Dönthetne minden tanintézmény sajátosan arról, hogy miként szeretné az évet indítani, és talán a "hibrid" oktatás is eredményre vezethet, ám egy bizonyos: a digitális oktatás legutóbbi formája megannyi hiányosságra világított rá, amelyekre gyors megoldás szükségeltetik – ismertette Domokos Ferenc, a MAKOSZ elnöke az elmúlt félévről és az iskolakezdésről alkotott véleményét. A vizsgákon elért eredményekre, a vidéki iskolások nehézségeire és a járványhelyzet következményeire is rávilágított a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének elnöke.

Milyen eredményekkel kászálódott ki a diákság a járványhelyzet viszontagságaiból? Hiszen képességvizsga, érettségi és az egyetemi felvételik is lezajlottak már. Visszatekintve, milyen volt ez így?

A nyolcadikos képességvizsga, a tizenkettedikes és szakiskolák esetében a tizenharmadik osztályos érettségi eredményét nézve elmondhatjuk, jól teljesítettek a romániai tanulók, főleg, ha figyelembe vesszük azokat a körülményeket, amelyek mindezt befolyásolták. A járványhelyzet viszontagságai ellenére is sikerült egy olyan országos statisztikát elérni, ami valójában egyfajta javulásnak és elismerendő teljesítménynek is tekinthető.

A vizsgák folyamatában – mivel a járványhelyzet befolyása alatt történtek – olyan óvintézkedéseket volt szükséges betartaniuk a diákoknak, amelyek nem föltétlenül járultak hozzá a kényelemhez, sőt gyakran kellemetlenné tették a vizsgázásokat. Azonban mindannyian beismerjük, hogy kulcsfontosságú volt ebben az időszakban az egészség megőrzése, ezért nem háborogtak a tanulók, hogy maszkban kellett megmérettetniük, vagy sok érettségiző diáknak akár már órákkal a kezdés előtt várakoznia kellett, hogy egyesével mehessen be az osztálytermekbe. Bár rengeteg nehezítő körülménye volt a járványhelyzetnek, láthatóan nem tudjuk kimutatni, hogy miként járultak hozzá ezek a kapott eredményekhez. Elképzelhető, hogy valamilyen negatív hatást gyakoroltak a vizsgázókra. 

A diákok zöme változatos visszajelzést adott: a tételekre érkező visszhangok is eltérőek voltak, de az kétségtelen, hogy valóban nem kérték számon a második féléves tananyagot – ennek részeként nagyobb és fontosabb román, illetve magyar irodalmi művek is kimaradtak a követelményrendszerből. A visszajelzések túlnyomó többsége szerint nem voltak különösebben nehezek az érettségi tételek, a diákok tapasztalatai alapján átlagos vagy átlagos szint alatti volt a vizsgák nehézségi foka. 

A második féléves tananyag kihagyása azonban bemutatott egy olyan tantervben lévő problémát, amellyel eddig még nem szembesültünk: gondolok itt például a történelem tananyagra, amelyből érettségire csupán a tizenkettedikes rész megkövetelt a humán profilú, társadalomtudományok osztályokban, ez pedig Románia történelme. A tantárgy viszont nem időrendi sorrendben van előkészítve a tantervben, hanem tematikusan strukturálva, ami annyit tesz, hogy a tizenkettedikeseknek el kellett sajátítaniuk a kommunizmus alkotmányait, ám a romániai kommunizmusról már nem kellett tanulniuk. Ez előtérbe hozta azt a problémát, amelyben már régóta kellett volna történnie előrelépésnek: az oktatás koherenciája és átláthatósága ügyében a továbbiakban gondolkodni, reformálni szükséges.

A visszajelzések és a felmérésetek alapján hogy látja a diákság a járványhelyzet alatt zajló oktatást? Most már felkészültek a tanulók és a pedagógusok a járványhelyzetre, az újabb hullámra?

