Lassan-lassan az „új normalitás” válik normálissá számunkra – hála, a koronavírusnak. Szép csendesen megszokjuk a szobafogságot, eszünkbe sem jut majd maszk nélkül kimenni az utcára, lemondunk a vendéglőről, a vakációról, könyökkel rázunk kezet, karhajlatba prüszkölünk.

Beletörődünk, hogy előbb-utóbb itthonról sem kell dolgoznunk, mert munkanélküliek leszünk, és eladósodunk – utóbbi viszont nem kevés kárörömmel tölt el, mert hadd járjanak végre egyszer rosszul a bankok is.

És rettegni fogunk, nem csak a koronavírustól, de egyéb újabb, ki tudja milyen halálos kórokozóktól, a terrortámadásoktól, Putyintól, Trumptól, a kínaiaktól, a zsidó hatalomátvételtől, a sáskajárástól, az özönvíztől, másfajta istencsapásoktól, a világvégétől – mert mindezt bizony előre megírták már a forgatókönyvekben.

Csak mobiltelefonon, laptopon érintkezünk egymással, mert a számítógépes vírus még kezelhető és egyelőre nem halálos – de hát az emberi kapcsolatok amúgy is már jóval előbb kiürültek.

És rendszeresen kezet mosunk. Mert a „koronavírus diktatúrájában” akadnak azért jó dolgok is.

A diktatúrában pedig az emberek alázatossá válnak – persze, ehhez már semmilyen köze nincs az agyafúrt kórokozónak, inkább a járvány által keltett rémületet kihasználva, és a kialakult pánikhangulatot még inkább kiterjesztve dörzsölt politikusok akarják hatalmukat még inkább ránk kényszeríteni, mivel szerintük túlságosan is kiélveztük a demokráciával járó szabadságot.

A járványra hivatkozva kitalálták a „maradj otthon” jelmondatot, és azon vannak, hogy a minimálisra csökkentsék az emberi kapcsolatokat, a négy fal között ugyanis nem lehet szervezkedni, az elszigetelt emberek akcióképtelenek. Ezeket az embereket annak idején Ceaușescu nemes egyszerűséggel huligánoknak, Iliescu csavargóknak, Băsescu eprészeknek, Iohannis pedig „spárgaszedőknek” nevezte, holott tulajdonképpen csak rászedett, becsapott választókról van szó.

Egymás feljelentésére biztatnak mindenkit, barátokat, szomszédokat, családtagokat, kollégákat – akárcsak annak idején a szeku, ezzel is elültetve a kölcsönös bizalmatlanságot, a gyanakvás magját. És természetesen a középszerűséget szorgalmazzák, nehogy valaki is, akárcsak arasznyi tehetséggel a középszerűnél is középszerűbb „politikai elit” fölé nőjön.

Aki még nem ismerte a román politikai elit természetét, azt most megismertette vele a koronavírus. Láthattuk kettős mércéjüket, az „egyenlőbbek az egyenlőknél” magatartásukat és megtapasztalhattuk, hogy a törvények, szabályok rájuk nem vonatkoznak.

Mert egyébként hogyan is történhetett meg, hogy az Orbán-kormány több tagja – közöttük a miniszterelnök is – egyetlen „szülinapi fotón” többször is megsértette, az általuk, vagy volt kollégáik által hozott rendszabályokat?

Ott dőzsölt a kormány épületében, pocakját kimeresztve maga a miniszterelnök, néhány minisztertársa kíséretében. És nem viselt maszkot, a munkahelyén cigarettázott és piált, végül pedig nem tartotta be a szociális védőtávolságot – ezzel legalább négyszeres törvényszegést követett el, de ha az ember figyelmesebben is megnézte volna a fotót, ennél akár sokkal többet is felfedezhetett volna.

Egyébként a miniszterelnök tanácsosa, Florin Silviu Ivan akaratlanul is elárult egy újabbat: Ludovic Orban lapos csomagolású Rothmans cigarettát szívott – amit viszont nem lehet a kereskedelemben kapni.

Azaz: adózatlan csempész árú.

Háááát – ezért börtön is járhat! De most nem jár…

Igaz: derék kormányfőnk legalább feljelentette saját magát (ezzel is bizonyítva, hogy a jó állampolgár nem csak ismerőseit, de akár saját magát is feljelentheti), és ki is fizette az irdatlan, háromezer lejes büntetést. Miközben hasonló mulatozásokon részt vevő rendőrök állásukkal fizettek a szabálysértés miatt, az egyszerű rokonlátogatásra igyekvő öregekről már nem is beszélve, akiknek egyéves nyugdíját is elvihette a büntetés.

De már ez is haladás. A kormányfő és társai kifizették az aprópénznek számító bírságot, miközben a Gigi Becalival hajnalig fröccsöző, majd kocsijával félrészegen hazahajtó Traian Băsescu megúszta, akárcsak Brâncuș műremekének, a Hallgatás asztalának egyik székére letelepedett Klaus Iohannis is büntetlenül fotózkodhatott.

Van egy jó mondás, miszerint aki úgy érzi, hogy senkitől sem kell tartania a világon, az vagy fenevad, vagy pedig Isten.

A koronavírus megtanított arra: a hatalom birtokosai korántsem tekinthetők isteneknek.