Mit ettek a lövészárkokban a katonák az első világháborúban, hogyan szerezték be az élelmet, mit ittak, milyen betegségekkel kellett szembenézniük, és hogyan küzdöttek meg azokkal, milyen lehetőségeik voltak a tisztálkodásra – ezekre a kérdésekre keresik a választ a kutatók, illetve arra, hogy pontosan hol is álltak ezek a lövészárkok Maros megye területén. A kétéves kutatási projektről a Maros Megyei Múzeum munkatársai sajtótájékoztatón beszéltek a múzeum néprajzi osztályán.

A projekt célja az első világháború maros-menti vonatkozású szellemi és tárgyi örökségének feltárása, elemzése és népszerűsítése a történelemtudomány, régészet, néprajztudomány, antropológia és muzeológia interdiszciplináris módszereinek alkalmazásával – ismertette a tervet a csütörtöki sajtótájékoztatón Dorel Marc tudományos kutató, a múzeum munkatársa, projekt-koordinátor.

A tervek szerint 2018-ra egy olyan kiállítást szeretnének létrehozni, amely nem csak a nagy hadi eseményeket mutatná be, hanem a háború élményeit is megpróbálná jobban meismertetni az emberekkel, közelebb hozni azt, hogy hogyan működött a front mögötti élet a háború idején, hogyan éltek az emberek a lövészárkokban és mi is történt pontosan a Maros menti emberekkel a háború négy éve alatt. A projekt résztvevői között régészek, antropológusok, néprajzszakosok, muzeológusok vannak, akik együtt, egymás munkáját kiegészítve végzik a kutatásokat. Pánczél Szilamér régész elmondta, a százéves lövészárkokat, mint régészeti lelőhelyeket szeretnék feltérképezni és védettséget igényelni azok számára.

A kutatásról, annak két fő irányáról Sárándi Tamás beszélt: az első részben azt próbálják felderíteni, hogy Maros megyében pontosan milyen események történtek az első világháború ideje alatt, milyen csapatok és honnan vonultak be, illetve át ezen a vidéken, a falvakban kiket szállásoltak el, honnan érkeztek azok, milyen frontvonalakon harcoltak. Mivel az itt harcoló csapatok az Osztrák-Magyar Monarchia más-más területeiről érkeztek, elég nehéz levéltári anyagokat találni.

Kiállítást is tartanak

A marosvásárhelyi és a kolozsvári állami levéltárakban nincs erre vonatkozó anyag, ezért a bukaresti, a budapesti és a pitești-i hadtörténeti levéltárakban kell kutatniuk a történészeknek. Annyi tudható, hogy a csapatok zöme a mai Szlovákia nyugati részéről érkezett – tette hozzá a történész. Az így napvilágra hozott adatok alapján kezdik meg a kutatásokat a régészek, akiket az érdekel, hogy hol húzódtak a lövészárkok, illetve vannak-e még azoknak fellelhető szakaszai megőrzött állapotban, hogy műemléknek nyilváníttassák. Minden információt összegyűjtenek, térképeket, fényképeket, korbaeli újságcikkeket a lehető legpontosabb helyszíni munkákhoz.

A projekt másik részét egy kiállítás képezi, amely nem kimondottan Maros megyét helyezné fókuszába, hanem fronttól, csapattól, nemzetiségtől, anyanyelvtől függetlenül az első világháborúban harcoló katonát, azt, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a négy év alatt, milyen élményeken ment át, nehézségek mellett mit élt át, ami elviselhetővé tette számára a háborús eseményeket. A kiállítás azt is bemutatja majd, hogy hogyan éltek a fronton, milyen volt az élet a lövészárkokban, ha nem harcoltak, mivel töltötték az idejüket, hogyan étkeztek és tisztálkodtak, miként küzdöttek meg a betegségekkel.