Olykor előfordul, hogy sárgalapot kap a pap vagy a szerzetes, mert az „ellenfél lába lassabb, így az övé alá kerül”, de a pálya nem hangos a káromkodásoktól, és igyekeznek mihamarabb elnézést kérni, ha keményebben léptek oda; szentmisét tartanak, a szurkoló hívek süteményeit majszolják, és szerzetesi ruhájukat a mérkőzések idejére focimezre váltják. Pantea Tibor ferencest faggattuk ki a YouTube-csatornáján közvetített papi focibajnokságokról a kolozsvári ferences rendi kolostorban.

Pantea Tibor testvér szerint nem kell csodálkozni azon, hogy a ferencesek a  szerzetességgel járó lemondások ellenére videóznak, fociznak és fiatalosan viselkednek, hiszen mindig is modernek voltak a maguk módján. Megjelenésükig a szerzetesség monostorokhoz, adott földterülethez kötött életforma volt, nem úgy, mint Szent Ferenc után, aki zarándok életvitellel és a „jelenlevéssel” közelebb hozta a szerzeteseket is az emberekhez. 

Máig megtartották küldetésüket: Isten örömüzenetét hirdetik, csak alkalmazkodnak a „fiatalok évjáratához”, hiszen minden generációt különbözőképpen tudnak megszólítani – magyarázta Tibor testvér. Manapság a videózás, a YouTube-csatornák használata a körükben mindennpos, ugyanis a fiatalok szeretik a rövid összefoglalókat, így a közösségi élmény, a figyelemfelkeltés és az ifjúsági programokra invitálás hatásosabban éri el őket, ha videó formájában kapják.

„Ha ezt a kispapot felszentelik, akkor hívjuk a csapatba!”

Pantea Tibor elmesélte, 2003-ban indult az első papi foci Európa-bajnokság, amelyen csak pap vagy szerzetes vehet részt. A papi Eb az évek során egyre bővült, hiszen újabb és újabb papi csapatok szereztek tudomást róla. Évente egy-egy ország vállalja a megrendezését: a szervezők felkeresik a püspököket, hogy a támogatásukat kérjék, valamint szponzorokat is kerítenek, hogy a tornán résztvevő, körülbelül 200 papot és szerzetest zökkenőmentesen elszállásolhassák, szállíthassák a városok között, étkeztessék és még városnézésre is eljuttathassák.

Az idei papi foci Európa-bajnokságot Csehország szervezte. Tibor testvér két másik rendtársával, Hugó testvérrel és Lóránd testvérrel a magyar válogatott keretét erősítették, mivel Magyarországnak nincs országos papi bajnoksága, így az ottaniak dönthetnek, hogy kit vesznek be a csapatba. Ők az évek során megismerik egymást, a teológiai mérkőzéseken figyelgetik a jó játékosokat, és a kiemelkedő játékot látva gyakran mondogatják egymás között, hogy „ha majd felszentelik azt a kispapot, akkor hívjuk a csapatba”.

Románia ellenben szervez országos papi bajnokságot is, amit a iași-i egyházmegye tavaly és tavalyelőtt is megnyert. Az országos bajnokság nyertesei – legyenek görögkatolikusok, római katolikusok, románok, magyarok vagy vegyes csapatok – vehetnek részt az Európa-bajnokságon – világosított fel a ferences szerzetes. Ugyan a  iași-iaktól is érkezett felkérés, mégis inkább a magyar válogatott meghívását fogadták el, hiszen gyermekkoruk óta nagy rajongói a magyar válogatottnak, tehát értékkel bírt számukra, hogy három erdélyi ferences a magyar címert viselhette focimezén.

Megtudtuk, a magyarországi focicsapatok ismerik a papi válogatottat, és gyakrabban hívják őket barátságos mérkőzésre. Legutóbb Szegeden a „zsír új Szent Gellért Fórum sportkomplexum avatóján” a magyar papi válogatott a Fradi öregfiúkkal játszhatta a nyitómeccset, és ezt a mérkőzést a papok nyerték – lelkendezett Tibor testvér.

