Négymillió potenciális balek szavazatában bízik Liviu Dragnea, aki a nyugdíjak csaknem megnégyszerezését, de legalábbis megháromszorozását ígérte.

Mindez – legalábbis egyelőre, de feltehetően hosszabb távon is – nem több mézesmadzagnál. Az új nyugdíjtörvénynek a munkaügyi tárcavezető korábbi ígérete szerint már meg kellett volna jelennie, ehhez képest csupán ebben a hónapban kezdődnek meg róla a viták (ha egyáltalán megkezdődnek), de még készülő és meg nem vitatott jogszabály is, csak a 2016-os nyugdíjak kétszeresre emelését ígéri. Persze, a szociáldemokraták bőségszarújába belefér majd a megháromszorozás-négyszerezés is, csak hogy ne tegyék nevetségessé hőn szeretett pártelnöküket.

A nyugdíjpont értéke így a 2016. évi 871,1 lejről 2017-re 1000 lejre emelkedett, 2018-ban elérte az 1100 lejt, majd a következő évben 1265 lej, húsz húszban 1775 lesz. Eredetileg a bruttó nyugdíj a 2016. évi 1500 lejről húsz húszban 3049 lej lesz, vagyis a növekedés 110 százalékos lenne. A Dragnea-féle változatban viszont a bruttó nyugdíj elérné a 4507 lejt.

Feltehetően kevés olyan nyugdíjas lenne, aki mindezek után nem lelkesedne a szociáldemokrata pártelnökért és nem méltatlankodna, ha ilyen-olyan törvényszegéseiért bebörtönöznék. És nem szavazna rá a két év múlva esedékes választásokon, Dancilástul, mindenestül.

A mai Romániában ugyanis az átlagnyugdíjasnak az optimizmuson kívül kevés mindene maradt. Így vakon hisz a képtelennek tűnő számokban is és ügyet sem vet a gazdasági, pénzügyi szakértők véleményére, miszerint mindez lehetetlen, őrültség. Az átlagnyugdíjas – a szociáldemokrata pártelnök vélekedésétől eltérően – nem hülye, és tudja, hogy gazdaságilag mindezt valóban őrültség lenne megtenni. Abban bízik tehát, hogy Liviu Dragnea valahogyan majd csodát tesz, aminthogy csodát művelt akkor is, amikor hogy kétszeres elítélése ellenére megmaradhatott a legnagyobb romániai párt vezetőjének, a tulajdonképpeni kormányfőnek, valamint a képviselőház elnökének – ebben a minőségében pedig voltaképpen az ország harmadik emberének.

És nyugdíjasunk azt is megkérdezheti, hogy nem művelt-e csodát a szociáldemokrata pártelnök azzal is, hogy a földbuta, bakit bakira halmozó, Romániát külföldön teljesen lejárató, az ország történelmét sem ismerő, 1918-at 1848-al, a Horea Mezejét a Szabadság Mezejével, Gyulafehérvárt pedig Balázsfalvával összetévesztő Vasilica Viorica Dancilából miniszterelnököt fabrikált? Meg minisztereket az anyanyelvét sem ismerő Valentin Popából, aki az oktatási tárca vezetőjeként a következő nemzedékek képzéséért felel; a két értelmes mondatot kinyögni nem tudó Danut Andrușcából, akit a szociáldemokraták csak a parlamenti meghallatása idején engedtek – szigorú ellenőrzés alatt – megszólalni; Lucian Șovából, aki közlekedési tárcavezetőként attól tart, hogy az autópályák elűzik majd a külföldi befektetőket; Paul Stănescuból, aki miniszterelnök-helyettesként a közismert alvilági személy, Nicu Gheară testőrét nevezte ki személyi tanácsosaként; Mihai Fiforból, aki honvédelmi miniszterként megerősítette az oroszok gyanúját, miszerint a deveselui amerikai támaszponton ballisztikus rakéták vannak – nyilván hozzáértés hiánya miatt vagy a Dăncila-kormány idején kötelezővé tett bakiból, hiszen Deveselun „csupán” rakétaelhárító rakéták vannak, amelyek nem támadó jellegűek… Tovább is van, mondjam még?

Csakhogy a nyugdíjasoktól eltérően a gazdasági és pénzügyi szakemberek nem hisznek a csodákban – főleg, ha a csodatevő Liviu Dragnea. Véleményük szerint a többszörös nyugdíjemelés pénzügyileg fenntarthatatlan, egyrészt a magas és továbbra is növekvő infláció miatt. A születési arányszám messze elmarad az aktív munkaerő-szükséglet igényei mögött, hosszú távú stratégia hiányában még a nyugdíjak megkétszerezése is elképzelhetetlen, megháromszorozásának ötletét pedig a tudományos-fantasztikus irodalom olyan óriásai is megirigyelhetnék, akár holtukban is, mint Stanislaw Lem, Ray Bradbury, Isaac Asimov…

A jelenlegi nyugdíjrendszer amúgy is deficites, a hiány pedig évről évre növekszik, így az államnak kölcsönökhöz kell folyamodnia a nyugdíjak kifizetéséhez, a bukaresti hatalom képviselői viszont politikai okok miatt váltig tagadják, hogy hitel nélkül a jelenlegi nyugdíjakat sem tudnák kifizetni, nem hogy a háromszorosára emelteket. 

Ehhez minimum új adókat kellene bevezetni, a régieket megemelni, vagy pedig számottevően javítani az adók, illetékek behajtását – ami Romániában soha nem működött, és feltehetően a jövőben sem fog.

A Dragnea által ígért nyugdíjemelések elszabadítják a költségvetési hiányt és teljesen fenntarthatatlanná teszik a „különleges nyugdíjak”, a 45 évüket betöltő katonák nyugdíjai, az alacsony születési szám amúgy is veszteséges nyugdíjrendszert.

A nyugdíjak megháromszorozásával, a szociáldemokraták további szociális ígéreteivel Románia könnyen Görögország sorsára juthat – és nem biztos, hogy Brüsszel megint hajlandó lenne többtucat milliárd eurót Romániára is rákölteni. Románia tehát gazdaságilag teljesen tönkre menne, elszabadulna az infláció, a szociáldemokraták által megígért 105 adó eltörlése helyett többszáz új adó, illeték jelenne meg, a háromszorosára emelt nyugdíj vásárlóértéke pedig kisebb lenne az eredi nyugdíjnál is.

Így aztán akár borítékolni is lehetne, hogy amennyiben a mérnöki végzettséggel rendelkező, gazdaságilag teljesen képzetlen mégis Liviu Dragnea ragaszkodna ötletéhez, akkor a nyugdíjasok csakhamar rájönnének arra, hogy a csodák is csak három napig tartanának.