de az Isten a Szentírásban is azt mondja: hogy a férfi elhagyja a családját és ragaszkodik feleségéhez, és vele egy test és lélek lesz. Tehát a Szentírás egyértelműen azt mondja, hogy a házasság férfi és nő között köttetik” – hangsúlyozta. Hozzátette: fontos az is, hogy a társak egymást, a másik vágyait és céljait megismerjék. A házasság és a gyermekvállalás ilyen tekintetben a beteljesedés – vélekedett.

„Isten nem egy fapados megoldást akar adni egy fiatalnak, ahol nincsenek meg ezek a lépések, nincs meg igazából a kiteljesedés. Mert az egy társas önzés. De ha ezeket az ember szépen végigjárja, akkor az maga a business class-on való utazás” – foglalta össze a házasságról és családról kialakított elképzelését. „Logikus, hogy én is leadok egy szavazatot a referendumon” – mondta Böjte Csaba, aki szerint az első számú társadalmi prioritás a családi életre való felkészítés kéne hogy legyen, hiszen ennek hiányából „rengeteg fájdalom és szomorúság” adódik. „Mennyi válás, mennyi veszekedés és árva gyermek van. Ennél sokkal több pénzt is elköltenék a referendumra, ha ezzel helyre lehetne ezt hozni” – summázott.

„Én a gyermekeimnek mindig mondom, hogy ha az állomásban valaki leül és egy újságpapírról kolbászt eszik, akkor ettől a Jóistennek biztos, hogy nem fog az agyvize felfőni. De én azt gondolom, hogy az a normális, ha meg van terítve az asztal, párolog a finom húsleves, megfogjuk egymás kezét, együtt eszünk, és hálát adunk a Mindenhatónak, családként ebédelünk. És ahogy a táplálkozásnak megvan a kultúrája, úgy a családalapításnak, szerelemnek és házasságnak is megvan a maga kultúrája” – vélte a ferences atya, aki szerint a referendum erre szeretne valamilyen módon „rávilágítani”. „Sokan mondják, hogy a család, a házasság krízisben van. De ha én kimegyek a sípályára és ott valaki elesik, akkor nem a sízés van krízisben, mert a sízés önmagában egy csodálatos dolog – repülés ég és föld között –, egy álom, de ezt meg kell tanulni. Ugyanígy a családról is azt gondolom, hogy egy csodálatos dolog, de azt is meg kell tanulni” – következtetett a ferences atya.

Hozzátette: ha kevesebb munkája lesz gyermekvédelmi szakemberként, mert kevesebb árva gyermek és szétvert család lesz, akkor a társadalom, a család nyert a referendum nyomán. „Ha kevesebb lesz a magányos és szenvedő szingli, akkor már önmagában is sokat nyert a társadalom. Ezzel a témával mindenképp kell foglalkozni, de úgy gondolom, nem csak a politikusoknak, hanem a közembereknek, a pedagógusoknak és orvosoknak is” – tette hozzá végezetül.

Gergely Balázs: részt veszek, és „igennel” szavazok

„Való igaz, hogy ha a népszavazás érvényes és eredményes lesz, és bekerül az alkotmány szövegébe az a kiegészítés, hogy a család alapja egy férfi és egy nő szabad akaratából megkötött házasság, nem szerzünk, de nem is veszítünk jogokat. A jelen népszavazás pontosító, tisztázó jellegű. A jelenlegi szövegváltozat megfogalmazásakor még evidencia volt, hogy a jogalkotó a „felek” alatt egy nőt és egy férfit értett. Ma, a világ és Európa egyes társadalmaiban végbement változások miatt már nem az” – hangsúlyozta Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője a referendum fontosságát. 