Ha nincs elég pap játékos, a püspök is felcsap focistának

Tibor testvér arról is beszámolt, hogy az idei, Csehország által szervezett bajnokságon sok meglepetés érte őket: a csehek 70 százaléka ateistának vallja magát, ami annyit tesz, hogy Európa „leghitetlenebb” országának számítanak, ezért váratlanul és nagyon pozitívan érte őket az ezzel ellentétes, tökéletes szervezés. Programfüzetet is biztosítottak a résztvevőknek, amely többek között tartalmazta azon városok összes templomát, amelyekben minden nap miséztek, a templomok történetét, valamint a mérkőzések beosztását.

Hozzáfűzte, első nap máris egy olyan városkában kezdtek, amelynek két sportcsarnoka volt, a gyermekek pedig szabadnapot kaptak az iskolában, a mérkőzések miatt nem kellett bejárniuk a tanórákra. Szóval a köztudatban leghitetlenebbként élő ország katolikus magja bebizonyította, olyan közösséggel bír, amely előtt kalapot emelhetnek: többszólamú gyermekkórus éneke tette még felemelőbbé a szentmiséket, az anyukák és nagymamák, gyerekek pedig süteményekkel kínálták mise után a papokat. Olyannyira komolyan vették a kínálgatást, hogy még meccsek alatt és között is körbe-körbejárt a süteményes tál a lelátón – idézte fel ott tartózkodásuk eseményeit Tibor testvér.

A mérkőzéseket a sokszínűség jellemezte, a különböző nemzetiségű papok egymás vállát veregetve fejezték ki örömüket egy-egy gól láttán. A közösségi erő és az összetartozás érzése erősödött a bajnokság során a résztvevőkben – magyarázta Pantea Tibor testvér. Hozzátette, volt olyan alkalom is, hogy a montenegróiak kevés pap-játékosa mellé azok püspöke is pályára vonult, hogy jelenlétével és játékával erősítse a csapatot.

Evangéliumot úgy is hirdethet a szerzetes, ha focizik, tanít, vagy éppen barkácsol

Pantea Tiborral azt is tisztáztuk, hogy a ferencesek számára igen fontos a közösségi élet, a testvériség. Az emberek gyakran a teljes lemondással azonosítják az életüket, pedig a meghívás, amelyre válaszoltak, valójában Istentől érkezett és ez számukra nagy ajándék.

Ez ugyan magába foglalja, hogy a hívásra igennel válaszoló szerzetes lemondjon a családi életről és bizonyos dolgokról, de azért fontos megjegyezni, hogy a ferencesek regulájának alapja például az, hogy a „kisebb testvérek” engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül élve kövessék az evangéliumot – magyarázta. Következésképp, ami ebbe belefér, azt mind megtehetik lelkiismeret-furdalás nélkül, azaz focizhatnak, taníthatnak az egyetemen, barkácsolhatnak, és bármi egyebet tevékenykedhetnek, ha az nem zárja ki az evangéliumhirdetést az életükből – szögezte le Tibor testvér.

Ferencesként nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy igazából semmi sem a sajátjuk, minden a közösségé. Azonban megtarthatják azokat a szokásaikat, amelyek egészségesek az emberre nézve: sportolhatnak, közösségbe járhatnak, ünnepségeket tarthatnak. Közösségi életformájuk, jelenlétük az emberek mindennapjaiban segíteni tudja őket, hogy az emberek kérdéseire, problémáira választ tudjanak adni.

„Mi sem a Holdról érkeztünk” – jegyezte meg viccesen Tibor testvér, és nyomatékosította, mindegyikük ahhoz a korhoz viszonyítva találta meg a számára kedves tevékenységet, amelyben született és felnőtt. Ezért kezdtek ők focizni: a játéknak ugyanis ereje van, „egy focimeccs révén a mindennapokban is még inkább egymás mellé tudunk állni.”