A széles körben elfogadott nézőpont szerint a megújulóenergia-projektek egyértelműen kedvező hatást gyakorolnak a befogadó vidéki közösségek demográfiai, gazdasági és mezőgazdasági mutatóira. De valóban ilyen egyértelmű-e a megújulóenergia-források hatása a rurális közösségek életére – veti föl a kérdést Benedek József és Sorin Cebotari.

A BBTE geográfus kutatói tanulmányukban a probléma újrakontextualizálására vállalkoznak. Felvetésük szerint a klasszikus mutatók (a foglalkoztatási ráta, a jövedelem, a népesedési statisztikák) torz képet festenek a helyzetről, és előnyösebb volna a periferializáció és deperiferializáció jelenségei felől megközelíteni a megújulóenergia-projektek vidéki közösségekre gyakorolt hatását.

A Románia északnyugati régiójának 52 településére kiterjedő kutatás olyan módszertan bevezetését indítványozza, mely két központi terminus, a szoftver- és a hardverinnováció fogalmai mentén kínál pontosabb rálátást a megújulóenergia-források és az azokat befogadó vidéki közösségek viszonylehetőségeire. A szerzők értelmezésében a hardverinnováció maga a technológiafejlesztés, melynek alkalmazásával alternatív energiaforrásokból elektromos vagy hőenergiát állítunk elő. A szoftverinnováció pedig arra a közösségi magatartásra vonatkozik, mely integrálja, értelemmel látja el az ily módon nyert energiát, magyarán, az a mód, ahogyan az adott közösség beilleszti az energiafelhasználásra vonatkozó aktuális és hosszú távú irányvonalak sorába az alternatív forrásokból szerzett energiát.

A kérdés tehát az, hogy a szoftver hogyan, mennyire képes kihasználni a hardver kínálta lehetőségeket, és fordítva: kompatibilis-e a hardver a szoftverrel, alkalmas-e azon igények és célok kiszolgálására, melyek a közösség részéről vele szemben megfogalmazódtak. Ennek megválaszolására a szerzőpáros a következő szempontrendszert állította föl: 1. Ki a megújulóenergia-projekt tulajdonosa? 2. Kinek van az adott vidéki közösségen belül közvetlen hozzáférése az alternatívenergia-forráshoz, és hogyan, mire használja fel azt? 3. Mennyire érintett a közösség a már meglévő energiafelhasználási és -gazdálkodási vezérelvek formálásában? 4. Végül pedig: mennyire érdekelt a megújulóenergia-projektek fejlesztésében?

Ezen kérdések mentén vizsgálva az északnyugati régióban föllelhető példákat, a kép korántsem olyan kedvező, mint ahogy azt a klasszikus módszertanokat követő tanulmányok állítják. Ugyanakkor – teszik hozzá a szerzők – azokban a vidéki közösségekben, ahol nem véletlenszerű, hanem reflektált és valóban közösségi léptékű a megújulóenergia-projektekez való viszony, a megújulóenergia-alapú fejlődés biztató kilátásokat nyújt.