Címke: Bogdán Tibor

74 éves volt.

Piedone választási győzelme hatalma pofont jelent a romániai igazságszolgáltatásnak, amely – a nagy ügyekben – a végletekig elhúzza a döntéseit, egészen addig, amikor már közeledik az ügy elévülése.

A világ leghatalmasabb emberét nem csupán Amerikában, de a világon is sokan nevetséges bohócnak tartják, aki híján van mindenfajta diplomáciának és nyomban kimondja mindazt a képtelenséget, ami éppen az eszébe jut.

Az természetes, hogy az iskolának meg kellett kezdődnie. Az viszont nem természetes, hogy ennyire fejetlenül, ekkora káoszban indult az új tanév, holott az illetékeseknek bőven lett volna idejük rendesen megszervezni az iskolai évet.

Az egészségügyi tárca például ahelyett, hogy kötelezné az iskolákat infrastruktúráik biztonsági szabályokhoz történő hozzáigazításához, éppen fordítva cselekszik: a szabályokat idomította hozzá az iskolák infrastruktúrájához.

Ha vezetőiket idézzük, a szociáldemokraták szabadulni szeretnének múltjuktól, csakhogy a múlt mindig utoléri őket. De hát hogyan is szabadulhatna meg ez a párt a múltjától, ha új vezetői maguk is ebből a múltból érkeznek?

A vírus tehát terjedni fog az oltóanyag megtalálását követően is, mert sajnos a képtelen forgatókönyvek és a nacionalizmus ellen nincs védőoltás!

Alighanem a végét járja Románia. Az ország rekordot döntött abban, hogy faképnél hagyják a legjobb szakemberek, akik nyilván más országokban keresnek boldogulást. Itt csak a selejt marad.

A politikusok egy része nem csupán párttársait védi, de büntetlenséget biztosít a bűnbandák vezetőinek is – akár azt is mondhatnánk: „kollégáiknak”, hiszen nem sokban különböznek tőlük.  

Ítéletében a legveszélyesebb gondolat az, hogy az „etnikum” nem tekinthető embercsoportnak; a magyarokat ugyanúgy el lehet távolítani az országból, ahogyan a nácik  a holokauszt idején a zsidókat és a romákat.

Ne csodálkozzunk a szerző tájékozatlanságán, hiszen Napoleon Săvescu korántsem a történetírás Napóleonja. Ő ugyanis egyáltalán nem történész, hanem – dakológus!

A második forgatókönyvnek megfelelően Románia a rendelkezésére álló 80 milliárd eurónak – eddigi „szokásához” híven – csak töredékét lesz majd képes lehívni, de annak jelentős részét is elnyeli majd a korrupció.

Nem kellett hozzá más, csupán egy kis törődés, némi empátia, hogy ne használjak olyan ómódú szavakat, mint a szeretet.

A globalizáció, az emberek, az áruk és az eszmék mobilitása, a műszaki robbanás, az internet világában a mai romániai iskola semmiképpen sem felel meg a társadalom jelenlegi követelményeinek.

Fejedelmi bőségben akarnak élni, előjogokat követelnek, befolyásra szeretnének szert tenni. Rémálomnak tekintik, hogy ugyanúgy éljenek, mint korábban, amikor még nem tartoztak az elithez.

Romániában a koronavírusos terhes nő csak karanténban szülhet, a gyermeket nyomban elveszik tőle és őt is elszigetelik, és csak akkor kapja vissza a kisdedet, amikor két tesztje is negatív lesz.

A romániai magyarnak igen óvatosnak kell lennie, gondosan vigyáznia kell mindarra, amit már egyszer megszerzett, hiszen, ha nem figyel oda, mindent könnyen újra elveszíthet, akár jogi úton, visszaállamosítással, akár erőszakkal.

A járvány által keltett rémületet kihasználva, és a kialakult pánikhangulatot még inkább kiterjesztve dörzsölt politikusok akarják hatalmukat még inkább ránk kényszeríteni.

A június 4-i békeszerződés ma már nem is hatályos. Trianont legfeljebb azért gyászolhatjuk, mert modern történelme során ekkor trancsírozták fel először Magyarországot.

Jobb, ha békés fegyverkezésre költjük a bruttó nemzeti össztermék két százalékát, évi négymilliárd eurót, ennek legalább megvan a látszata, az amerikai elnök is milyen helyes sapkát ajándékozott ezért a pénzért az államfőnknek...