Gyermekeink 42 százaléka funkcionális analfabéta - hangzott el egy héttel ezelőtt Kolozsváron egy konferencián, amelyet az államelnöki hivatal és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció tanszéke szervezett. A Művelt Románia program keretében megrendezett tanácskozáson a szakemberek megismételték: a romániai gyerekek 40,9 százaléka nem éri el a PISA-teszt kettes szintjét, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ők nem értik meg az iskolai vizsgákon kért legegyszerűbb feladatokat sem. Az elnöki hivatal felmérése szerint ez az arány 2016-ra 42 százalékra nőtt.

A 2009-es PISA-teszt eredményei további ijesztő adatokat is szolgálnak: a fiúk közül közel kétszer annyian teljesítettek rosszul a szövegértési feladatoknál, mint a lányok. Ez azt jelenti, hogy a 15 éves fiúk 50,7 százaléka, a 15 éves lányok 30,4 százaléka nem érte el a küszöböt. Ez az Európai Unióban Bulgária után a legrosszabb teljesítmény. Dr. Bartha Krisztina pszichológust, nyelvészt arról kérdeztük, mivel magyarázható ez a hatalmas különbség a fiúk és a lányok teljesítménye között, és mi a helyzet a felnőttekkel, ami funkcionális analfabetizmust illeti.

Mit jelent a funkcionális analfabetizmus?

A szövegértési készség két részből áll, az egyik a dekódolás, az a folyamat, amely a betűk felismerését jelenti. Amikor funkcionális analfabetizmusról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a gyermek nem tanulta meg megérteni a szöveget. Képes már kiolvasni a szavakat, de nem képes arra, hogy értelmet adjon a szövegeknek. Magyarán: a gyermeket megtanították írni-olvasni, de a készséget nem tudja felhasználni abban, hogy tanuljon, hogy ismereteket szerezzen - ez azért lenne fontos, hogy ne váljék kiszolgáltatottá.

Gondolom, ha a szövegértés képességét a gyermekek nem sajátítják el, akkor nagy valószínűséggel felnőtt korban is ugyanez marad a helyzet. Mi kell ahhoz, hogy felnőtt korban feljeszteni lehessen a szövegértést?

Nagyon sok felnőtt funkcionális analfabéta. Előfordulhat, hogy míg az iskolában használja az írást-olvasást, szövegek közelében nő fel, később például munkájából kifolyólag nincs igénye az olvasásra, eltűnnek a szövegek a környezetéből. Tehát funkcionálisan analfabéta olyan felnőtt is lehet, aki egyébként kijárta a 12 osztályt, de nincs igénye arra, hogy folyóiratokat olvasson, hogy művelődjön. Le lehet tehát szokni az olvasásról, és ez ugyanúgy ahhoz vezet, hogy idővel egyre kevésbé érti azt, amit olvas.

Hogyan lehet fejleszteni? A folyamatos igénnyel arra, hogy új információkat szerezzünk, hogy naprakészek legyünk akár a közéleti eseményekkel, akár a szakmánkban. A gyerekeknél meg nyilván elég hosszú a folyamat, amely elvezet ahhoz, hogy valaki ne váljon funkcionális analfabétává 15 éves korára, amikor a PISA-felmérés készülni szokott.

Tehát olvasással a helyzeten javíthatunk.

Igen, de ahhoz az iskolai időszak alatt a gyermeknek jól meg kell tanulnia bánni a szövegekkel.

Ez azt jelenti, hogy az érintett felnőttek menthetetlenek?

Nem menthetetlenek, mert legtöbben olyan oktatási közegből jönnek, ahol az alapvető készségeket elsajátították, és erre lehet építkezni. Tehát akkor is, amikor valaki sok ideig nem mutatott igényt arra, hogy olvasson, ezt fel lehet éleszteni. A felnőtteknél tehát inkább arról van szó: van-e igény arra, hogy szövegértéssel foglalkozzon.

Egyetemi tanároktól sokszor hallom, hogy olyan diákok is felvételt nyernek a felsőoktatásba, akiknek gondjaik vannak a szövegértéssel. A közoktatásban mi hibádzik?

Nem mindent lehet a közoktatás róvására írni. A szövegértés képességének kialakítását már kisgyermek korban el kell kezdeni, és egy egész életen keresztül lehet fejleszteni.

Azzal érdemes kezdeni a hiányosságok felsorolását, hogy megnézzük, mi történik a családi környezetben. A családban nagyon fontos, hogy a gyermek jó mintát kapjon, tehát hogy a szülők szövegolvasók legyenek. A gyermek lásson könyveket a lakásban, a könyvekről pedig folyjon beszélgetés.

A felsorolást a jó pedagógusképzéssel lehetne folytatni, és itt főleg az óvo- és tanítóképzést emelném ki. A tanárképzésben fontos lenne arról is beszélni, hogy a szövegértési kompetenciákat nemcsak az anyanyelvi órán sajátítják el és fejlesztik a gyermekek, hanem minden egyes tanórán erre hangsúlyt kellene fektetni. Erről nekem is elég rossz a tapasztalataim vannak, korábban ugyanis dolgoztam magyar szakos tanárként. Azt vettem észre kollégáimnál, hogy az ő helyesírásuk sincs rendben, hogy nem figyelnek eléggé oda arra, hogy a saját szakterüketükön mennyire fontos a szövegek megértése. A gyermekeket meg kell tanítani jegyzetelni, vázlatot készíteni, meg kell mutatni, egyáltalán hogyan nyerhető ki a sok-sok szövegből a legfontosabb információ.

