A háló hasznos eszköz, ha a sportban vagy éppen halászatra használjuk, ugyanakkor terhünkre is lehet, ha behálóz, lefékez – írja a kolozsvári Octavian Goga Megyei Könyvtár Hajnal negyedi kirendeltsége által szervezett esemény felhívásában. A rendezvényen Szász István Szilárd Facebook-kutató, a BBTE doktorandusza tartott előadást múlt héten az Onisifor Ghibu líceum magyar tagozatán tanuló hetedikes és nyolcadikos diákoknak.

Mi tudható meg a digitális lábnyomunkból? – tette fel az előadás alapvető kérdését a kutató. Facebook-felhasználóként számtalan adatot önként osztunk meg magunkról, az életünkről, lakhelyünkről, tanulmányainkról, munkahelyünkről, barátainkról, utazásainkról, szabadidőnkről, miközben számtalan képet és videót töltünk fel. Ezekből sok minden kirajzolódik rólunk, és akár még a pszichológiai vonásaink is megállapíthatók belőlük.

Néhány konkrét adatot is megtudhattak a diákok, például, hogy a 18-34 éves korosztály 48 százaléka a Facebookkal ébred, 28 százalékuk az ágyból sem kel ki és már a közösségi oldalt görgeti, továbbá, hogy egy nap alatt 300 millió kép kerül ki az oldalra és 5 milliárdszor lájkolunk.  

Facebook-felhasználóként ugyanakkor nem csak mi osztunk meg információkat, hanem rengeteg inger is ér minket: barátaink, ismerőseink, családtagjaink bejegyzéseit, cégek, márkák tartalmait, reklámokat, híreket, eseményeket láthatunk, amelyek hatással vannak ránk és befolyásolhatnak minket. Ma már egyre könnyebb egy hétköznapi felhasználónak is manipulálni a videókat, képeket, éppen ezért egyre több a megtévesztő, hazug, sokszor manipulatív tartalom.

A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy szabadon döntjük el, mit nézzünk a Facebookon, ez nincs egészen így. Egy szoftver teljesen személyre szabva határozza meg, mi jelenik meg a hírfolyamunkban, miközben kialakul egy szűrőbuborék: a Facebook azt visszhangozza, amit mi közvetítünk felé a lájkjaink, kommentjeink, digitális lábnyomunk által. Ez egyfelől jó, hiszen azt látjuk az oldalon, ami érdekel minket. De jó tisztában lenni az árnyoldalával is: a buborékok által elszigetelődhetünk egymástól és egyre nehezebbé válik egymás megértése, csökkenhet az empátiánk. 

Mit lehet megtudni a lájkokból?

Szász István Szilárd ismertetett egy kutatást, amelyben résztvevőkkel kitöltettek egy pszichológiai jellegű kérdőívet, majd egy algoritmus megvizsgálta a Facebook-lájkjaikat is. Az úgynevezett Big five személyiségmodell felhasználásával öt fő személyiségvonást határoztak meg a kérdőívek és a lájkok alapján, és kiderült, hogy az algoritmus már 10 lájk után annyira pontosan becsülte meg egy személy vonásait, mint a munkatársa, 75 lájk után, mint az illető barátja, 150 lájk ismeretében annyira, mint a szülei, és 300 lájk volt szükséges ahhoz, hogy egy algoritmus annyira „ismerje” a személyt, mint a házastársa.

A diákok röviden megismerhették a legújabb Facebook-botrányt, miszerint több tízmillió személy Facebook-adatai kerültek a Cambridge Analytica nevű céghez, ami sajtóhírek szerint személyek profilozására és politikai üzenetek célbajuttatására használhatta ezeket az adatokat. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy ha valaki nincs is jelen a Facebookon, a Facebooknak abban az esetben is lehetnek adatai róla, mivel az oldal ilyenkor egy úgynevezett „árnyékprofilt” készít. A diákok között egyébként csak egy tanuló nem felhasználója a közösségi oldalnak.

Daniel Kahnemann Nobel-díjas szerző szerint az embernek kétféle elméje létezik, egy elemző, mérlegelő, racionális elméje, és egy impulzív, gyors, intuitív elméje. Az előadó szerint amikor Facebookozunk, többnyire intuitívak vagyunk, nem tudatosan kezeljük a felületet, ritkán reflektálunk arra, hogy éppen mit teszünk, lájkolunk vagy nézünk, ami magával hozhatja az intuitív elme torzítási hibalehetőségeit, a sok álhír és téves információ miatt torz képünk alakulthat ki a világról. Fontos tudatosítanunk a Facebookon zajló háttérfolyamatokat is és legyünk óvatosak.