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével közösen egy online kérdőívet, felmérést indítottunk el, amelynek kitöltői között 1106 diákot számlálhatunk. Ez nagy előrelépés, hiszen az elérhetőség és a kommunikációs csatornák használata néhol korlátozottságba ütközött, ezért nem feltétlenül reprezentatív a kutatás, mégis jól szemlélteti a romániai magyar diákok álláspontját. Az eredményből látható ugyanis, hogy a járványhelyzet egy olyan szükségállapotba kényszerítette a román tanügyet, amire egyáltalán nem volt felkészülve, holott más országokban már létezett vagy készülőben volt a digitális oktatási segédlet.

Észrevehető, hogy a kezdeti időszakban, főleg az első hónapban, amikor megszűnt az intézményes oktatás, a tanárok és a tanintézmények többé-kevésbé magukra maradtak: meg kellett határozniuk, hogy mivel kezdenek, jegyadással vagy azzal, hogy eldöntik, az oktatást milyen nyilvántartással folytassák. A diákok visszajelzése azt mutatja, hogy a többségnek megterhelőbb volt az online oktatás, mint az intézményes oktatás, és valószínűleg nemcsak megterhelő, hanem kevésbé eredményes is volt. Jóval több probléma merült fel a házi feladatok és az egyéni feladatok kapcsán az online térben, mint például a fizikai, szemtől szembeni oktatásban. A válaszadók fele átlagosan birkózott meg a házi feladatokkal, és 45 százalékuk nehézségbe ütközött, amit utólag, az esetek 90 százalékában sikerült megoldaniuk a tanáraikkal közösen, mégsem érezték természetesnek a módszert – világítottak rá a kitöltők.

Ebből arra következtethetünk, hogy ha mégis az online térben kell folytatni a továbbiakban az oktatást, akkor jóval nagyobb odafigyelést, támogatást és erőbefektetést igényel a digitális oktatás, hogy az összesítések, a tanulás és a feladatmegoldás mindkét fél részére érthető lehessen.

A vidéki iskolákkal is van kapcsolata a MAKOSZ-nak? Miről számoltak be az ott élő tanulók: sikerült tartani a lépést az online oktatással, ősztől már gördülékenyebben folyhat a tanulás?

Kétségtelenül több nehézség merült fel a vidéki iskolák terén, mint a városokban működő tanintézményekben, ugyanis több szempontból okozott problémát az online oktatás a vidékiek számára. Bár a tanügyminisztérium fenntartja, hogy a vidéki tanulók sem maradtak ki a digitális oktatásból, és a tanintézmények biztosították a lehetőséget arra, hogy a diákok valamilyen formában részt vehessenek a tanórákon, tagadhatatlan, hogy ennek minősége, tartalma és gyakorisága messze nem érte el a különböző városi diákok lehetőségeit.

Mindez a digitális eszközök hiánya miatt történhetett – amelyeket a tanügyminisztérium táblagépek biztosítása révén igyekszik majd pótolni –, azonban Romániában nem egy olyan hely létezik, ahol nemcsak az okoseszközök hiánya jelenti a problémát a digitális oktatás fenntarthatatlanságában, hanem többek között az infrastrukturális berendezettség is, az állandó és stabil áram- és internetellátás hiánya. Amíg vannak olyan falvak és települések, ahol akár az ivóvízellátás is gondot jelent, addig nem csoda, hogy a digitális oktatás is megoldatlan ügy marad.

Fontos szempont az is, hogy sok esetben az otthoni környezet miatt volt nehézkesebb a vidéki diákok számára teljesíteni az online oktatás elvárásait, elsődlegesen az otthoni munkákra való kötelezettség befolyásolta a tanulást. Ugyanis sokakra, akik visszakerültek már márciustól kezdve az otthonaikba, igényt tartottak a szüleik a házi, a ház körüli és a mezőgazdasági munkálatokban. 

