Majomra vadászott a homo sapiens Sri Lanka őserdeiben nagyjából 45 ezer évvel ezelőtt, ez segítette a túlélést a zord körülmények között – állapította meg egy nemzetközi kutatás.

Kis emlősök, köztük főemlősök vágott és égett maradványait, bonyolult csont- és kőeszközöket találtak a kutatók a homo sapiens Afrikán kívül felfedezett legrégebbi élőhelyén a Sri Lanka-i Fa-Hien-barlangban. Ezek a legősibb jelei annak, hogy a vadászó-gyűjtögető ember főemlősre vadászott. A leletek is segítenek megérteni, hogyan volt képes a homo sapiens az extrém őserdei környezetben is megtelepedni.

„Az esőerdő szélsőséges viszonyai között is helyt tudott állni az ember, ez mutatja, milyen rugalmasan alkalmazkodott. Olyan fürge és rejtőzködő állatokat is el tudott kapni, mint a fán élő majmok vagy mókusok, ez segítette, hogy gyorsan megvesse a lábát Afrikán kívül olyan területen, amin az emberelődök még soha” – mondta Michelle Langley, az ausztrál Griffith Egyetem emberi evolúciót kutató központjának munkatársa, aki a csont- és eszközmaradványokat elemezte.

A barlangban találtak két végén kihegyezett kicsi csontokat is, amelyek olyanok, mint a majomvadászathoz használt fegyver hegye, valamint majomszemfogat, amelyet szándékosan élesre pattintgattak, hogy lyukasztáshoz vagy vágáshoz használhassák.

„Az őserdei viszonyokat gyakran túl zordnak tekintik ahhoz, hogy a homo sapiens megélhessen benne: betegségek, veszélyes állatok, kevés erőforrás, csak kicsi, fürge állatok, amelyeket nehéz elkapni. Önmagában annak a bizonyítása is nagy jelentőségű, hogy az ember több tízezer éven át megélt az őserdei környezetben, az már a ráadás, hogy a kicsi, fürge állatok vadászatára tökéletesen alkalmas eszközöket is találtunk” – tette hozzá Langley.

A Nature Communications tudományos lapban ismertetett kutatásban részt vett rajta kívül a Sri Lanka-i Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Londoni Egyetem, a Stirlingi Egyetem, az Edinburgh-i Egyetem és a Smithsonian Intézet.