„Milyen jó lenne, ha ma is úgy ülhetnénk körül az ünnepi asztalt, mint régen” – nosztalgiázott Keresztes Ildikó, aki ünnepvárás közben arról is mesélt nekünk, hogy a szenteste közeledtével mindig eszébe jutnak a marosvásárhelyi fehér karácsonyok, amelyeknek gyermeki varázsát hiányolja leginkább.

A marosvásárhelyi származású énekesnő karácsonyi nosztalgiáját azzal magyarázta, hogy gyermekkorában megteremtették számára az ünnepet, olyan volt, mintha egy mesébe csöppenne, így az itthoni téli hónapok meghatározó időszakai voltak az életének. „Ahogy felnőttem, és láttam, hogy senki sem fogja elém varázsolni a karácsonyt, és ez a feladat rám hárul, egészen más kép alakult ki a fejemben erről az ünnepről” – mondta.

Azért vágyódik minden évben a marosvásárhelyi időszak után, mert azt „speciális illatok és emlékek” lengték körül: „még éltek a nagyszülők, az egész család együtt ünnepelt, és mindig fehér karácsonyunk volt”.

„Legfontosabb az ünnepben kiszakadni a hétköznapokból, és azokkal az emberekkel foglalkozni, akik nélkül az életünk nem sokat érne” – vallja Keresztes Ildikó. Ezért is elmélkedik ilyenkor azokon a szeretett személyeken, akik már nem lehetnek mellette, vagy arról, hogy miként teltek az elmúlt karácsonyok.

„Manapság a karácsony a rohanásról szól”

Keresztes Ildikótól azt is megtudtuk, hogy elfoglalt művészként sokkal kevesebb ideje jut az igazi lecsendesülésre: „egyik fellépésről a másikra járok, és hiába fogadom meg minden évben, hogy előre beszerzem az ajándékokat, nem igazán jön össze” – mesélte, majd viccesen megjegyezte, „most még jobban el vagyok késve, mint bármikor, hiszen az adventi koszorúkészítésre sem volt időm”.

„Ha karácsonyt nem is, de úgy tűnik, a szilvesztert otthon tölthetem Erdélyben” – örvendezett az énekesnő, aki minden évben azokat a napokat várja leginkább, amelyeken valóban átszellemülhet – ezek pedig a családjával töltött, csendes ünnepek, tudtuk meg. Néhány évvel ezelőtt már sikerült inkognitóban hazajönnie, akkor a Bucsinon szilveszterezett, ami nagy örömöt jelentett neki, hiszen ritkán tudja úgy megoldani a hazajöveteleit, hogy azok különösebb felhajtások nélkül teljenek.

 „Kerek egész karácsonyok”

„Elég kíváncsi gyermek voltam, egyszerűen nem bírtam kivárni a karácsonyt. Folyton kutakodtam, keresgéltem, hogy rálelhessek édesanyám rejtekhelyeire, hiszen tudtam, hogy ő rejti el valahová az ajándékokat” – idézte fel Keresztes Ildikó. Megjegyezte, voltaképpen önmagával szemben volt jó nagy kiszúrás, mert a felfedezett ajándékok később nem okoztak nagy meglepetést. „De az volt dicséretes édesanyámban, hogy mindig tudott úgy készülni, hogy néhány dolog még előttem is rejtve maradjon” – az ajándékozáskor tehát mégiscsak részesült a csodákban, így volt kerek egész karácsonya, mesélte.