Mélyszegénységben élő, roma és viselkedészavaros gyerekek, fiatalok felzárkóztatásáról is hallottunk a második Mentés másként pedagógiai konferencián. A kétnapos kolozsvári rendezvény az oktatási rendszer általános kérdéseit közelítette meg egy-egy gyakorlati támponton, tanítási tapasztalaton, bevált módszeren keresztül. A pénteki előadók egyetértettek abban: rendszerszintű problémákkal nézünk szembe, és nem kizárólag az oktatástól kell várni, hogy megoldást találjon a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására, de minden bizonnyal az iskolának fontos szerepe van.

„Átkozom magukat! Megmutattak egy olyan világot, amit most elvesznek tőlem, vissza kell mennem a putriba” – idézte Mészáros György egyetemi docens egy roma fiatalnak a történetét, akinek ugyan ígéretesen kezdődtek az iskolapadban töltött napjai, lelkesen tanult, a könyvek ámulatba ejtették a fiút, ám a matematikával nem tudott megbirkózni, folyamatosan bukott. Így számára az oktatás kudarcba fulladt, lemorzsolódott, és visszakerült – az előadó megfogalmazása szerint – a gettóba. Az ELTE PPK (Pedagógiai és Pszichológiai Kar) Neveléstudományi Intézetének oktatója szerint a gyakorlat azt mutatja, hogy az oktatás nem képes megtartani a hátrányos helyzetű gyerekeket, egy idő után felhagynak a tanulással és kiesnek a rendszerből.

Milyen hatások érik a gyermeket az iskolán kívül?

Mészáros György maga is tanított roma fiatalokat, és meggyőződése, hogy a pedagógusoknak figyelembe kell venniük a gyermekek környezetét, azt, hogy az iskola falain kívül milyen hatások érik. Hiába inti arra a tanító a gyermeket, hogy ne rosszalkodjon, ha a saját közegében ő a túléléshez, az agresszióhoz szokott hozzá. Előadásában hangsúlyozta: rendszerszintű problémákkal nézünk szembe, és szerinte gyakorolni kell a rendszerkritikát, feltenni a kérdést, hogy jó-e minden úgy, ahogy van.  

Az egyetemi docens rámutatott, már a térhasználatban is hierarchikus az oktatás: a pedagógus, a tudás birtokosa általában egy pódiumon, vagy mindenképp a diákok előtt áll, és információt ad át. Sőt, eleve az oktatás azért jött létre, hogy a társadalmi status quo-t fenntartsa, jegyezte meg, és szerinte az iskola alapjaiban sokat nem változott a kezdetekhez képest.

A rendszerszintű problémákat kell megoldani, a tanítók figyelme és kedvessége nem elég – csatlakozott az ELTE oktatójához Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Gondozás ágazatának igazgatója, aki szerint a mélyszegénység felszámolása csakis intézményi összefogással lehetséges. Az ágazat keretében Erdély öt megyéjében több ezer gyermeknek nyújtanak felzárkóztató programokat, szociális, pedagógiai, gyógypedagógiai szolgáltatásokat.

Mire jó a gyermekparlament?

A szociális munkás elszorult torokkal ismertetett néhány gyermeksorsot, amellyel a Caritas munkatársai napi szinten szembesülnek. Miután a valóság jól arcul csapta a hallgatóságot, Ludescher beszélt azokról a módszerekről, amellyel a Caritasban megpróbálják ezeket a gyerekeket felzárkóztatni. Egyebek mellett nagyon szimpatikus volt számunkra a gyermekparlamentként emlegetett program: kiscsoportokban kidolgoznak egy helyi problémára egy megoldási javaslatot, ezt a parlament elé terjesztik, és a képviselőkké vált gyerekek megszavazzák, hogy a sok ötlet közül melyik legyen az az egy, amelyet meg is valósítanak. Így szerveztek már jótékonysági bált, közösségi napot és élelmiszercsomagot is állítottak össze. A szakember szerint ez a gyakorlat többek között segíti a gyermekek szerep- és felelősségvállalását.