Hozzátette: ahogy a legtöbb ember, a család fogalmát maga is első sorban a hétköznapi értelmében használja. „Ez egy tág keret, amelybe a felmenők, az utódok, a testvérek és a közeli oldalági rokonság tartoznak. Ideális esetben az édesanya és édesapa saját, vagy örökbefogadott gyermeke, gyermekei mellett a nagycsaládhoz tartoznak a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek és unokák is.  Van azonban a család fogalmának egy ettől különböző, jogi értelmezése is, ez a korábbinál szűkebb, az alkotmányban és a polgári törvénykönyvben is pontosan körülhatárolt. A jogi értelemben vett család az, amely a társadalom alapsejtjeként, az állam védelmét és támogatását élvezi. Ez a család az alkotmány szerint házastársakból és azok gyermekéből, gyermekeiből áll” – fejtette ki Gergely Balázs.

Elmondta: több helyen olvasta, hallotta az elmúlt hónapokban, hogy az alkotmány kizárja, kizárná a család fogalmából a házasságon kívüli gyermekeket, vagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket. „Ez azonban tévedés, hiszen az alkotmány 48. cikkelyének 2. és 3. pontja pontosan ezt szabályozza.  Mindent egybevetve, a jelenlegi törvényi szabályozást, a népszavazásra bocsátott pontosítással egyetértve, megfelelőnek tartom. Az teljesen más kérdés, hogy a törvénybe foglalt, jogokkal és kötelezettségekkel járó bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye hiányzik a romániai Ptk-ból, ezt sürgősen orvosolni kéne” – sorolta a további teendőket, és egyértelművé tette:  a népszavazáson részt vesz, és a felvázoltak fényében „igennel” szavaz.

Szerinte hibásan felvetett, félreértésekre okot adó kérdés az, hogy a referendumra elköltött 163 millió lejt esetleg más társadalmi prioritásokra kellene fordítani. „A helyzet az, hogy a népszavazásra fordítandó összeget nem lehet másra költeni. A népszavazás kiírásának megvannak a törvényi feltételei, amelyeknek az indítványozók egy állampolgári kezdeményezés formájában, több mint 3 millió aláírás összegyűjtésével bőven megfeleltek. Ebből kifolyólag a népszavazás kiírása és lebonyolítása kötelező érvényű. Ilyen alapon filozofálhatok arról is, hogy mi mindenre költhetnénk az államnak befizetendő adót, de ez vakvágány, és teljesen fölösleges. Arról nem is beszélve, hogy a népszavazás intézménye a demokrácia egyik fontos eszköze, amely által az emberek közvetlen módon beleszólhatnak a törvények alakításába” – summázott a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője.

Gergely Balázs szerint a politikum egy része szemmel láthatóan megpróbálja meglovagolni a témát, a másik része pedig vívódik, mert a változtatás tárgyát képező két szó mögött nagyon komoly világnézeti különbözőségek húzódnak. „Én magam az erdélyi történelmi egyházaink által is vallott világnézetet osztom, és nem kérdés számomra, hogy a házasság két ellentétes nemű képviselőjének, magyarán egy nőnek és egy férfinak a szabad akaratából történő egybekelésének a kerete, amelynek elsődleges célja - az egymás iránt érzett szeretet és gondoskodás mellett -, a gyermekek születése. Véleményem szerint a gyermek születésének lehetősége, vállalása, óhajtása jelenti a különbséget a házasságban és a különböző élettársi viszonyban élő párok között. Igy nyer értelmet számomra az állam védelme és támogatása, amelyet a házasságon alapuló családoknak nyújt. A társadalom nem pusztán két ember szeretetén alapuló és egymás iránt gondoskodó kapcsolatát, hanem annál többet, a társadalom reprodukciójának zálogaként, a gyermekszülést, annak lehetőségét és gyermeknevelését részesíti védelemben és előnyben. Ez számomra teljesen életszerű és természetes, nem kizáró, hanem támogató viszonyulás, amelynek előnyeit bárki élvezheti, aki a követelményeknek megfelel, és a vele járó kötelezettségeket szabad akaratából vállalja. Mindazonáltal tiszteletben tartom az enyémtől különböző véleményeket, és nagyon bosszant, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat hiánya miatt a törvény által elismert együttélési kapcsolatok rendszere tökéletlen. Ezt is sürgősen orvosolni lehetne és kellene, minimalizálva ezáltal mindazok körét, akik a társadalmi vita, és a népszavazáson meghozott döntés következtében vesztesnek éreznék magukat” – válaszolta a Maszolnak.

