Rendkívül vegyesek a tapasztalatok az online oktatás terén, van, ahol kitűnően működik, míg bizonyos településeken semmilyen tevékenység nem működik. Ugyanakkor a társadalom a pedagógusok igényeihez többnyire negatívan áll hozzá. A tanév befagyasztása az oktatás minden szereplőjének életére negatív hatással volna, vélte a Maszolnak adott interjúban Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) szakmai alelnöke, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának igazgatója.

Lassan egy hónapja online oktatásra kényszerült az összes tanintézmény. Hogyan próbál a pedagógustársadalom helytállni ezekben az időkben?

Kétféle kialakult helyzetet látok alapvetően a tanintézményeket és a bennük dolgozó pedagógusokat tekintve. Az egyik helyzet ott alakult ki, ahol márciustól jobban és tudatosabban készültek a teljes lezárásra. Olyan környezetben működő intézményekről van szó ez esetben, ahol jobban fennállt a veszélye az oktatás felfüggesztésének, ezek főleg városi és nagyobb agglomerációjú települések. A másik kategória, főleg vidéki tanintézmények, ahol kevésbé tudatosult ennek fontossága. Ez esetben a kislétszámú osztályok miatt a távolságtartási szabályokat könnyebben be tudták tartani és kevésbé állt fenn a veszély, hogy a háromféle forgatókönyvet felsorakoztató időszakban lezáródjon az oktatásuk.

Amíg a kormány országos szinten nem függesztette fel az oktatást, addig nagyon sok, az általam említett második kategóriába tartozó intézmény akár zöld forgatókönyv szerint is működhetett. Az első kategóriába tartozó tanintézmények elsöprő többsége áttért egy virtuális osztályterem-alapú, video-megosztókkal működtetett oktatásra. A másik kategóriába tartozók pedig kevésbé, vagy egyáltalán nem tették ezt meg, vagy az előkészítési folyamatokat jóval késleltetebben tették meg, az ősz folyamán, vagy a lezárás után. Ezeknek az iskoláknak most egy kicsivel nehezebb dolguk van, mert a pedagógusok felkészítésével is kell foglalkozniuk, és a program soft- és hardveri előkészítésének a folyamata is meg kell történjen. Főleg a második kategóriába tartozó tanintézmények most kapták a kormányzati tableteket is.

A Magyar Szülők Szövetsége a tanév befagyasztását javasolta. Hogyan véleményezi ezt az elképzelést?

Érdekes felvetés. Az oktatás felfüggesztésének javaslata a Magyar Szülők Szövetsége részéről részben az én egyik Facebook-bejegyzésemnek a hatása, amit szerintem rosszul értelmeztek. Én nem arról beszéltem, hogy fel kell függeszteni az oktatást. Ennek különböző formái vannak és ezt próbáltam elmagyarázni, mert nekünk, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) szakmai partnere a Magyar Szülők Szövetsége. Nagy különbség van a tanév befagyasztása és a tenév szerkezetének a törvényhozó általi újrarendezése között. Egy tanévet valamilyen súlyos okból, extrém helyzet esetén lehet befagyasztani, ezt fel is sorolják a törvényben. Megvolt ennek a veszélye az elmúlt években, például amikor általános sztrájk volt és a szakszervezetek egy kicsit zsaroló jelleggel követeltek dolgokat. Ha befagyasztanak egy tanévet, abban az esetben minden megáll. Ez azt jelenti, hogy egy teljes tanévet újra kell járni. A befagyasztott tanévre fizetés nélküli szabadságra is kényszerülhetnek akár a pedagógusok és a diákok veszítenek egy évet az életkoruknak megfelelő tanulmányi besorolásukhoz képest.

A tanügyi törvény az elsődleges szintű szabályozás a közoktatási rendszerünkben, a másodlagos törvény kategóriába tartoznak azok a rendelkezések, amelyek tanügyminisztériumi jóváhagyással születnek meg. A törvényhozó módosíthatja azt a másodlagos törvénykezést, amit miniszteri rendelettel szabályoz és újrarendszerezheti a tanév szerkezetét. Ez azt jelenti, hogy ha például decemberben nem tanítunk, de tanítani fogunk a félévközi vakációban, a tavaszi vakációban és még két hetet a nyári vakációban, hogy ezt a négy hetet pótoljuk, akkor átszerkesztik, átrendszerezik a tanévet. Ezt azt eredményezi, hogy felfüggesztik a tanév normális menetét és rendkívüli menetrendre állítják át. Ez az, ami szerintem eredményezte a konfúziót a Magyar Szülők Szövetsége értelmezésében. Nem tanácsos ezt a forgatókönyvet, azaz a befagyasztást sem hirdetni, sem kezdeményezni, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek generációkra és a pedagógusok karrierjére és családjára is.

Hogyan értékeli a tanügyi szabad szakszervezetek szövetségének (FSLI) javaslatát, miszerint sugárzás miatt veszélyességi pótlék kellene hogy járjon a pedagógusoknak? Elég nagy társadalmi ellenállást váltott ki az ötlet és a lakosság egy része kifejezetten a pedagógusok ellen fordult a kezdeményezés hatására.

