A kormány egész egyszerűen nem tartja be a jelenlegi törvényt sem, ráadásul kisebb egyetemek nyomására a módosítgatásokkal káoszt hozott létre – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Nagy László. A BBTE rektorhelyettesét az új tanügyi törvényről szóló bejelentésről kérdeztük.

Készül az új tanügyi törvény - jelentette be május elején Sorin Câmpeanu oktatásügyi miniszter. Király András államtitkár szerint a felsőoktatásra és a közoktatásra is kiterjedő jogszabály 2016-ig elkészül. Szerinte ha a Ponta-kabinet kitölti jövő év novemberéig a teljes mandátumát, és nem bukik meg a határidős parlamenti választás előtt, akkor lesz új tanügyi törvény.

A jelenlegi oktatási törvény 2011-ben lépett hatályba. Cikkelyeinek mintegy felét módosította sürgősségi rendelettel a 2012-ben hatalomra került szociáldemokrata Victor Ponta miniszterelnök vezette kormány. Az oktatási miniszter azzal indokolta az új törvény szükségességét, hogy „kell egy olyan jogszabály, amely koherenciát biztosít más törvényi szabályozásokkal és a jogszabályon belüli cikkelyek között”. A miniszter szerint az új törvény elfogadását széles körű társadalmi párbeszéd előzi meg.

Az RMDSZ több állásfoglalásban is kifejtette, újabb felesleges kísérletezgetést jelentene az új törvény, hiszen a jelenlegit sem tartják be, ráadásul a folyamatos módosítgatások instabilitást, káoszt eredményeztek. A jelenlegi kormány „össze-vissza módosítgatta” sürgősségi rendeletekkel, ami ellentmondásokat eredményezett a jogszabályban, de ennek kiküszöbölésére nem lenne szükség új oktatási törvényre, csupán át kellene tekinteni a jelenlegit, és néhány rendelkezést újragondolni - magyarázta a maszol.ro-nak Markó Béla, a szenátus oktatási szakbizottságának tagja.

Három részes interjúsorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a hatályban lévő tanügyi törvényt a magyarul is oktató egyetemek vezetői, mit mentenének át a most készülőbe, és mit felejtenének el a jelenlegiből. Elsőként a Babes-Bolyai Tudományegyetem egyik rektorhelyettesével, Nagy László egyetemi tanárral beszélgetünk. 

A módosítgatások mennyire hatottak károsan a jelenlegi jogszabályra?

Azt mindenképp le kell szögezni, hogy a jelenlegi törvény alapelve helyes, és alapjában előnyős dolgokat fogalmaz meg a romániai oktatásra nézve. Mégis elég sok olyan kitételt tartalmazott, amely bizonyos kategóriák érdekeit sértette. Ezért attól függően, hogy kinek milyen politikai befolyása volt, megpróbáltak mindenféle módosítást kieszközölni, és sokszor sikerült is. Hogy ez mivel járt? Zavaros helyzetet okozott, hiszen megbontotta a törvény egységességét.

Bizonyos kategóriák érdekeit sértette? Kikre gondol?

Csak pár példát sorolok fel. Gondolok bizonyos idősebb professzorokra, akiket sértett az, hogy 65 éves kor után mindenkinek, tehát nekik is, kötelezően nyugdíjba kell vonulnia. Mivel egyeseknek elég politikai befolyásuk volt, a törvény erre vonatkozó részét megváltoztatták.

Vagy ott vannak például azok, akik doktorit vezethetnek, vagy akár a habilitáció. A feltételeket állandóan változtatják, de nem egységesen. Funeriu minisztersége idején nagyon magas szintű kritériumokat fogalmaztak meg minden doktori doméniumra, területre, később aztán sok helyen nagyon lecsökkentették ezt a mércét, más területeken viszont megmaradt. A magas kritériumok ellen leginkább a kisebb egyetem képviselői tiltakoztak.

Vagy ott van az egyetemek rangsorolása és ennek figyelembe vétele a finanszírozásnál. Ezt is csak egy évben alkalmazták, utána a kisebb egyetemek nyomására megszüntették. Most gyakorlatilag egyenlőségjel működik a felsőoktatásban, tehát nem veszik figyelembe a minőségi követelményeket az egyetemek finanszírozásánál. A kisebb, kevésbé híres egyetemeknek tehát volt annyi politikai befolyása, hogy ezt elérjék.

Akár költői kérdésként is hangozhat: hogy létezik, hogy Romániában egy kisebb egyetemnek van akkora politikai befolyása, hogy csak úgy megváltoztassanak egy kerettörvényt?

Hát ezt a parlamenti, kormányzati képviselőktől kellene megkérdezni. Nyilván mindegyik saját városának egyetemére gondol, amikor módosít, megszavaz valamit. Van egy ilyen mondás, hogy a ’90-es években minden olyan városban alapítottak állami egyetemet, ahol a gyorsvonat megáll. Az „egyetemalapítók” érdeke, hogy ne szűnjenek, lehetetlenüljenek el ezek az egyetemek.

És az oktatás minősége?

Hát kétségtelen, hogy ez annak a rovására megy. Hogy finoman fogalmazzak: nem biztos, hogy mindegyik parlamenti, kormányzati képviselőt érdekel az oktatás minősége.

A módosítgatásokkal csorbultak a törvény kisebbségi felsőoktatásra vonatkozó részei?