Incze Zsolt György: a hagyományos családmodell a követendő példa

Incze Zsolt György sepsiszentgyörgyi református lelkész részt vesz a referendumon, mert fontosnak tartja a család kérdését. „Úgy gondolom, nemcsak azért, mert Isten szolgájaként próbálok ebben a világban létezni, élni, hanem emberként is. A család férjből és feleségből, gyermekből, gyermekekből áll. Számomra a hagyományos család típusa mindenképp követendő példa, másképp nem tudom elképzelni. Próbálok a modern kornak is eleget tenni, sokat gondolkodom, ezen a kérdésen, de úgy érzem, hogy az imént említett modell a legjobb megoldás. A lényeg az, hogy a család így van felállítva, így rendelte nekünk a Jóisten és ez így van jól, mert a teremtéstörténetben is az van, hogy látta Isten, hogy ez így jó és tovább végezte a maga munkáját” – mondta a családról a református lelkész, aki szerint, ha ez mostanáig működött, nem kell rajta változtatni. „Persze, oda kell figyelni a másfajta gondolkodású, érzésű, érzelmű emberekre is” – tette hozzá.

A referendumra szánt 163 millió lej elköltéséről Incze Zsolt György azt mondta: természetes, hogy egy ilyen megmozdulás megszervezése pénzbe kerül. „Hogy ez most sok vagy kevés, nem tudom. A lényeg az, hogy mindennek mennie kell a maga kerékvágásában. Persze mondhatnám azt is, hogy lehetne még anyagiakat fordítani a családok megtartására, a beteg emberek gondozására. De alapvetően ezt a kérdést nem tudom megítélni, mert amikor politikáról van szó, akkor alapvetően az mindig pénzzel jár, és mindig az emberek megmozgatásáról szól” – vélte a lelkész.

Szerinte nagyon nehéz megállapítani azt, hogy mit nyer a társadalom a referendum nyomán. "Mindig van nyereség és veszteség is. Sokszor a fontos témákat összekeverjük más témákkal: vannak olyan kérdések, amelyeket a civil szférának kellene megoldania, és nem kellene rábízni sem az egyházra, sem a politikumra. Meg kellene élni a mindennapokat nagyon természetes módon. Persze, kell figyelni a szavazókra, az elöljárókra, ez nem is kérdés. De úgy gondolom, hogy ennek a referendumnak meg kell történnie, mert itt van az ideje” – szögezte le.

Márton Evelin: egyetlen pozitívum, hogy bekerülnek a közbeszédbe fontos kérdések

Márton Evelin író nem vesz részt a népszavazáson. „A család és az, amit családnak gondolunk, a törvényektől függetlenül is létezik. Családtagjaim azok, akiket vérségi vagy más kötelékek, kötődés miatt azoknak érzek és tartok. Úgy gondolom, hogy a családnak számtalan formája létezik a ma Romániájában és az, amit a szakirodalom hagyományos, vagy klasszikus családmodellnek nevez párhuzamosan létezik a többi „modellel”, a kérdés pedig nyilván az, mit fogad el a társadalom és nyilván a jog – vagy fordítva – családnak, és miért azt, vagy miért csak azt” – válaszolta kérdésünkre.

Amit a referendumra költött közpénz esetleges más célokra való fordítását illeti, Márton Evelin kijelentette: nehéz, ha nem szinte lehetetlen a társadalmi problémákat rangsorolni. "Minden bizonnyal ezt az összeget olyasmire is el lehetett volna költeni, ami összefogja, és nem megosztja amúgy is széthúzó társadalmunkat, amelynek valóban számtalan problémája van, de bármelyek is legyenek ezek a problémák, a “bűnbak-keresés” biztosan nem fogja megoldani. Talán egy mindenki számára elfogadható, és főként hatékony oktatási rendszer kidolgozására fordítottam volna ezt az összeget. Vagy egy olyan kutatást finanszíroztam volna belőle, amely szintén hasznos következtetésekhez juttathatott volna mindannyiunkat, akár az egész emberiséget” – vélte az író.

