Az egyszerűsített vadkárrendezésről tanácskoztak Aradon


-A A+

A vadkárrendezés egyszerűsítését, a gazdáknak kedvező változtatásokat tartalmazza a 2006/407-es vadászati törvény parlamenti módosítása, amely azonban alkotmányossági kifogás miatt még nem léphetett életbe – hangzott el azon a megbeszélésen, amelyet az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete és a Kárpát-medencei Gazdaságfejlesztési Hálózat aradi regionális irodája szervezett.

A csütörtök délutáni aradi fórumon Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő, a környezetvédelmi szakbizottság titkára a vadászati törvény módosításait ismertette, előrebocsátva azonban, hogy Klaus Johannis államfő alkotmányossági óvást emelt a jogszabály tervezett változtatásai ellen, így meg kell várni annak felülvizsgálatát, tehát a törvény kihirdetése még sokat késhet.

Kártérítés a medvetámadások áldozatainak is

Pedig a vadkárrendezés leegyszerűsítését és a gazdáknak kedvező változtatásokat tartalmaz az új jogszabály – hangsúlyozta a honatya. Faragó Péter kiemelte, hogy a parlament által elfogadott változat szerint kártérítésre jogosult az a személy, aki vadállat támadásának az áldozata. „Ez mifelénk nem jellemző, de például Székelyföldön, ahol gyakori a medvetámadás, igenis érinti az embereket. E szerint megtérítik a kórházi kezelés költségét és a munkából való kiesés okozta kárt is” – magyarázta.

A kárigény benyújtásának és a kárpótlás kifizetésének az útját rövidítené le az a változtatás is, hogy a jövőben a megyei önkormányzatok kötnének erről szóló megállapodást az agrártárcával, a károsult gazdáknak pedig a megyei tanács kifizetné az okozott kárt, amit utólag „behajt” a minisztériumtól.

„Kikerült a törvényből az a cikkely, miszerint a gazdáknak kötelességük kerítéssel, biztonsági személyzettel, kutyával vagy villanypásztorral védeniük a szántóföldjüket, ami sok esetben képtelenség volt, de ezzel teljes mértékben a termelőre hárult a felelősség. Ez már nem kötelező – nyomatékosította Faragó. – Továbbra is érvényes viszont az, hogy december 15-ig be kell takarítani a terményt, valamint, hogy amint vadat lát a gazda a vetésben, azonnal értesítse az illetékes vadásztársaságot, és ennek dokumentálható nyoma legyen.”

Vállvonogatás a hatóságok részéről

Arad megye nyugati határvidéke híresen jó termőföldekkel rendelkezik. Az elszaporodott vadállomány miatt évek óta panaszkodnak a földet művelők. Ifj. Zágoni-Szabó András, a megyei gazdaegyesület elnöke (s egyben az országos szervezet ügyvezető elnöke) azt mondta, hogy például Pécskán az utóbbi esztendőkben a vadnyulak és a mezei hörcsögök okoztak tetemes károkat, és hiába kérték a hatóságokat, hogy tegyenek ellenük, emeljék meg a kilövési kvótát – a nyulak esetében –, nem történt előrelépés; a mezei hörcsög ráadásul védett állat, így törvényes módon nem tehetnek ellene semmit.

Horváth Imre németszentpéteri mezőgazdasági vállalkozó szerint a vadkárok megelőzésének legjobb módja az lenne, ha az állatoknak saját életterükben biztosítanának táplálékot, mert akkor nem merészkednének a szántókra. „Az etetés a vadgazdálkodás része, ez pedig a vadásztársaságok feladata – mondta. – Nekik amúgy a vadászterületen földjük is van, amin takarmányt kéne termeszteniük, de nem foglalkoznak ezzel, vagy egészen másra használják azokat a földeket.” Elmondása szerint néhány éve egy erdő melletti 15 hektáros kukoricásában a külső hat-hét sor kivételével az egész termést letaposták és megdézsmálták a szarvasok és a vaddisznók, a megyei mezőgazdasági igazgatóságnál pedig azzal vágtak vissza a panaszára, hogy miért nem kerítette be a több mint egy tucat hektáros területet. Horváth gazda szerint a politikumnak nem volt érdeke a jogszabály módosítása, mert „Năstase és az akkori miniszter, Ilie Sârbu, meg a többiek mind nagy vadászok is, akik a maguk kedvére alakították a törvényeket”.

A kisperegi Nagy Tibor arra szeretett volna választ kapni, hogy mekkora az optimális – törvény által elfogadott – vadállomány, amely az ökoszisztéma egyensúlyban tartásához szükséges. „Mennyi őz vagy nyúl lehet száz vagy ezer hektáron? A vadásztársaság azt mondja, hogy nálunk nincsenek őzek, de ha ködös időben kimentünk a földekre, százat is megszámoltunk egy csapatban, ami szerintem több a soknál!”