Hál'istennek nem. A törvény erre vonatkozó részei elég pozitívak. Nyilván lehetne akár még jobb is, de a jogszabály mindenképp előremutató. Ezeket a cikkelyeket a Babes-Bolyai egyetemen egyértelműen alkalmaztuk is, és határozottan pozitív eredménye volt. Ugyanakkor, bár a törvény még mindig érvényben van, és az idevágó cikkelyeket nem módosították, mégis látjuk, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen egyszerűen nem alkalmazzák.

A következő kérdésem éppen erre vonatkozik: a jelenlegi törvény mely fontos előírásait nem ültetik gyakorlatba?

Az egyik legfontosabb, amiért mindenki fel van háborodva, aki a tanügyben dolgozik, hogy bár a törvény világosan előírja, soha nem fordították a bruttó hazai össztermék hat százalékát a tanügyre. Egyszerűen nem tartja be a kormány ezt az előírást.

A jelenlegi törvényből mit tartana meg mindenképp, és ültetne át a most készülőbe?

A kisebbségi oktatásra vonatkozó részeket mindenképpen. Ezekre nagyon oda kell figyelni, amikor változtatják a törvényt, vagy esetleg új törvényt alkotnak, mert maga az a tény, hogy Romániában multikulturális egyetemek is működnek, a kisebbség oktatóit és diákjait pozitív diszkriminációban részesítik. A törvény előírja, hogy a kisebbségi diákoknak több pénz jár, már csak azért is, mert kisebb csoportokban dolgoznak - ezt mindenképpen meg kellene tartani.

A törvény szellemét is megtartanám, amely a minőségre és a minőség alapján megszabott finanszírozásra fekteti a hangsúlyt. Ez ugye jelenleg nem működik. Pedig nagyon fontos lenne néhány egyetemet kiemelten finanszírozni, mert csak így lehetnek Romániának világszintű felsőoktatási intézményei. Ha egyenlően osztják szét a pénzt, mindannyian megmaradunk a középszer szintjén. Néhány egyetem, mások mellett a Babes-Bolyai próbál kitörni ebből, de források hiányában nagyon nehéz.

És mit nem szeretne, hogy a jelenlegiből átkerüljön?

A mostani törvény egyik nagy hibája az egyetemek struktúrájának elbonyolítása. Az egyetemekre is érvényesnek kellene lennie a hatalmi ágak világos szétválasztásának elve. Jelenleg viszont az egyetemeken külön döntéshozó szerv a szenátus, külön döntéshozó szerv a rektor, illetve a rektori hivatal, és ez sok helyen problémákat okozott, hiszen nem tudjuk, hogy ki vezeti az egyetemet, és kinek a kezében van a döntés. Ezt a struktúrát jó lenne leegyszerűsíteni.

Apropó rektorok: Mennyire tartja jogosnak az egyetemisták követelését, hogy 25 százalékos szavazataránnyal képviselhessék magukat a rektorválasztásokon?

Az egyetemisták követeléseit általában támogatjuk. Az egyetem vezetőstruktúráiban mindenhol 25 százalékban vesznek részt a diákok, akár az egyetem szenátusáról, akár a kari tanácsokról van szó. Az egyetlen olyan választási helyzet, ahol nem szerepelnek 25 százalékban, az a rektorválasztás.

https://www.youtube.com/watch?v=7xfGDbzNuCM&feature=youtu.be

A rektorra minden oktató szavazhat. Ha a diákoknál be akarnánk tartani a követelt 25 százalékos arányt, akkor ki kellene jelölni azokat a diákokat, akik 25 százalékát képviselik az összszavazóknak. Ez konkrétumok szintjén a következőt jelenti: ha a mi egyetemünkön 1500 oktató szavazhat, akkor 500 diák lenne jogosult a voksolásra. Megjegyzem, elég nehéz lenne kiválasztani azt az 500 diákot. De ha erre lenne egy átlátható procedúra, mi nyitottak lennénk.

Amennyiben elindul a közvita az új tanügyi tervezetről, az egyetemek is megteszik javaslataikat. Mi a tapasztalata: mennyire veszik figyelembe a BBTE meglátásait?

Mi az oktatási minisztériumot állandóan bombázzuk különböző javaslatainkkal, sajnos ezeknek egy részét nem veszik figyelembe, másik részét viszont igen. Azt meg kell jegyeznem, hogy sajnos a politikának nem ugyanaz a logikája, mint az egyetemeknek, ezért elég nehéz az egyetemek minőségre vonatkozó érdekérvényesítése. Ennek ellenére mi mindent megpróbálunk, és sok minden sikerül is.

Csak egy példa: a tanügyi törvény lehetővé tenné tanárképzés esetén a kettős szakokat, azaz a diákoknak elméletileg lehetőségük van úgy összekombinálni két szakot, hogy az iskolákban egy adott katedra feltöltése ne jelentsen gondot. Évek óta bombázzuk a minisztériumot azzal, hogy ezt ültesse gyakorlatba, de folyamatosan halogatják a témát. Íme egy másik része a törvénynek, amit nem alkalmaznak.

Van olyan eset, amikor a minisztérium megindokolja, hogy miért utasítja el a javaslatainkat, de a jellemző az, hogy halasztja a problémát akár két-három évig is, ha éppen úgy adódik.