Márton szerint a politikum mindig szavazatokat nyer, vagy veszít. „Abban viszont kevéssé tudok hinni, hogy társadalmunk összességében és főleg hosszú távon sokat tudna nyerni egy olyasmiből, ami kirekesztő jellegű. Az talán pozitívumként értékelhető, hogy a közbeszédbe is bekerültek ezek a kérdések végre, de hogy ebből nyerni lehessen úgy,hogy ne legyenek többé vesztesek, ahhoz úgy sejtem még sok idő kell elteljen. Hátha tévedek” – summázott.

Molnár Levente: senki nem nyer semmit

Molnár Levente színész kifejtette: nem vesz részt a referendumon, mert nem tekinti tisztjének meghatározni a család alkotmányos fogalmát. A népszavazásra elköltött összeget pedig oktatásra fordítaná, mert szerinte továbbra is ez kellene hogy legyen az első számú prioritás. Arra a kérdésünkre, hogy a referendum kapcsán ki nyerhet, és ki veszíthet, válasza egyértelmű volt: „Senki nem nyer semmit. Mindenki veszít” – fogalmazott a színész.

Sándor Krisztina: a referendum szükségtelen „éket ver” a társadalomban

Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke hansúlyozta, nem az EMNT álláspontját, hanem a magánvéleményét osztja meg. „Ha nekem kellene meghatároznom a családot, sokkal részletesebben tenném azt, és nem úgy, ahogy most az alkotmányba kívánják rögzíteni. A legnagyobb gond, hogy a vitatott mondatban a családot a házassággal azonosítják. Fontosabb, hogy maga a házasság azt fejezze ki, hogy az két ember – egy férfi és egy nő – önkéntes, szabad vállalásán alapul. A család az ennél több és többféle változatban létezik” – mondta Sándor Krisztina, aki a házasság nélkül élő, gyermekeket nevelő párokat is családnak tekinti.

„Ilyen eset egyre több van, Románia pedig adós még azzal, hogy az élettársi kapcsolatot hivatalosítsa. Magyarország ezt már 9 éve elfogadta” – emlékeztett az EMNT ügyvezető elnöke, aki hozzátette: maga is a konzervatív értékrendet követő, a hagyományokhoz ragaszkodó ember, de a társadalmi valóságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sokkal rokonszenvesebb és teljességgel vállalható az a meghatározás – emelte ki –, ami a hatályos magyar alaptörvényben van, és így hangzik: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.” A lényeg, hogy mind a család, mind a házasság kiemelt védelmet kap, és ez sokkal fontosabb lenne itthon is, minthogy egyiket a másikkal határozzuk meg.

„Mondhatnám, hogy a család fogalma egyértelmű. Azonban a mai viszonyok közepette egyáltalán nem az, hiszen számtalan olyan ismerősöm, barátom van, akik családban élnek, gyermekeket nevelnek, bár polgárilag nem kötöttek házasságot. Rájuk nézve is jobb lenne ezt a megfogalmazást másképp árnyalni” – fejtette ki.

Közölte azt is: nem tervez részt venni a népszavazáson. „Egészen friss hír az, hogy pénzügyi válság van az országban. Még mindig nem tudjuk, hogy ránk, egyszerű adófizetőkre milyen hatása lesz ennek. De azt is mondhatnám: nem bánnám, ha a népszavazásra szánt 163 millió lejt az erdélyi autópályákra fordítanák, mert több mint botrányos az, hogy ebben az országban miként állunk az úthálózat tekintetében. Témához kapcsolódva: költhetnék ezt nagyon okos családfejlesztő politikákra is, amiben szintén kullogunk az Unióban, és nem véletlen, hogy annyi családalapítás előtt álló fiatal hagyja el az országot. És nem azért, mert a referendumon mi ezt a kérdést más formában akarjuk szabályozni, hanem egyszerűen azért, mert a családalapításnak nincsenek normális gazdasági feltételei. Nem beszélve arról, hogy ezt az összeget lehetne oktatásra is költeni, mert ott is számtalan hiányosság van, mint például a tankönyvellátás” – mutatott rá az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint a referendum „fölösleges pénzkidobás” és „figyelemelterelés”.

