Az Egyesült Államok különböző államaiból érkeztek erdélyi körútra azok a 18 és 28 év közötti fiatalok, akik résztvevői az öt éve működő ReConnect Hungary nevű programnak. A program lényege a magyar identitás erősítése, a gyökerekhez való visszatalálás segítése.

A ReConnect Transylvania programot idén első alkalommal szervezték meg a ReConnect Hungary mintájára. Lényege, hogy másod- és harmadgenerációs amerikai fiatalok felfedezzék magyar gyökereiket. A fiatalok közül néhánynak vannak erdélyi felmenői is.

Kiteljesedik a kör

Az Erdélybe látogató fiatalok közül senki nem született a Kárpát-medencében, vannak közöttük néhányan, akik beszélnek magyarul, és vannak, akik néhány hónapja tudták meg, hogy felmenőik között magyarok is voltak – ismerteti a résztvevők csoportját Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke. Ő maga 1965-ben, 14 éves korában járt először a Kárpát-medencében. Párizsban született és New Yorkban nőtt fel. Szülei hozták el Erdélybe – édesanyja erdélyi születésű, édesapja felvidéki. 

Az akkori látogatás nagy hatást gyakorolt rá, mint mondja, további életét óriási mértékben meghatározta az erdélyi tapasztalat. „Ugyanis akkoriban, a 60-as években komoly gondot jelentett számomra az identitásom. Akkor Amerikában nem volt különösebben népszerű dolog, lenéztek amiatt, hogy én tudok magyarul írni-olvasni. Már óvodás koromban tudtam magyarul írni és olvasni, minden nap el kellett készítenem a házi feladatomat magyarul, addig nem mehettem ki a többiekkel játszani a zsákutcába, ahol laktunk” – meséli a New Yorkban élő Hámos László, aki szégyellte, hogy a neve László, hiszen azon ékezetek vannak, ami miatt nem tudják kiejteni.„Aztán eljöttünk Erdélybe és hirtelen egész más világot találtam. Felfedeztem, hogy nem hátrány, hanem épp ellenkezőleg, többlet, gazdagító eleme az életemnek a magyarságom. Itt csupa olyan emberrel találkozom, aki saját identitását egészségesen tudja fejleszteni és művelni. Helységről helységre járva vendégszeretetet kaptam. Az emberek az akkor megjelenő Kányádi, vagy éppen Sütő András kötetről beszélgettek, a könyvek összetartották őket”– idézi fel kamaszkorának legmeghatározóbb élményét Hámos.

George Pataki kezdeményezése

Örömteli momentum volt Hámos László életében az a 2007-es esemény, amikor New York állam volt kormányzója, George Pataki egy adománygyűjtő vacsorán méltatta a HHRF tevékenységét, azt, hogy milyen fontos a kisebbségben élő magyar közösség jövőjén dolgozni. „Nagyon szépen beszélt, nagyon inspirálóan. De megszakította váratlanul saját mondandóját, és hangosan gondolkodva feltette a kérdést: miért nem hozunk létre egy olyan programot, amely az amerikai fiatalokkal megismertetné a Kárpát-medencei magyarokat. Ez szöget ütött a fejembe és hirtelen felvillant a gondolat, hogy tényleg, miért ne csinálhatnák” - magyarázta.

Az ötletet egy kutatás és egy tanulmány elkészítése követte. Öt hasonló program példájára összeállítottak egy gondolatcsomagot, hogy abból mazsolázhassanak. Az izraeli mintától némileg eltérően – ott ugyanis arra biztatják a fiatalokat, hogy költözzenek is vissza Izraelbe – pusztán kulturális tartalommal töltik fel a programot.

 „A tanulmányt két év alatt készítettük el. Mikor elkészült, odamentem Pataki kormányzóhoz, és elmondtam: George nagyon jó az ötlet, amit annak idején megosztottál, és itt van a tanulmány. Mire ő elmondta, az ötlet valójában a lányáé, aki egy szót sem beszélt magyarul. Ismeretséget kötöttem a lánnyal, és megkértem, legyen ennek a programnak a nagykövete, amit el is vállalt” – idézi fel a program indulását az alapítvány elnöke.  

A ReConnect Hungary programhoz csatlakozott George Pataki fiatalabb fia is, aki éppen akkor jött haza Afganisztánból.  Ennek, mint a futótűz, úgy terjedt a híre Amerikában, és sokan be is jelentkeztek és jelentkeznek – hangzott el.

A fiataloknak pályázniuk kell, hogy részt vehessenek a programban. Nem szükséges, hogy feltétlenül adottak legyenek a rokoni szálak, ennél fontosabb, hogy mennyit szeretne visszaépíteni a közösségbe a tapasztalatokból.

35 fiatal látogatott Magyarországra

A múlt hetekben 35 fiatal érkezett Magyarországra, a programot a magyar kormány támogatja. Az erdélyi kitérő költségeit már maguknak a fiataloknak kell fedezniük. A szervezők arra számítottak, hogy a 35 fiatalból mindössze néhánya élnek az erdélyi kitérő lehetőségével, ám végül 25-en jelentkeztek.

Hawaiiből Székelyföldre

A családjában mindenki magyar, otthon magyarul beszélnek – számolt be a csapat egyik tagja, aki Magyarországon már járt, de először jött Erdélybe. A hawaii lány érdeklődésünkre elmondta, gyerekként hallott Erdélyről, a nagypapája kolozsvári volt, és most tudta meg, hogy Székelyudvarhelyen élt édesapja családja. „Ezt apám nem tudta, ezért is jöttem én most ide, mindent meglátogatok és elmesélek nekik, és remélem, ők is eljönnek, kedvet kapnak hozzá” – mondta a lány, akiben feltámadt a kíváncsiság a családi címer iránt, illetve azt is szeretné megtudni, élnek-e még a Székelyföldön rokonai, unokatestvérei.

Az Erdélybe látogató csapat első állomása Nagyvárad volt, aztán Kolozsvár következett. Kolozsváron a városnézés után egy panelbeszélgetésen vettek részt, ahol Horváth Anna alpolgármester mellett az üzleti, kulturális, civil és oktatási szféra képviselői előadtak a magyar gyökereik megerősítésére érkezett amerikai magyar fiataloknak.

Kolozsvár után megnézték a tordai sóbányát, a tordai hasadékot, majd Torockón részt vettek a Double Rise nulladik napján.

Marosvásárhelyen a Teleki Tékát látogatták meg, illetve a Sapientia egyetemet. A Tékában többek közt az amerikai függetlenségi nyilatkozat egy korabeli másolatát vehették szemügyre, a Sapientia pedig azért volt fontos, mert az amerikai magyarok nagy  összegeket áldoztak az egyetemre.

Szováta, Korond, Parajd, Zetelaka következett a sorban, itt kézműves tevékenységeken vehettek részt. Volt, ahol kenyeret sütöttek, máshol bútort festettek, lovat patkoltak Zetelakán, háncskészítéssel ismerkedtek. Szombaton részt vettek Csíkszeredában az Ezer Székely Leány Napján. Vasárnap Bözödújfaluba látogattak, ami azért volt fontos mert 1988-ban a HHRF szervezésében 27 nagyvárosban tartottak világméretű tiltakozást a falurombolás ellen.