Mire számít a diákság, ősztől hogyan fog újraindulni az oktatás? A diákok szempontjából mi lenne a legjobb? 

Az iskolakezdést illetően három forgatókönyv közül fognak választani: a teljes mértékben online, az intézményes és a "hibrid", azaz online és intézményes oktatás merült fel lehetséges megoldásként. Több tanulmány is elkészült ennek kapcsán, többek között az Európai Bizottság is kidolgozott egy olyan 50 tényezőt előtérbe vonultató dokumentumot, amely a hibrid oktatásra vonatkozik. 

Egyik forgatókönyv sem tűnik ideálisnak vagy optimálisnak, viszont valamelyiket mégiscsak szükséges kiválasztani. Látva a lehetőségeket, a hibrid oktatás bizonyul a leginkább kézenfekvő módszernek, és valószínűleg a hatóságok döntése is erre esik majd. A diákok és a tanárok egyaránt hiányosként élték meg az online oktatást, és sok esetben negatív élményként határozzák meg azt. Látva az elmúlt félév hiányosságait és hibáit, a hatóságok, a diákok, a tanárok és a szülők egyaránt szeretnék elkerülni a hasonló gondokat az új tanév kezdésekor. Kiegyensúlyozott megoldásra törekszik mindenki: ezt szem előtt tartva a hibrid, azaz a felváltva történő egyhetes iskolába járást követő egyhetes online részvétel az egyetlen módja annak, hogy a személyes interakció, a hatékonyan működő tanítás és az egészség megőrzése is megvalósuljon.

Az oktatás és a tanévkezdés kapcsán felmerült még egy lehetőség, amit a járványhelyzet kezdete óta több külföldi ország is gyakorlatba ültetett, méghozzá az, hogy a tanintézményekre autonóm tervezés és megvalósítás vonatkozzék. Például Spanyolországban a különböző tartományok másként kezelték a járványhelyzetet, és változatos megoldásokkal fordultak az oktatás felé. Elképzelhető, hogy szükséges és optimálisabb lenne az, ha itthon a különböző régiók vagy megyék, városok, települések esetében egy ilyesfajta megkülönböztetett megközelítést alkalmaznának, mert ezáltal, ha az ország egyik részén kialakul egy fertőzési gócpont, az nem befolyásolja azt, hogy az ország másik részén a diákok ne tudjanak iskolába járni.

A MAKOSZ-nak is voltak nagyobb eseményei, ahogyan ezt a közösségi médiában láthattuk. Mi történt a járványhelyzet alatt? Sikerült minden óvintézkedést betartva találkoznotok? Vannak nagyobb célkitűzések, tervek a jövőre nézve?

A világjárvány kirobbanása után csupán online eseményeket tartottunk, és szűk körű találkozót a szövetség vezetőinek. Online tanévzáró fórumunkon a diákok számolhattak be arról, hogy miként élték meg a digitális oktatást, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek és milyen következtetéseket vontak le az elmúlt fél évből. A vidéki diákok itt is nyilatkoztak arról, hogy hazatérésük után az otthoni munkák miatt a tanulmányaik nehézségbe ütköztek és gyakran minőségileg is romlottak.

Mivel a szervezet idén ünnepli a 30. születésnapját, reméljük, hogy a tanév második félévében sikerül összehozni egy olyan eseménysorozatot, amely egyesítheti azokat a diákszövetségeket, amelyek hozzájárultak az elmúlt három évtized eseményeihez. Emellett más terveink is vannak: a diákok számítanak a soron következő programokra, és várják is azokat. A projektjeink zöme reményeink szerint a továbbiakban is megvalósulhat, még akkor is, ha korlátozott létszámmal vagy csökkentett programmal kell megszerveznünk azokat. Tehát várható, hogy a  XXVI. Diákönkormányzati Szabadegyetem, ami augusztus végén, szeptember legelején zajlik, valamint az ezt szorosan követő Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia,  a diákönkormányzati vezetőképző is megvalósul.