A képernyő-sugárzási pótlék kérdése nem újkeletű. Azt tudni kell, hogy ilyen kezdeményezés volt korábban is, de felfüggesztették a pénzügyi világválság ideje alatt. Azt is a szakszervezet harcolta ki. Az érdekképviseletek kéréseivel nem biztos, hogy minden pedagógus tud azonosulni, ezért elsősorban nem a közpedagógust kell megkövezni, hanem azok kell válaszoljanak erre a kritikára, vagy kérdésre, akik kezdeményezték.

Sajnos a társadalmunk arra van kalibrálva, hogy a pohár üres felét lássa. Ez nem csak a közoktatás terén igaz, hanem a televíziókból, a médiákból is – tisztelet a kivételnek – az árad, hogy hányan haltak meg Covidban és nem az, hogy hányan élték túl. Vagy azt mutatják be, hogy hány kórház működik katasztrofális körülmények között, de arról nincs szó, hogy hány működik nagyon jó körülmények között. Arról szólnak a hírek, hogy hány tanintézményben nincsen megfelelő körülmény, de arról nem szólnak, hogy hány tanintézményben vannak kiváló, 21. századi körülmények. Arra van a társadalom beállítva, hogy mindig a negatívat lássuk. Ez sajnos így működik a közoktatással szemben is.

Nagyon sok teher, felelősség és olyan feladat hárult a családokra az online oktatással, amelyeket a 100 százalékban kitűnően, kreatívan és onlineban tökéletesen működő pedagógus sem tud megváltoztatni. Úgy mondom mindezt, hogy én is szülő vagyok. Otthonról dolgozó, gyermekeim tanulását otthonról támogató, nekik számítógépet nehezen beszerző, plusz internet-szerződést kötő, matematikát magyarázó, románt tanuló stb. szülő. Ez a hangulat, ami a társadalmunkból átterjed, nem feltétlenül jogos és korrekt. Valahogyan különbséget kellene tenni, de miközben a közoktatási rendszerünk úgy működik, hogy minden pedagógus, függetlenül az oktatáshoz, az oktatási folyamathoz való hozzáállásától, ugyanazt a fizetést megkapja, addig nincsen versenyhelyzet. Nincsen lehetőség arra, hogy a pluszt, a kiválóságot, a nagyon jól és lelkesen, kreatívan végzett feladatot motiválni tudjuk, felemelve és példaként állítva azt, aki így csinálja. Amíg ez nem történik meg, nem fog változni ez az egész.

A pedagógusszövetség részéről azt látjuk, hogy nagyon sokan dolgoznak, beleásták magukat kedvezőtlen körülmények között az online oktatásba. A szakszervezet mindig kér és kér, de minden ágazatban így működik az érdekvédelem, a munkavállalókat képviseli, a jobb körülményekért harcol. Mi azt látjuk, hogy kérni egy pedagógusnak számítógép-vásárlási támogatást, nem a szülők ellen vagy a diákság ellen szól. Olyan körülményeket kell biztosítani a pedagógusnak, ami által elvárható tőle, hogy minőségi munkát végezzen. Olyan eszközöket kell a tanintézmény-vezetőknek a kezébe adni, ami által tudják értékelni, látni, méltányolni azokat az erőfeszítéseket, amelyek minőségiek. Ellenben el kell marasztalni azokat, amelyek nem minőségiek.

Nem gondolom úgy, hogy elvitatandó a pedagógustól a számítógép-vásárlási támogatás, ugyanúgy, ahogy nem elvitatandó a nehéz helyzetben lévő, sokgyerekes családoktól az ilyen jellegű támogatás. Ugyanannyira jogos, mint amennyire jogos lehet a pedagógusok eszközfejlesztése is. A pedagógus kollégáim saját maguk fektettek be, de olyan is előfordul, hogy nem tudták fejleszteni a digitális eszköztárat. Ugyanígy a tanintézmények közül is sok nem tudta ezt megtenni. Vannak helyek, ahol az önkormányzatok támogatták ezt a folyamatot. Reméljük, az ilyen önkormányzatok száma növekedni fog!

Mit tud a pedagógusok havi kétezer lejes kockázati pótlékáról, egyetért-e vele?