„A politikai elitnek sokkal égetőbb problémákra kellene megoldást találnia, így a referendumra most semmi szükség nincs. Tiszteletben tartom azt, hogy ilyen sokan aláírták a polgári kezdeményezést, de ugyanakkor azt is lehet látni, hogy a téma le van egyszerűsítve és a szándék a korlátozás" –  magyarázta. Értelmetlennek tartja azért is, mert a népszavazásnak közvetlen jogi hatása nem lesz, nem változtat semmit a jelenlegi törvénykezésen.

"Tehát bármelyik oldalról – elvi, tartalmi, módszertani, politikai vagy gazdasági szempontból – nézem, teljesen fölösleges” – szögezte le. Megjegyezte: nem látja úgy, hogy a társadalom nyerne a referendum nyomán, amely pusztán a kormányzó Szociáldemokrata Pártnak kedvez, hogy elterelhesse a figyelmet az ország csődközeli állapotáról, valamint arról, ami augusztus 10-én történt, hiszen a vonatkozó ügyészégi ügyekben most kellene előállítani a felelősöket.

„A társadalomban eközben olyan éket ver ez a téma, amelyre nincs szükség: az emberek olyan elvi kérdések miatt esnek egymásnak, ami sokaknak magánügye, és senkinek nem hiányzik az, hogy erről vitatkozzon vagy hogy megkérdőjelezzék társadalmi helyét stb.” – mondta végezetül az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint ezek az ellentétek egyértelműen „mindannyiunk kárára vannak”. „Ha pedig alkotmánymódosításról beszélünk, akkor minket az jobban érdekel, hogy például az első cikkelyt módosítsák, amely azt mondja ki, hogy Románia nemzetállam” –  nevezte meg az ehhez kapcsolódó prioritást Sándor Krisztina.

Sebestyén Aba: az európai gondolkodású emberek a vesztesei a népszavazásnak

Sebestyén Aba színész, rendező emlékeztetett: a huszonegyedik századi romániai családokban egyre kevésbé vállalnak gyermeket. „Még akkor is, ha éppen hagyományos családban, házasságban élnek az emberek. És ez egy probléma. Aki pedig erre vállalkozik, annak nehéz a megélhetése, emiatt nagy az elvándorlás és nagyon sokan arra kényszerülnek, hogy nagyszülőkre, rokonokra hagyják a gyermekeket, mert külföldön vállalnak munkát. A megélhetési gondok mellett pedig pontosan a legfontosabb dolog marad el: a kommunikáció, az édes szülő általi nevelés. Én az ideális családot nagycsaládként képzelem el, amelyben a szülők egyenlő társként, partnerként élnek együtt, a férfi és a nő pedig egyenlőképpen vesz részt a háztartásban, a gyermeknevelésben, és az anyagiak előteremtésében” – vélte a nagycsaládos színházi ember, aki hatalmas pénzköltésnek tekinti a 163 millió lejes referendumot olyan körülmények között, hogy a polgári törvénykönyvben már létező szabályozásról szól.

„Nem is értem, hogy a jelenlegi kormány miért írta ki ezt a referendumot. Ez fölösleges pénzpazarlás, amelyből csak a jelenlegi kormánynak származik némi nyeresége, haszna. Ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, hiszen eltereli a figyelmet az ország és a társadalom nagy és valós problémáiról, de persze mozgósítja a szunnyadó szavazótáborát. Úgy gondolom, az egész csak a kirekesztő, előítéletekkel teli magatartást erősíti meg azokban, akik amúgy is rendkívül fogékonyak erre” – sorolta ellenvetéseit Sebestyén Aba, hangsúlyozva, hogy éppen az erdélyi magyaroknak nem kedvez ez a hangulatkeltés.