A harmadik, amire oda kellene figyelnünk, a maga az oktatás, az, ahogyan foglalkozunk a gyermekekkel. Itt nagyon sok mindenen változtatnunk kellene. A szövegértés képességének alapjait a tanítóknak kell nagyon jól lefektetniük. Ne felejtsük el, hogy a szövegértés mindig a beszédértésből indul ki, tehát a tanítónak nagyon jól kell tudnia fejleszteni ezt is. A következő szinteken ennek a képességnek az elmélyítésével, differenciálásával kellene foglalkoznunk.

A hétköznapokban egy felnőttet hogyan, miben hátráltat az, hogy funkcionálisan analfabéta?

Például az űrlapok kitöltésénél jelentkezhetnek problémák, hogy nem értem pontosan azt, amit az űrlap elvár tőlem. Ha munkaerőpiacban gondolkodom, lehet, nem értem meg, mit feltételez az a munkakör, amire jelentkezni szeretnék. Az önéletrajz megírása is ide tartozik, hiszen itt információkat kell szelektálnom.

Ugyanakkor akadályozhat abban, hogy kritikailag tudjam szemlélni a világot, gondot jelenthez a közérdekű információ megértése. Egy társaságban egy beszélgetés kapcsán is kérdéses, megértem-e a hallott szöveget. Messze kerülhetek a jogaimtól, és lehet, a kötelezettségeimmel sem leszek tisztában a munkahelyemen. Ha gyermekeim vannak, egy szülőértekezlet jegyzőkönyvének elolvasása, a benne foglaltak megértése is gondot okozhat.

Ha a gyermekeink 42 százaléka funkcionális analfabéta, feltételezhető, hogy a felnőtt lakosságban is visszaköszön ez az arány. Ez pedig azt vonja maga után, hogy a lakosság ekkora aránya eshet a manipuláció áldozatává?

A manipuláció lehet, hogy talán egy kicsit túlzás, de a kitettség lehetősége fennáll. Ebben a százalékban benne lehet az is, hogy az egyénnek vagy nincs igénye a szövegértésre, vagy nem tudja felfogni azokat az információkat, amelyek kürülötte forognak. Legalább ilyen fontos, hogy egyéni érdekei sérülnek amiatt, hogy az ő szövegértése nem megfelelő.

Egy demokráciában alapjog a választójog... 

Azt gondolom, talán nem érdemes túldramatizálni ezt a helyzetet olyan értelemben, hogy a megoldáskeresés a legfontosabb. Lehet, hogy már van olyan felnőtt generáció, akiknél ez a fajta szövegértési kompetencia sérült, de a megoldásokon érdemes gondolkodni. Több jelentés és szakvélemény is van már arról, mit kellene tenni, ezekre kellene jobban odafigyelnie akár az oktatáspolitikának, a médiának.

Maga a szám drámai, hiszen látjuk, hogy az európai átlaghoz képest is nagyon-nagyon alulteljesít Románia. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is nagyon megijedtek a számadatok láttán, de azóta fejlődés állt be. Tehát lehet ezen segíteni kellő odafigyeléssel. (Itt olvashat néhány megoldási javaslatot. szerk. megj.) 

Romániában az Európai Unióban ijesztően nagy a fiúk és a lányok teljesítménye között a különbség. Ami még szomorúbb, hogy 2000 és 2009 között a legnagyobb mértékben Romániában nőtt ez a különbség.

Azt látjuk, hogy a felsőoktatás és az értelmiségi réteg szinte lecserélődik, egyre több nő lesz, aki egyetemet végez, a fiúk, a férfiak pedig leszakadnak. A cél az lenne, hogy a fiaink is eljussanak a felsőoktatásig, és hogy jó szövegértők legyenek. A nemek közti teljesítmény-különbségnek összetett társadalmi okai vannak. Az okok között szerepel például az is, hogy az olvasás elkezdett lányos tevékenységnek számítani ma Romániában. Az alsó tagozatos gyermekek is el szokták mondani, hogy a fiúk nem olvasnak, mert azt olyan lányos dolog. Ebből adódóan a későbbieknek ez a fajta komptelencia nálunk sokkal hamarabb, sokkal súlyosabban sérül. Az lenne a jó, ha a fiúknak lennének férfimodelljeik, ha látnák, hogy apa is olvas, hogy vannak tanárbácsik is. A fiúkat ilyen körülmények között külön kell motiválni, hogy ragadjanak könyvet.

Így ütnek vissza a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák?

Nagyon sok kutatás, tanulmány támasztja alá, hogy itt valóban szeteotípikus gondolkodásról van szó. Arról van szó, hogy a női szerepekhez mi illik, és mi nem. Az olvasás ma úgy tűnik, egy olyan viselkedés, ami nem férfias. Nyilván ez egy előítéleten alapul.