Minden év február 12-én tartják a Darwin-napot, amelyen Charles Darwinra, az evolúció elméletének 1809. február 12-én született atyjára emlékeznek, illetve a tudományos gondolkodást népszerűsítik. Ebből az alkalomból Boldogkői Zsolt molekuláris biológussal, az MTA doktorával, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk el.

Túl azokon az új ismereteken, amelyek az evolúciós elméletre épültek, miben áll a darwini gondolkodás jelentősége?

A darwini gondolkodás szűkebb értelemben az evolúciós szemléletet jelenti. A véletlenül létrejött mutációk a természetes szelekció rostáján keresztül maradnak fenn vagy tűnnek el egy populáció genetikai állományából. A szelekció közvetlenül a gének által meghatározott jellegekre hat, s nem magukra a génekre, de a végeredmény a különböző genetikai variánsok differenciális túlélése és szaporodása. A modern kreacionizmus látszólag elfogadja az evolúció eszméjét, ma már nem is tehetne másként, de ez csupán annak akceptálása, hogy a fajok változnak. A kreacionista vízió lényegében egy kiherélt darwinizmus, hiszen annak lényegét, a folyamatok spontaneitását tagadja, mert a főbb átmeneteknél a Teremtő beavatkozását feltételezi (pl. a fajok kialakulása, az emberi tudat létrejötte stb.).

A darwini eszme tágabb értelemben a tudományos gondolkodást jelenti. A tudományos gondolkodás nem más, mint a tények ismerete és az azokhoz való ragaszkodás, valamint a logikus, kritikus és kételkedő gondolkodás. Nem véletlenül nevezik Darwin február 12-i születésnapját a tudományos gondolkodás napjának (és persze Darwin-napnak is).

A mai napig világszerte támadják az evolucionizmust, még az Egyesült Államokban is, ahol sokan ezzel párhuzamosan tanítanák a kreacionizmust vagy intelligens tervezést. Mit gondol erről?

Az USA-ban az emberek 42 százaléka szerint a Föld mindössze hatezer éves. Egy még nagyobb számot kapunk, ha csak a zsidó-keresztény lakosságot tekintjük. Voltak és vannak próbálkozások a kreacionizmus, illetve ennek rejtőzködő formája, az intelligens tervezettségnek az iskolákba való bevezetésével. Az USA ugyan nagyon vallásos, de mégis szekuláris állam, ezért eddig ez a törekvés nem járt sikerrel. Amerikában egy populista-konzervatív fordulat történt, melynek egyik jellemzője a tudományellenesség. Nem tudni, mit hoz a jövő.

Azt írja Yuval Noah Harari a Homo Deus. A holnap rövid története c. könyvében, hogy „Aki igazán érti az evolúció elméletét, az azt is érti, hogy nincsen lélek”. Egyetért vele?

A lelket a tudattal lehet azonosítani, s ilyen értelemben létezik a lélek. Ez a lélek azonban nem halhatatlan, hanem a testtel együtt pusztul el. Aki érti az evolúció elméletet, a modern genetikát és a fejlődésbiológiát, az nem juthat arra a konklúzióra, hogy az emberi test egy mindenható által teremtett. Nem értem azokat a keveseket (pl. Francis Collins, molekuláris genetikus), akik mégis ezt teszik. Itt valószínűleg a prekoncepció ráció feletti győzelméről beszélhetünk.

Sokak szerint, bár egyre több a tudásunk, a tudománnyal szembeni bizalmatlanság egyre nő és ez meglehetősen veszélyes. Ha ez így van, mit lehet tenni a folyamat ellen?

A tudományt egyre nehezebb megérteni, ezért egyre inkább nő azoknak a száma és aránya, akik nem hajlandóak erre. A probléma abból fakad, hogy a tudatlanság gyakran harsány és uralkodni akar. A tudás nem demokratikus, az általános választások viszont igen, s emiatt akár gyökeres negatív fordulat is beállhat a tudomány megítélését illetően. A tudományos kutatás ugyanis engedélyköteles és finanszírozás igényes. Ha ezek valamelyike hiányzik, a tudományos innováció el fog halni. A nyugati civilizáció egyik fő vívmánya a tudomány támogatása; a különböző államok regnáló kormányai, eltérő odaadással ugyan, de lényegében tudománypártiak voltak. Ha viszont egy kormány a tudatlan tömegek heccelésével akar népszerűséget szerezni, az a tudományra nézve (is) katasztrofális hatással járhat.