„Ez a magatartás nagyon közel áll a gyűlölködő, szélsőséges nacionalista magatartáshoz, ami ugye, nekünk, nemzeti kisebbségeknek semmiképp sem egy jó fejlemény. Nagyon jól tudjuk, hogy a nacionalista kártyát mindig elő lehet venni és ezzel érdemben lehet mozgósítani” – hangsúlyozta a rendező, aki szerint a megmozdulást megszenvedi majd „a nyitott, európai gondolkodású, és egy ilyen társadalomban élni vágyó réteg”. Sebestyén Aba szerint azonban az, aki a rövidebbet húzza majd a referendum miatt, az a kisebbségben élő magyarság lesz. „Ez számomra egyértelmű” – tette hozzá. A népszavazásra elkötött pénzt pedig a szociális szolgáltatások kiépítésére, fejlesztésére, illetve a kórházak, iskolák korszerűsítésére, illetve a családalapítás, gyermekvállalás bátorítására, illetve a nagycsaládos adókedvezmények bevezetésére költené. 

Veres Nagy Tímea: kizárólag érzelmi reakciókat kiváltó politikai aktus

„Ha kivehetem a romániai jelzőt a megnevezésből, akkor azt mondanám, hogy családnak számít bármely, legkevesebb két, tetszőleges nemű és korú emberből álló közösség, akik magukat családként definiálják” – válaszolta első kérdésünkre Veres Nagy Tímea sepsiszentgyörgyi  kulturális menedzser.  Szerinte „mókás”, hogy a nyelv mennyire előbb jár, mint a törvénykezés, hiszen tudjuk, hogy vannak barátok, akikre családként tekintünk, vannak felnőttek, akik „szülőnk helyett szülőnk” voltak, és még nem is említettük a háziállatokat, akikre sok gazda tekint családtagként.

„Egyszóval, a mindennapi szóhasználatban nagyjából bármilyen változatát ismerjük már a családnak, érdekes módon mégis, egy ilyen butaságnál ragaszkodunk valami valóságtól elrugaszkodott definícióhoz. Nyilván nem veszek részt a népszavazáson” – mondta. Hozzátette: bárminek több haszna van, mint ennek a referendumnak. Első számú társadalmi prioritásról pedig szerinte alig lehet beszélni az országban honoló állapotok miatt. „Ha nekem lenne korlátlan hatalmam, akkor az oktatást és a szociális hálót reformálnám elsőként, de ha csak erre a 163 millió lejre kell korlátoznom a fantáziámat, akkor a tankönyvnyomtatástól az útépítésig tényleg, szinte bárminek jobban örvendenék, mint ennek. Nekem voltak, vannak kedvenc témáim, vesszőparipáim, ha úgy tetszik, de most már ott tartok, hogy nem bánom, ha azokra nem kerül sor, csak lássak egy víziót, egy elképzelést, egy célt, egy programot, valamit, ami felé haladunk” – vélte Veres Nagy Tímea.

“Nem biztos, hogy külön tudom kezelni a társadalmat a politikumtól. Politikusaink valaha a társadalom részei voltak, ugyanazokon az utcákon jártak és ugyanazokat a sorokat állták ki. Aztán idővel, mintha feledésbe merülnének ezek a hétköznapi tapasztalatok, és akkor kezd elválni a politikum a társadalomtól, mígnem szinte áthidalhatatlan szakadék lesz közöttük. Én még nem jöttem rá, hogy ki nyer ebből a népszavazásból. Persze, látom, hogy sokan ezt politikai akcióként fogják fel, figyelem elterelésként, de nem érzékelem, hogy akkora baj lenne a politikum szemszögéből. Innen, a pálya széléről úgy tűnik, hogy bármilyen butaságot, embertelenséget mondanak, törvénykeznek, bármilyen dühös is legyen a nép újságban, közösségi oldalakon vagy az utcákon, bármennyire is aggódjunk egy-egy ország-arca vagy közösség-arca ember megnyilvánulásai miatt, választásokkor mégis részt veszünk: meglepő eredmények nem születnek, új személyek nem tűnnek fel, és víziók nincsenek” – sorolta a projektmenedzser, aki szerint a politikumot – paradox módon – nem a nép fenyegeti, hanem a politikai közeg maga.