Ludescher László kiemelte, a pedagógusoknak meg kell érteniük, hogy nem elég csak a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni, azok szüleivel is törődni kell. Példaként említette a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben élő roma felnőttek számára kidolgozott integrációs programot. Írni-olvasni tanultak, román órákat, szociális készségfejlesztő gyakorlatokat tartottak nekik. Kompetenciáikat sikeresen fejlesztették, így 14 személynek sikerült meglévő szakmai ismereteik alapján kompetencia-igazoló oklevelet szerezni.

Mit jelent a viselkedési zavar?

A viselkedészavarral küzdő tanulók beilleszkedésében sem elegendőek pusztán az oktatási reformok, ehelyett a pedagógus, szülő és a pszichológus együttműködésére van szükség – vallja Keresztesi Polixéna iskolapszichológus. Előadásából kiderült: egyre többször kérik szakember segítségét a pedagógusok a viselkedészavaros tanulók miatt. Leszögezte, az első és legfontosabb lépés a probléma felismerése, elsősorban a szülők által.

A sajátos nevelési igényű gyerekeket három csoportba sorolta: vannak tanulási, érzelmi és viselkedési zavarokkal küszködők, Keresztesi Polixéna ez utóbbiról beszélt. Elmondta, akkor beszélünk viselkedészavarról, ha a gyermek viselkedése nagyon eltér az átlagostól – pl. megszegi a szabályokat, impulzív, agresszív –, és ez az állapot állandósult, tehát legalább fél éven keresztül ilyen tüneteket produkál.

Az ADHD (Attention, Deficit and Hiperactivity Disorder), azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar nem betegség, hanem neurológiai zavar, és a gyermek intelligenciájától független, hívta fel a figyelmet a szakember. Kialakulhat a nevelési stílus vagy az életmód – pl. táplálkozás, mozgáshiány – miatt, de örökletes is lehet. Nem lehet kinőni, de a tüneteket enyhíteni lehet, magyarázta. Az ADHD-s gyereket arról lehet felismerni, hogy nem tud sokáig egy dologra figyelni, hiperaktív, érzelmi kitörései vannak, és nincs önkontrollja, ám nagyon fontos, hogy diagnózist csak szakember állíthat fel, tette hozzá Keresztesi Polixéna.

Hogyan kezeljük?

Az iskolapszichológus számos tanácsot is adott előadásában arról, hogy a pedagógusok hogyan kezeljék az osztályban ezeket a gyerekeket. Nyugodt, elfogadó környezetet javasol, és fontos, hogy keressék meg a gyermek erősségeit is. Hasznos lehet számára az ingerszegény osztályterem, hogy ne terelje el más a figyelmét, és érdemes első sorba ültetni a viselkedészavaros tanulót, hogy szem előtt legyen. Ugyanakkor fontosak számára a rituálék, megnyugtatják, és mivel ezeknek a gyerekeknek nagy a mozgásigényük, erre lehetőséget kell nekik biztosítani. De nem úgy, hogy a gyermek akkor sétál ki-be az osztályteremből, amikor kedve szottyan, hanem előre meghatározzák a játékszabályokat, hogy milyen gyakran és mennyi időt tölthet a folyósón vagy az udvaron. Emellett Keresztesi Polixéna saját tapasztalatból mondta, hogy eredményesebben dolgozik egy ADHD-s gyermek, ha nem egyszerre kap meg egy hosszú feladatlapot, hanem feladatonként adagolja azt a pedagógus.

Minden bizonnyal tehát külön figyelmet kell fordítani ezekre a gyerekekre, és csak a pedagógus, szülő és pszichológus együttműködése által lehet rajtuk hatékonyan segíteni. Nem utolsó sorban pedig Keresztesi Polixéna hangsúlyozta: az ADHD-s gyerekekben nagyon sok a potenciál, kreatívak, nyitottak, humorosak.  

(Címlapfotó forrása: a Mentés másként konferencia Facebook-oldala)