Ugyanaz a népszerűségi törvény működik a tudományban és a Facebookon


-A A+

Hasonlóan válnak népszerűvé a tudományos publikációk, mint a Facebook-posztok – derül ki a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Fizika Karának kutatói, Néda Zoltán és Varga Levente, valamint a budapesti Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai tanulmányából.

Úgy érezhetjük, hogy a tudomány sokkal elővigyázatosabban szűri meg a publikációit, mint a közösségi médiák. Ennek főleg azon referálási folyamat az oka, amely megakadályozza, hogy kompetens szakmai véleményezés nélkül bármit is közzétehessünk. A tudományos közlésekre vonatkozó hivatkozásokra úgy tekintünk, hogy ezek a munka tudományos értékét és fontosságát mérik. A tudományos publikációkkal ellentétben, a Facebook-posztokra nem érkezik opponensi véleményezés (legalábbis magánszemélyek oldalain), legfeljebb öncenzúrát alkalmazunk. A posztok népszerűségét a potenciális olvasóközönség megosztások és „like”-ok által demokratikusan dönti el. Úgy véljük, hogy a megosztás erősebb tetszésnyilvánítás, mint az egyszerű „like”, és sok tekintetben hasonlít a tudományos cikkekben szereplő hivatkozásokhoz, hiszen, akárcsak utóbbiak, ez is újabb poszthoz köthető.

A fenti analógiát felismerve, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem fizikusai és a budapesti Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai alaposabban megvizsgálták a tudományos közlésekre történő hivatkozásokra és a Facebook-posztok megosztásaira vonatkozó statisztikai törvényszerűségeket. Azt tapasztalták, hogy ezen törvényszerűségek hihetetlenül hasonlóak, jóllehet, a Facebook-posztok esetében semmilyen szűrést nem alkalmazunk

 A fizikusok kimutatták, hogy a mért statisztikai törvényszerűségek megérthetők két egyszerű hipotézis, a publikációk számának exponenciális növekedése, valamint a Bibliából ismert Máté-effektus alapján: „akinek van, annak adatik...” (vagy, ahogy itt alkalmazták: akinek több van, annak több adatik). A Plos One-ban közölt tanulmány bebizonyítja, hogy a fenti két hipotézis a tudományos közlések és a Facebook-posztok esetében egyaránt teljesül.

A tudománypolitikát foglalkoztató két régi kérdés kerül új megvilágításba e tanulmány kapcsán. Az első az, hogy ha a tudományos referálási folyamatnak látszólag nincs hatása a szakmai közlések impaktjait leíró statisztikai törvényszerűségekre, nem volna-e ésszerűbb, hogy az érdekelt tudományos közösség maga becsülje fel adott publikáció tudományos értékét, hasonlóan ahhoz, ahogy a Facebook közössége is demokratikusan szelektál. A második kérdés a hivatkozások relevanciájára vonatkozik: vajon a hivatkozások közvetlenül a tudományos munka minőségét és értékét mérik, vagy, a Facebook-megosztásokhoz hasonlóan, inkább népszerűségi mutatók?








EZT OLVASTA MÁR?

X