„A veszteséggel úgy vagyok, mint a magyarországi referendum esetén: a súlytalan, direkt következmény nélküli, kizárólag érzelmi reakciókat – leggyakrabban elutasítást, félelmet, kirekesztést – kiváltó politikai aktusok szerintem valahogy beégnek a közösségi tudatba, és sokkal nehezebben lesznek korrigálhatók, mint ahogyan okozva voltak. Én már egyébként sem értem évek óta a súlytalan, direkt következmény nélküli, kizárólag érzelmi reakciókat kiváltó politizálást. Nekem ez a zenés tehetségkutatók műfaját idézi, de látom, hogy valamiért elterjedt” – méltatta a hazai közélet állapotát a kulturális menedzser.

Zillmann Zsuzsa: nekünk nincs „migránskérdésünk”, hát lett „melegkérdésünk”

„Nem, nem tartom sem fontosnak, hogy részt vegyek ezen a népszavazáson, de azon túl, hogy nem fontos, hátha annyian nem megyünk el, hogy érvénytelenné tehetjük” – mondta Zillmann Zsuzsa rádiós szerkesztő.

Szerinte alkotmányt nem így kellene módosítani, és nem helyes az sem, hogy alapvető emberi jogoktól embereket próbálnak megfosztani. „Az alaptörvény elismeri a jogot a boldogsághoz, elismeri a felnőttek szabad döntésének jogát. Ezzel a népszavazással tulajdonképpen, az én meglátásomban, korlátoznák két felnőtt ember közös döntését arra, hogy egymás javait örökölhessék, egymást gondozzák a különböző intézményeben, lásd kórház, öregotthon, hasonlók. Én ezt meghagynám mindenkinek, hogy maga döntse el, mit szeretne, kivel szeretne ilyen szövetségre lépni” – magyarázta.

A huszonegyedik században, a mi kultúrkörben elfogadóbbnak kellene lennünk egymás döntéseivel szemben – tette hozzá a rádiós szerkesztő, és úgy vélte: a család fogalma rettenetesen tág fogalom, nem kellene a családot a házastársakra korlátozni, hiszen az egyik nagy nyavalyája annak a módnak, ahogyan élünk az is, hogy mikrocsaládok kínlódnak mindenütt helytállni. „Korlátok felállítása helyett inkább nyitni kellene az amúgy is erős ortodox „értékű” megbélyegzéseken. Szeretném, ha teljes értékű család lenne az is, ha nagymamával, nagyszülőkkel egy háztartásban élünk, az is, ha párkapcsolatban születnek gyerekek, az is, ha nem, és az is, ha a nagymamámat, vagy teszem azt, a volt férjem édesanyját gondozom, mert én úgy érzem, hogy hozzám tartoznak. Jelzem, ezek jogi kérdések, zömében, nem kimondottan az érzéseket korlátozzák. Azokat, szerencsére, még nem óhajtják korlátozni” – mutatott rá Zillmann Zsuzsa.

Jogkörökkel ellátott családnak tekinti azokat az emberi szövetségeket, amelyek egymás tiszteletén alapulnak, egymás elfogadásán, és egymás gondoskodásán. „Hogy a hálószobában mi történik, hadd ne legyen az én gondom, úgy érzem, ez egy igen intim kérdéskör ahhoz, hogy ebbe bárki is beleavatkozzon. Felnőttekről beszélek itt, felnőtt szövetségekről. Az egyszülős család is lassan nem megbélyegezve kellene létezzen, hiszen lassan ez a szabály, és a házasság a kivétel. Alakulnunk kellene a realitáshoz, nem pedig egy álmot kergetni. Pillanatnyilag még a csonka családosok sorát bővítem, és remélem, néhány év múlva bekerül a köztudatba egy enyhébb, kevésbé kirekesztő megnevezése ennek az életformának ” – fűzte hozzá.

