Az ember természetátalakító tevékenysége, a dezindusztrializáció és a globális felmelegedés is hozzájárulhat ahhoz, hogy Erdély élővilága a szemünk láttára változik.

A kolozsvári Főtér felett vijjogó sirályok láttán az embernek olyan érzése lehet, mintha egy kikötővárosban járna. A jellegzetesen tengerparti madarak néhány éve tűntek fel a kincses városban, jelenlétük napjainkra hétköznapivá vált. Nagyváradon valamivel korábban jelentek meg, s kezdetben szenzációszámba mentek, fiatalok és idősek egyforma lelkesedéssel szórták nekik telente a kenyérmorzsát a Szent László hídról a Körösbe.

A sirályok időközben megszokott részei lettek a váradi tájnak, a kuriózumot immár a javarészt a Sebes-Körös rogériuszi szakaszán tanyázó hattyúk és a belvárosban, a Garasos híd környékén időről-időre feltűnő kócsagok jelentik. A kommunizmus agóniája idején Kolozsváron eltöltött éveimből nem emlékszem rá, hogy akár csak egy példányát is láttam volna a köznyelvben csak vadkacsaként emlegetett tőkés récének, az elmúlt nyáron azonban egy alkalommal 50-nél is több egyedből álló csapatot számoltam meg a Szamoson, de ott úszkálnak a Nádas patakban és a Malomárokban is.

Opportunista madarak

„Sok madárfaj urbanizálódik. Ha egy faj jól tolerálja az ember jelenlétét, akkor számára a város rengeteg lehetőséget nyújt” – mondja Benkő Zoltán ornitológus. A sárgalábú sirályok 2010 körül tűntek fel Kolozsváron. Jelenleg 10 pár költ a városban, a román operán és a központ más magas épületeinek a tetején. Mindenevők, előszeretettel esznek szeméttelepekről. „Pataréten lehet belőlük a legtöbb” – véli Benkő Zoltán.

A vadállatok urbanizációja részben annak tudható be, hogy az ember megváltoztatja a Földet, egyre több élőhelyet foglal el, a fajok erre reagálnak. A vizes élőhelyek a mezőgazdaság terjeszkedése miatt egyre zsugorodnak, a tőkés réce ezért telepszik meg a városokban. A többi récefaj elkerüli az embert, a tőkés récének tehát városon nincs versenytársa.A madarak urbanizálódása nem újkeletű jelenség, magyarázza az ornitológus, a verebek esetében is ugyanezen jelenség játszódott le, csak jóval régebben. A vízimadarak városokbeli terjedését elősegítheti, hogy az elmúlt negyedszázadban leépült a gépgyártó ipar és a vegyipar, ami miatt a folyóvizek sokkal kevésbé szennyezettek, mint a rendszerváltás előtt.

A hegyekhez húznak a gólyák

A gólyák esetében is érdekes jelenség figyelhető meg, az elterjedés átrendeződése. Régebben ezek a madarak jellemzően az alfüldeken éltek, napjainkban azonban az alföldről visszahúzódnak, ellenben egyre gyakrabban szaporodnak hegységek lábainál. Ezek a változások lehetnek az emberi tevékenység, de akár a globális felmelegedés következményei is. „Nagyon komplex folymatokkal van dolgunk, nem tudunk biztosat mondani” – sommázza Benkő Zoltán.

Nem csak a madárvilág van átalakulóban, új emlősök is jelennek meg vidékünkön. Az ázsiai eredetű aranysakál első egyedei feltűntek már a Kárpát-medencében. Nálunk egyelőre még csak Dél-Erdélyben látták őket, de Benkő Zoltán biztosra veszi, hogy tíz éven belül megjelennek Erdély más vidékein is.

A túllegeltetés a parlagfűnek dolgozik

A növényvilág sem mentes a változásoktól, idegen fajok jelennek meg, s gyorsan terjednek az őshonos fajok rovására, állítja Szabó Anna botanikus. Az egyik legjobb példa erre a hírhedt parlagfű. Ez az erősen allergén növény a XX-ik század elején jelent meg a Kárpát-medencében, s elsősorban síkvidéken, szántóföldek szélén, utak- és vasutak mentén élt. Robbanásszerű elterjedése a rendszerváltást követően következett be, mikor is birtokba vette a parlagon hagyott mezőgazdasági területeket. Nálunk a nyugati határszélen, Biharban és Szatmárban terjed a leginkább, térnyerését újabban a túllegeltetés is elősegíti, mondja Szabó Anna.

A kerti növényként behozott, Ázsiában őshonos japán keserűfű az Aranyos mentén terjed látványosan, de megtelepedett már a Szamos mentén is, előszeretettel foglalja el a kivágott füzesek helyét. Terjeszkedik az erdészeti céllal Amerikából betelepített akác és a méhészek által behozott, jó mézelőnek számító selyemkóró is, melyek előszerettel vetik meg a lábukat homoki élőhelyeken. Az orvosi kecskeruta takarmánynövényként érkezett a Kárpát-medencébe, újabban azonban egyre több helyen jelenik meg természeti környezetben is. 

Az állatvilághoz hasonlóan a flóra esetében is nehéz pontosan megállapítani, hogy egy bizonyos folyamat az emberi tevékenység vagy a globális felmelegedés, esetleg a kettő együttes hatásának a következménye e, szögezi le a Maszol által megszólaltatott botanikus.