Ugyanaz a véleményem, mint az előző témában. Mindenki azt kéri, szerintem jogosan, hogy helyi szinten legyenek eldöntve, hogy az iskolák bezárnak-e, vagy kinyitnak. Ezt tökéletesen így gondolom én is. Az egyedüli dolog, aminek én örvendtem, az a nagyon alaposan és nagyon népszerűnek tűnő módon meghirdetett önkormányzati és autonómia elv, amelyben ezt lefektette a jelenlegi kormány. Az, hogy egyben lezárták az ország tanintézményeit, a zöld településeket is, teljesen visszabutította ezt a kezdeményezést, éppen ezért én is úgy gondolom, hogy azokon a településeken, ahol indokolt a zöld forgatókönyv, ott nem kéne bezárják a tanintézményeket. Főleg olyan vidéki környezetben, ahol még térerő sincs, kis létszámúak az osztályok is. Az ilyen helyeken aztán most tényleg semmilyen oktatás nincs.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az iskolák megnyitásával a pedagógusokat is veszélynek tesszük ki. A statisztikák arról szólnak, hogy minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé kaphatja el a betegséget, de arra is van számos információ, hogy ellenben a vírusnak hordozója tud lenni. Gondolnunk kell a pedagógustársadalom egészségére és biztonságára is. Ha úgy értékeljük, hogy ennek a pedagógustársadalomnak a biztonsága és egészsége is ugyanolyan fontos, ahogyan fontos az eddigiekben pótlékot kapó kategóriáké, nevezetesen az orvosoké, egészségügyi dolgozóké, vagy a szociális szférában dolgozók kategóriája is felmerült ebben a kérdésben, és a döntéshozók úgy látják, akkor szerintem ezt nincs miért elvitatni.

Ha a pedagógusok újrakezdik az oktatást, és megbetegednek, nem gondolom, hogy a közoktatásunk olyan rendszer, amely ki tud termelni és fel tud mutatni egyik napról a másikra szakképzett helyetteseket a beteg, koronavírusos, vagy bármilyen más betegséggel küszködő pedagógusok helyett. Éppen ezért nem tartom jogtalannak, hogy ahol magasabb a kockázata a megfertőződésnek – ezt nem a mi tisztünk megállapítani – kapjanak a pedagógusok valamiféle ösztönzést. Azt megállapítani, hogy ez összegben mit jelentsen, hogy a 2 ezer lej sok, vagy kevés, szintén nem az én tisztem. Gyerekesnek tartom a „ha nekem nincs, neked se legyen” nagyon egyszerű és primitív logikát. Minden más racionális véleményezést el tudok fogadni azzal kapcsolatban, hogy miért ne kapjanak, de ezt a fajta gondolkozást nem tartom olyannak, ami számunkra komolyan vévendő.

Miközben a társadalom részéről is fennáll az említett bizalmatlanság, kormányzati szinten is tapasztalható hasonló, ellenőrzések zajlanak az online oktatással kapcsolatosan. Eközben a pedagógusok egy része azt mondja, nem kaptak módszertant, eszközöket, képzést, gyakran kell improvizálniuk. Indokoltak ilyen körülmények között ezek az ellenőrzések?

Az elsődleges feltétele a megfelelő munkavégzésnek a megfelelő körülmények megteremtése. A jelenlegi teljes mértékben olyan helyzet, ami a törvényhozó, illetve az intézményfenntartók kezében van. Ugyanakkor mi, pedagógusok sem mondhatunk csak úgy nemet adott dolgokra. Haladnunk kell a korral. Ha otthon nincs is internet, mobilnet, eszköz, akkor a tanintézménybe bejárva az osztálytermekben, vagy az informatikai kabinetekben létező eszközöket felhasználva tudják megoldani a tanítást, az online oktatást.

Értelemszerűen azt is meg kell vizsgálni, hogy melyik iskolának milyen lehetősége van. Sok iskolában zajlik az online oktatás úgy, hogy a pedagógusok bejárnak órarend szerint és az osztályteremben létező számítógépről, okostábla, projektor segítségével tartják meg az online órákat. Ahol van erre lehetőség, így kell megoldani, amíg ez az oktatási forma szabályos. Nagyon sok pedagógus ennek ellenkezőjéről adott tanúbizonyságot. A kisebbség föl kell zárkózzon a többséghez, hiszen nincsen más lehetőség. Úgy gondolom pedagógusként is, hogy egy számítógép megvásárlása, azon túl, hogy pedagógiai gyakorlatomban használom-e, jó beruházás, amit meg kell tenni.

Romániában az a rossz kultúra alakult ki az elmúlt évtizedekben, hogy az inspekció az valami rosszul értelmezett inkvizíció és biztosan az a célja, hogy a pedagógust megróják és megnézzék, mit nem csinál jól és ez milyen rossz a számára. Az ellenőrzés nagyban függ attól, hogy milyen körülményekhez mérten végzik. Például egy félreeső település esetén bátorítani, segíteni kell, hogy valamilyen fajta oktatás valósuljon meg és ahhoz képest végezzék el az ellenőrzést. A kollégáknak és az ellenőrzést végzőknek meg kell érteniük azt, hogy nem minden ellenőrzés egyenlő az inkvizícióval, hanem sok esetben fejlődést szolgáló visszajelzés-alapú folyamat is lehet. Ilyen körülmények között a folyamat a pedagógus és az iskola szolgálatában, érdekében is működhet. Azt sem mondhatjuk pedagógusként, hogy az ellenőrzés ilyen vagy olyan körülmények között történhet csak. A pozitív kritika, vagy egyáltalán a más szemszögből való megvilágítása a gyakorlatnak a pedagógus érdekét szolgálja.