Elmondta: a elsősorban, infrastruktúrára költené a referendumra fordított összeget, az élhető és felhasználóbarát vasúti hálózatra, normális úthálózatra, városi tömegközlekedésre, melyek bevonják a külvárosokká avanzsált falvakat is. „Ez lenne hatalmas segítség a családok életében. De ha a családot szeretnénk rendezni, van ott is bőven, mivel foglalkozni, amire ezt az összeget fordítani. Ugyanis, nincsenek bölcsődei helyek, a nagyszülők dolgoznak, gyerekbarát munkahelyeket is lehetne végre jogszabályba foglalni, a távmunkát is lehetne szabályozni, ilyen irányban kérdezném meg inkább az érintetteket. Vagy az iskolában a délutáni felügyeletet szabályozni, hogy nyugodtan lehessen dolgozni azoknak a fiatal családban élőknek is, akik kisebb gyerekeket nevelnek. Vagy hasonló módón, ha igazán fontos lenne a család, akkor egy olyan jogi környezetet teremteni a kisvállalkozóknak, akik csak 1-4 embert tudnak foglalkoztatni, de eltartanának családokat, megélhetést tudnak biztosítani, és nem is szeretnének KKV-vá fejlődni. Vagy könnyíteni az örökbefogadáson. Mindezekre stratégiát kell kidolgozni, közvélemény-kutatásokat indítani, statisztikákat megvizsgálni” – sorolta a teendőket.

Zillmann Zsuzsa szerint ezzel a megmozdulással a politikum nyer, pontosabban időt. „Ez ugyanis nyilvánvalóan egy figyelemelterelési hadjárat. Igen nagy pácban van az ország ahhoz, hogy a realitással foglalkozzon. Máshová kell terelni a kiváltott és felgyűlt bosszút. Nekünk nincsenek migránskérdéseink, hát lett melegkérdésünk. Sajnos, az ellenségkeresés közben sok minden egyéb is sérül, mert sok nem rendezett családban éló állampolgára van Romániának is, mint más államnak is. Az egyének szintjén nem látom, milyen hozadéka lehet egy ilyen kérdésfelvetésnek” – következetett.

Szerinte ugyanakkor a referendummal a politikum felméri, hogy kit és hogyan tud megszólítani, netán mozgósítani, mennyire lehet a következő kampányokban a gyűlöletre alapozni. A társadalom jobb esetben két részre szakad, a nagy családpártiakra, és az elfogadóbb, egymást tisztelő egyénekre. „Remélem, idővel érvekkel  isát lehet majd fordítani az arányokat, bár erősen kétlem. Nem azzal leszünk gazdagabbak, ha másokat kirekesztünk, hanem ha mindenki nyugodtan tud élni, végezni a dolgát, és építeni a családját – legyen az bármilyen felállásban is” – tette hozzá a rádiós szerkesztő.

Úgy vélte, a megmozdulás vesztesei azok, akik eddig is azok voltak: a melegek üldözve vannak, a csonka családok megbélyegezve, holott az ország nagy része kényszerből vagy egyéb okok miatt amúgy is csonka családokban él, ha azokat nézzük, akiknek a fél családja külföldön dolgozik.

„Mindent összevetve, teljes mértékben fölöslegesnek tartom ezt a megmozdulást, szeretnék egy olyan társadalom tagja lenni, ahol mindenféle emberi választás elfér egymás mellett, és nem szólnak be fölülről abba az élethelyzetbe, arrogáns, sőt kirekesztő módón, amelyet – ilyen vagy olyan indokok alapján – teljes jogú emberek választanak” - osztotta meg az élhető társadalomról alkotott elképzelését Zillmann Zsuzsa.