A magyar határ menti településnek 2700 hektáros mezőgazdasági, illetve belterülete van, „nem hogy erdő, de még egy szál fa sincs”, úgyhogy jól láthatók az állatok. Nagy Tibor a pécskai és peregi gazdák nevében mondta: napraforgót nem tudnak vetni évek óta, mert amikor kikel, leeszik a vadnyulak, annak pedig, ami megmarad és térdmagasságúra nő, kirágják a tányér közepét az őzek. „A repcével sem jobb a helyzet, mert ősszel, miután kikelt, benne legeltek az őzek” – tette hozzá lemondóan.

Védekezni márpedig kell!

Erre reagálva a meghívott előadó, Farkas Attila gyergyószentmiklósi vadgazdálkodási mérnök, a Soproni Egyetem doktorandusa, az Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület elnöke kijelentette: „az állománybecslés a tanult ember tippje”. Tehát nem pontos, és szubjektív. „Sok éven keresztül tudták a vadásztársaságok, hogy a hatóság az állatok hány százalékát engedik hasznosítani vadászati célra, és tudták, mennyit akarnak lőni, s így határozták meg az állomány létszámát” – magyarázta Farkas Attila, aki szerint az optimális létszám függ a terület nagyságától, az erdővel borított részek arányától, de az elmondható, hogy jelenleg országszerte az optimális létszám felett van a vadállomány.

Az előadó megjegyezte az is, hogy gyakori az átfedés a gazda- és vadásztársadalom között, tehát nem minden esetben helytálló csak a vadászokra hárítani a felelősséget. Nyilván könnyebb és olcsóbb egy dinnye- vagy káposztaföldet bekeríteni, mint egy több hektáros gabonatáblát, de akkor is a védekezés fontosságát hangsúlyozta. „Valamilyen őrző-védő módszerre szükség van, akár egy villanypásztorra, aminek a beszerzése szerződéssel vagy számlával is bizonyítható, hogy a gazda alátámassza kárigény esetén, hogy ő igenis, megtett minden tőle telhetőt, mert akkor az államot terheli a felelősség” – tanácsolta a jelenlévőknek a mérnök. A jelenlegi törvény azért is érett meg a változtatásra, mert e szerint egy háromtagú (nem is feltétlenül agrárszakemberekből álló) bizottság szavaz a kár mértékéről, továbbá a jogszabályban nincsenek megszabva a védőberendezések műszaki paraméterei, amelyek elfogadottak és a bíróságon is megállják a helyüket – foglalta össze.

A magyarországi és a romániai helyzet között párhuzamot vonva elmondta, hogy a határon túl létezik valós kártérítés, és hogy a mezőgazdasági területek bekerítésének a költsége fele-fele arányban terheli a gazdákat és a vadásztársaságokat.

Egyeseket nem érint, másokat csődbe visz a vadkár

Kutatásai alapján Arad megyei adatokkal is szolgált Farkas Attila: ezek szerint a 700 ezer hektárnyi területen több mint 10 500 őz él, ezenkívül 38 ezernél többre tehető a vadnyúl- és a 36 ezerre a fácánállomány – hogy csak a legnépesebb vadpopulációkat említsük. Ezek a számok jellemzően a megye nyugati síkvidékére koncentrálódnak. „Ezért fordulhat elő a megyén belül is, hogy egyeseket egyáltalán nem érint a vadkár, másokat meg csődbe visz” – mondta. Egyébként az egy területen élő vadállomány összértéke eltörpül a mezőgazdasági bevétel, illetve annak kiesése mellett. A mennyiségi kárnál fontosabb a minőségi kár is, mert az állat nem azzal okozza a legnagyobb bajt, hogy leeszi a termést vagy a növényt, hanem hogy körülötte mindent letapos. A vaddisznót tartotta a legkárosabbnak, még ha fel is falja a rágcsálókat és földön fészkelő madarakat, ezért szerinte „lőni kell, amint meglátják”, emellett az őzkilövési kvóta emelését tartotta még elfogadhatónak. A vadnyulak esetében ezt nem tartotta jónak, mert erősen ingadozónak vélte az állományt, és szerinte, ha túl nagy mértékben lecsökken a számuk, nem regenerálódik a populáció.

„Léteznek megoldások egyes fajok elleni védekezésre, ilyen az elterelő takarmányozás vagy az éles vadászatnál gyakran hatékonyabb félelemkeltő, zajkeltő vadászat, de például a medvére nincs sablon, mindegyik állat külön egyéniség. Kiskanállal is etetheted az erdőben, de lehet, hogy akkor is kijön a lakott területre” – érzékeltette Farkas Attila.

Jelenleg tehát várni kell, hogy az Alkotmánybíróság helyt ad-e az államfő alkotmányossági kifogásának a vadászati törvény módosításával kapcsolatban, de a meghívott előadó szerint jó lenne mielőbb életbe léptetni a változásokat, mert a jogszabály a 2008/1679-es kormányhatározatban megszabottak óta nem módosult. Addig is a legfontosabbnak azt tartotta a vadkárok megelőzésében, hogy a gazdák bizonyítható módon tegyék meg a tőlük telhető óvintézkedéseket, a gazda- és a vadásztársadalomnak pedig minél többet kellene tárgyalnia a közös fellépésről.








EZT OLVASTA MÁR?

X