Gulyás Gergely szerint az 1956-os forradalomból fakadt mai szabadság azt bizonyítja, hogy a ma vesztesei a holnap győztesei lehetnek, a rab nép szabaddá válhat, a reménytelenséget felválthatja a remény.

Az országgyűlés alelnöke a forradalom jubileuma alkalmából a Kolozsvári Magyar Operában tartott ünnepi gálaelőadáson mondott beszédében kijelentette: „a magyar nemzet 1956-ban az igazság mellett állt, és a szabadságszerető emberek szolidaritása ellenére egyedül maradt”. De jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni, mivel tudjuk: az igazság mögött nem mindig áll többség - tette hozzá.

Megemlítette, hogy a magyar forradalom Romániában is felébresztette a szabadságvágyat. A budapesti események "határon túli fogadtatása mutatta meg, hogy az anyaország államának hűtlensége a nemzethez nem számolta fel a nemzeti összetartozást". Hozzátette - noha Romániában a kommunista erőszakszerveknek már csírájában sikerült elfojtaniuk a kolozsvári, temesvári diákmegmozdulásokat - a megtorlás itt sem maradt el. A forradalom a román kommunista vezetésnek "ürügyet szolgáltatott a rendszerellenes magyarokkal és románokkal való leszámolásra, és arra is, hogy az elkövetkező évtizedekben végletesen megnehezítse a kisebbségi magyar létet".

Gulyás Gergely emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalom volt az ürügy Szoboszlai Aladár és társai, valamint Sass Kálmán és társai elleni koncepciós perekre, amelyek végén emberek tucatját végezték ki. A forradalom volt ugyanakkor az ürügy a magyar nyelvű kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésére is. Megemlítette: az Erdélyben kivégzettek nyughelye máig ismeretlen, "úgy adták életüket a szabadságért, hogy hamvaik előtt hat évtized után sem lehet főhajtással tisztelegni" és Sass Kálmán rehabilitációjára máig nem került sor.

 Az Országgyűlés alelnöke kitért arra, hogy a mártírság csak a legnehezebb korok hőseinek jut osztályrészül. Könnyebb korok kisebb áldozatot kívánnak. "Ma az áldozat a szülőföldön maradás, a hazatérés, a nemzet nyelvének, kulturális önazonosságának, a nemzeti alapon álló sokszínűségnek a megőrzése, ezen belül a magyar világ ápolása és megtartása" - fogalmazott.

Cseh Tamás egyik dalát idézve kérdezte: száz év múlva ki tud majd itt magyarul? "Ha mindent megteszünk azért, hogy Cseh Tamás kérdésére száz év múlva is magyarul válaszoljanak, saját korunk megmaradásra felhívó parancsát teljesítjük" - jelentette ki Kolozsváron Gulyás Gergely.

A rendezvény másik szónoka, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra emlékeztetett, hogy évtizedeken át csak suttogva lehetett beszélni 1956-ról. Azt a felemelő élményt idézte, amelyet 1990-ben országgyűlési képviselőként élt át a forradalom évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánító törvény megszavazásakor.

Az ünnepi gálán a Kolozsvári Magyar Opera zenekara énekkara és énekesei adták elő Beethoven Egmont nyitányát és Mozart Requiemjét, és Marosán Csaba színművész elszavalta Faludy György 1956, te csillag című versét.

Kolozsváron egész nap megemlékező rendezvények követték egymást. A déli órákban koszorúzást tartottak a sétatéri 56-os emlékműnél, délután pedig a központi unitárius templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a hatvan évvel ezelőtti forradalomról.